Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A földbirtokreform gondolata a kiegyezéstől a világháboruig 2. [r.]

kellene cserélni a Felvidéken erdőterület! hitbizománnyal. Fenti elveket az akkor még pártonkívüli Budapesti Hirlap átveszi s mivel emellett a nemzeti eszme, a magyarság fennmaradása és szupremáciája volak a vezető gondolatai s ezek szolgálatában teret ad a nemzeti illúziókat tápláló imperialista elgondolásoknak is, a földreformnál is a nemzetiségi szempont az elsöbbíendíí s a szociális e mögé kerül, míg Beksicsnél a kettő egyensúlyban van egymással. A parcellázást elsősorban nemzetiségi területen kívánja. Uj kisbirtokososztály kialakulását demokrata elveinek megfelelően követeli, de az egyházi birtok radikális ízü szekularizációja ellen tiltakozik.24 A konzervatív és liberális elgondolások záróakkordjaként a két gondolatkör szerencsés összeegyeztetésével Darányi Ignác 1903-as és 1909-es javaslataival kell foglalkoznunk, mint az egyetlen e korbeli hivatalos kezdeményezéssel. A szabadelvű kormány s vele együtt a párt is, Széli Kálmán kormányralépése óta vette fel programmjába a földreform kérdését.25 Az ö kabinetjének ideje alatt készült el Darányi Ignác földmívelésögyi miniszter telepítési javaslata is, melyet már 1898-ban bejelentett. Darányi Ignác igaz reformvágyára jellemző, hogy Kecskemét az ő kezdeményezésére adott 6000 léleknek munkáslakást, kis földet e- Szatmár megye 2000 holdon telepített, a Schönbom-fele hitbizománytól pedig 20.000 holdat adtak bérbe kisembereknek. 1900-ban már kijelenti, hogy síkföldi hitbizományok létesítését nem fogja javasolni a királynak és egyáltalán hitbizományi csak nemzetiségi területre terjeszt elő, ami Beksics elveinek érvényesülését mutatja. 1903-ban elkészült első telepítési tervezete, mely 10 évre 80 milliónyi telepítési alapot állít fel. Ezen venne az állam földet. A birtokfeldarabolásra irányuló törekvéseket kedvezményekkel segíti elő az állam. A község birtoka, ha vonakodnék feldarabolni, kisajátítható államilag. Aki síkföldi birtoka helyett erdőbirtokot vásárolt, az átírási költségek alól felmenést kap. Korlátolt forgalmú birtok csak úgy adható el, ha előzőleg felajánlották az államnak. A hitbizományok tulajdonosai a hitbizományi bíróság jóváhagyásával a hitbizományi ingatlant vagy annak egy részét telepítésre és parcellázásra elidegeníthetik. Az 1909. évi második javaslat csak annyiban tér el a korábbitól, hogy az alap 12 évre 120 millió s hozzá tallóznak az összes, telepítésre alkalmas állami földek és erdők. A törvényhatósági és községi földeken bérleti telepítéshez országgyűlési engedély kell. Kötött birtokokon a földművelésügyi miniszter bérleti telepítést megengedhet s ezeket bérleti társaságok végeznék. A járadékbirtokokról is részletesen szól a javaslat. Magántelepítésnél 5—100 holdig terjedő területem parcellázáshoz, száznál nagyobb bérbeadásához a telepítési hatóság jóváhagyása szükséges. Az 1903-as javaslatnál részletesel))) az 1909-nek .az indokolása, mely a telepítés céljául az arányos földeloszlast jelöli meg, mivel a szociális bajok: kivándorlás, egy-két gyermekrendszer, a földéhség, mind ezzel kapcsolatosak. Sajnos, mindkét javaslat megvalósítatlan maradt kormányválság miatt.26 A felvilágosodás racionalizmusa, deizmusa, sőt gyakran atheizmusa, szöges ellentétben áll az egyház felfogásával. A Voltaire-i szkepszis mindent, ami racionális eszközökkel el nem érhető, gúny tárgyává tett. A racionális filozófiától átitatott szabadkőműves testvér számára a földi dolgokon kívül semmi bizonyítható vagy elhihető nem voít, egy teljesen amorf istenfogalmat kivéve. A humanista és filantropikus célzattal alakult szabadkőműves páholyok célja a haladás lévén, igyekeztek mindent, ami tradíciókon alapult, lerombolni a fény, a világosság nevében.27 kgészen érthető tehát, hogy ilyen elvek alapján a szekularizáció főkövetelésük, mert szerintük, az ( gyházi birtok léte a felekezetnélküli oktatás legfőbb akadálya. Jogilag kétségtelen — nézetük szerint —, hogy az egyház vagyonát nem ingyen, ajándékkép pen és örök időre kapta. Az 1848. évi XX. törvény cikk alapján vissza kell adni őket rendeltetésüknek. Az egyház a vagyont a „Világ" című lap szerint katonai és kulturális ellenszolgáltatások fejében kapta. Most az egyház nem szolgál ily célokat, tehát vissza lehet tőle venni.28 Hogy az egyházi vagyon eredete ajándékon s nem ellenszolgáltatáson alapult, azt — nézetünk szerint — történetileg képzett olvasó előtt bizonyítgatni aligha szükséges s eme állítások maguktól megdőlnek. A hitbizományok megszüntetését szintén hangoztatják, de korántsem oly erővel, mint a szekularizációt s bár a haladás és demokrácia nevében követelik a nagybirtok és a hitbizomány hatalmának megtörését, — jobb híjján — megelégednének a Beksicstől javasolt módozattal is.2u A részletekre, a reform kivitelének taglalására nincs pozitív gondolatuk s így tevékenységük tisztán forradalmi hangulatkeltésre irányul. A polgári radikálisok szellemi beállítottsága teljesen azonos a szabadkőművesekével s a polgári liberális iránytól kölcsönözve a latifundiumoknak a Dunántúlon s az Alföldön való feloldását, kisbirtokok létesítését követelik parcellázás vagy örökbérlet útján. A radikális párttól csak egy lépést kell tennünk a szociáldemokratákig. Az agrárreform tekintetében a Marx—Kautsky-féle alapon állanak. Már az 1890-es kongresszusokon van a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó határozati javaslatuk, annak jeléül, hogy a 80-as évek végén megindult szervező mozgalmat a földmunkások körében ki akarják terjeszteni. Javaslatuk a Lasalle-féle termelőszövetkezeteket propagálja s a termőföld közös birtokká tételét. Ez ugyan nem valami jó agitációs eszköz a magántulajdon után vágyódó agrárproletárok között, de az ügyes izgató ebbe még bele tudta magyarázni a földosztást, ami már a földmunkás szívéhez szóló követelés volt. Viszont homlokegyenest ellenkezik a magántulajdon gondolatával az a része a határozatnak, mely „mint a magángazdálkodásból átmeneti stádiumot követeli, hogy az állami koronauradalmakkal, egyházi birtokkal, községi uradalmakkal, bányákkal stb. tétessék meg a kezdet."30 1893—94-ben gazdasági szövetkezetek helyett a kötött állami, egyházi birtokoknak mintagazdaságokká alakítását kívánják. Az 1895-i kongresszuson a mezőgazdasági munkáskérdéssel foglalkoznak a földreform helyett s itt is éppúgy, mint későbbi nyilatkozataikban is egyszerűen az ipari munkásság számára felállított és külföldről átvett elveket húzzák rá a mezőgazdasági munkásoknak azokétól eltérő érdekeire. A szociáldemokrata párt agrárprogramja tarthatatlan. Czettler Jenő kitűnő könyvében azzal magyarázza ezt a jelenséget, hogy a párt nem tudta eldönteni, vájjon munkáskérdésnek vagy kisbirtokoskérdésnek fogja-e fel az agrárkérdést. A szocialisták agrárprogramtervezeteikben az állam , vagy a társadalom számára akarják kisajátítani a földet, ami nem vonzó az agrárságra s ezért a látszatot azzal 43