Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - Hogyan kellett volna rendezni a gazdaadósságokat? 1. [r.]

X Hogyan kellelt volna rendezni a gazdaadósságokai ? Mindenki egyetért abban, hogy a magyar kisbirtokosok tömegeit nem lehet kiszolgáltatni az árveréseknek. A kisbirtoki íö.d ilyen megmozdulása azt jelentené, hogy a magyar társadalom alapjaiban rendül meg. Az eladósodott középbirtok és nagybirtok számára kevésbbé találunk hasonló megértést, ami érthető, hiszen itt a tulajdonos nem igényelhet szociálpolitikai gondoskodást. Azonban ezeknél is kétségtelenül bekövetkezett az adósságrendezés szüksége, annál is inkább, mert a fizetésképtelenné vált birtokosok földjének eladását vagy elárverezését vevők hiányában nem lehet lebonyolítani. így a hitelező nem jut pénzhez s legföljebb a birtokot vehetné át az adóstó', ami sem a magyar hitelszervezet szempontjából nem megoldás, sem pedig mezőgazdasági termelésünkre nem előnyös. Kétségtelen hogv az adósságrendezés feladata, az lett volna, hogy egyrészt elkerülje a szociális és termelési megrázkódtatásokat, másrészt viszont megóvja a magyar hitelszervezet épségét és fenntartsa az általános hitelbiztonságot, mert hiszen hitel nélkül egyetlen gazdasági ág sem fejlődhet. Sőt hazánk egész gazdasági jövője függ attól, hogy sikerül e a tőkeképzés és hitelszerve^és fejlődését biztosítani. Hogyan mérlegelte ezeket a nagyjelentőségű es messzireható indokokat a kormányzat és gyakorlatilag milyen módon oldotta meg, ez az a ábbiakból fog kiderülni. Áralakulás A mezőgazdasági adósságrendezés nyilvánvalóan összefügg a mezőgazdasági termények áralakulásával. Az első gazdavédelmi rendeletet (14.000—933. M. E.) 1933 októberében bocsátották ki. Vizsgáljuk meg tehát a búzának a rendeletet megelőző és követő áralakulá sát. 1931. 1932. I. VII. 1578 15-53') 16.50 M Gömbös kormány X. 1933. I. VI. 16.42') 16.I41) 14 87 ') Eliő gazdavédelmi rendelet X. XII. 10.52!) 10.31 !) 1914. III. V. 23. 13.40 ü 15.30 0 Minimális búzaárak VII. 20. 15.95!) Ezekből az adatokból a következű főbb tények tűnnek szemünkbe. Gömbös Gyula kormányralépésekor 16 pengő fölött állt a búzaár, amely egy év alatt közel 10 pengőre zuhant.1) Az első gazdavédelmi rendeletet ebben a pánikhangulatban bocsátották ki és akkor a kormány semmiféle intézkedést nem tervezett a terményárak zuhanása ellen. Csak 1934. tavaszán szinte az összes gazdasági érdekeltségek, elsősorban az OMGE, de a nagyipar sürgetésére is, látta be a kormány, hogy a mezőgazdaságnak nem megoldás az adósságfizetés felfüggesztése, hanem kielégítő terményárakra van szüksége. Ekkor fordultak Mussolinihoz és a római egyezmény segítségével sikerült is majdnem ugyanazt a búzaárat visszaállítani, amely a Gömbös-kormány előtt életben volt. Azonban ekkor már érvényben volt a gazdavédelmi rendelet is 1935. október 31-ig; szóló hatállyal. Ez eseményekből vilá gosan kiderül, hogy a búza árzuhanásának pánikhangulatában hoztak olyan intézkedéseket, amelyek azóta is kihatnak a közhitel, az állampénzügy és a mezőgazdasági hitel alakulására. Hitelbiztonság és tízmillió hold tehermentes magyar föld Hogy az első gazdavédelmi rendelet olyan intézkedéseket tartalmas, amelyek hatalmi szóval a közhitel rovására érvényesültek, ezt olyan kiemelkedő szakemberek, mint Pósch Gyula, Hegedűs Lóránt és báró Korányi Frigyes állapítottak meg. És ebben a tekintetben a további rendeletek — így a legújabb is i) A 3 P boletta hozzászáruitásával, ami az egyedüli lehetséges összehasonlítási alap, hiszen a boletta fedezetére szolgáló őrlési adó rendszere ma is fennáll. — csak folytatásai az alaprendeletnek. A hitelbiztonságot az alaprendelet következő intézkedései sértik. Egyoldalú kamatleszállítás, jelentősen a Hitelügyi Tanács által megállapított országos kamatláb alatt. Az esedékes tőketartozások visszafizetésének korlátozása a védett birtokosok javára. A hitelélet fejlődése elé viszont nemcsak azzai állított leküzdhetetlen korlátokat, hogy hiteltila mat állított föl már a tizenötszörös kataszteri terhelésű birtokokra is, ha azokra védettséget kértek, hanem főleg azzal, hogy évenként a bankbetétek és folyószámlák félszázalékát a gazdaalap javara igénybevették, ami egyértelmű a betéti kamat es folyószámlakamat csorbításával. Ezt az intézkedési most legújabban 1937. októberig meghosszabbították. Milyen kilátásai vannak így a jövendő magyar tökeképzésnek, azt abból ítélhetjük meg, hogy a l'énzintézeti Központ I. kúriájába tartozó bankok évi -2.1% kamatot fizetnek a betevőnek (ha legalább 3 hónapra leköti a betétet) viszont 0.3% a kamatilletékre és 0.5% a gazdaalap javára szolgál, tehát a banknak ez a pénz anynyiba kerül, mintha 3.5% betéti kamatot fizetne. A Nemzeti Bank 100 millió pengős hitelkeretet nyitott a gazdaadósságok rendezésére és ez az összeg már kimerülőben van. Hogy ez viszont mennyire kihatott hiteléletünkre, azt mutatja, hogy 1932. október 18-tól kezdve egészen 1935 szeptemberig változatlanul fönn kellett tartani a jegybank 4.5%-os kamatlábat és most is csak 0.5%-kai lehetett mérsékelni. Holott a Gömbös kormány kinevezése előti hét hónapban 7%-ról 4.5%-ra lehetett csökkenteni a diszkontot, mivel a kamatláb már nem szolgál az aranykészlet védelmi eszközéül. 30