Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - Hogyan kellett volna rendezni a gazdaadósságokat? 1. [r.]

Egy pillantás a magyar föld eladósodására az! is megmagyarázza, hogy a mezőgazdasági érdekeltséget miért nem elégítette ki a gazdavédelem és miért követelt inkább méltányos terményárakat. Az eladósodott terület 5.765.400 kai. hold (ebből védett 1.9 millió kh.) A tehermentes terület 10.167.000 kai. hold. Az adósok védelme tehát a magyar földnek csak egy harmadát érinti, a védett túrtok pedig csupán kereken 12%-a hazánk területének. Az eladósodott és védett birtokkal szemben áll tízmillió hold tehermentes magyar föld, amelynek 4— ömilliárd pengőnyi ér teke abszolút biztonságot es hatalmas alapot nyújthatna hitelműveleteinknek és amely terület mezőgazdasági fejlődéséhez a hitel elengedhetetlen. Mindezek a lehetőségek veszendőbe mentek, mert a gazdavédelem egyoldalúan megsértette a hitelbiztonságot és külön előítéletet vált ki a hitelt kereső gazdával szemben. A gazdavédelem szociális hatásfoka Ismételjük, hogy a kisbirtokosok adósságának rendezését az egész magvai- közvélemény kívánja és helyesli. Azonban a kormány által megvalósított gyakorlati megoldás nemhogy a kis- és törpebirtokosokat támogatta volna, hanem éppen ellenkezőleg: a védettség kedvezményeiben sokkal kisebb arányban részesítette őket. noha a Legkisebb birtokkategóriák vannak legsúlyosabban eladósodva. A Konkoly-Thege féle — ezidőszerint egyetlen rendelkezésre álló — statisztika, szerint: A ))te(/tprhelt területből védettnek nyilvánítottak 10 kat. hold alatt 14.7 %-ot. 10—50 kat. hold között 22.5 %-ot, 50—100 kat. hold között 33.4 %-ot, 100—500 kat. hold között 50.4%-ot, 500—1000 kat. hold között 47.0%-ot, 1000 kat. hold fölött • 38.2%-ot. Tehát annál nagyobb arányban jutottak a birtokok a védettség kedvezményeihez, minél nagyobbak voltak a birtokok. (A legfelső birtokkategóriáknál észlelhető enyhe hanyatlás összefüggésben áll a kötött birtokok terhelési tilalmával.) Ezt a szociális szempontból lesújtó gyakorlati kivitelt meg megdöbbentőbbé teszik a holdankénti megterhelés összehasonlításai. Átlagos holdankénti teher (pengő) Védett Védettség nélkül birtok maradt birtok 10 kat. hold alatt 948.99 596.86 10—50 kat. hold között 568.71 353.75 50—100 kat. hold között Ö20.<si 102.70 100—500 kat. hold között 401.57 166.67 500—1000 kat. hold között 432.Ü4 191.62 1000 kat. hold fölött 299.70 209.00 Ezek a számok önmagukért beszélnek. Védettségkedvezményében részesítették az 1000 kat. hold fölötti birtokokat olyan átlagos teher mellett, amelynek a kétszerese mellett is kimaradtak a védettségből a ló hold alatti birtokok. A végrehajtás nem számolt azzal, hogy a bonyolult rendeletek értelmezését nem lehet a tájékozatlan kisbirtokosokra bízni, hanem őket hivatalból kellett volna belevonni az adósságrendezésbe. (Természetesen nem abban a hitelt sértő, gazdasági fejlődést korlátozó és az állampénzügyet megterhelő formában, ahogy ezt a kormányzat tette.) Igaz ugyan, hogy az adósra sem szabad kívánsága ellenére rákényszeríteni az adósságrendezést, de ezt úgy kellett volna végrehajtani, hogy a. kisbirtokos akkor szólaljon föl, ha nem kívánja a, hivatalos rendezést. A jelen megoldást ugyanis még attól a vádtól is alig lehet megvédeni, hogy egyenesen számított arra, hogy a tájékozatlan kisbirtokostömegek nem fogják kérni a védettséget. Haladószellemíí birtokpolitika és gazdavédelem Az elmondottakból már elég következtetést vonhatunk le abban az irányban is, hogy az a gazdaadósvédelem, amelyet nálunk birtoknagyságra való tekintet nélkül Arégrehajtottak, súlyos akadálya a földbirtokok természetes uton való korszerűbb megoszlásának. Ezt az egészséges folyamatot, amely a világháborút követő években erőteljes haladást mutatott, derek kin törték ketté a tulajdonjogot merevítő gazdarendeletek. Az is önként értetődik, hogy minden olyan intézkedés, amely sérti a mezőgazdaság hitelképességét, gátolja a parcellázási tevékenységet is. Ha föltételezzük tehát, hogy a kormányzat őszintén kívánja a haladószellemű birtokpolitikát, akkor csodálkoznunk kell azon, hogy annyi gazdasági tudással nem rendelkezett, hogy a gazdaadósságoknak általa javasolt és végrehajtott módjával ezt ne keresztezte volna. S még elképesztőbb, hogy az új birtokpolitika hirdetői nemcsak megmerevítették a tulajdonjogot, hanem még közpénzekből is támogatták a nagybirtokosokat tulajdonuk megtartásában. Az 1000 kat. hold fölötti birtokok kamathozzájárulására évenként hozzávetőleg 9 millió pengőt utalt ki a kormányzat, de a kisbirtokokat sújtó adórendszeren nem tartotta szükségesnek változtatni. Mit hozott a legújabb rendelet? A legújabb (10.000—935. M. E.) rendelet semmiféle lényeges változást nem hozott, hanem egyenes folytatása az 1933. évi árzuhanás pánikhangulatában született alaprendeletnek. Fennmaradt az az alapvető intézkedés, hogy csak a védett birtokosok adósságait rendezik. A nemvédett gazdaadósok számára csupán az 5 % -os kamattétel jelent könnyebbséget, de hogy esedékes töketartozásaikat miként fizethessék vissza, erről gondoskodás nem történt. Fennmaradt az állampénzügynek nagyarányú évi megterhelése és fennmaradtak a nemzeti tőkeképzésre hátrányos rendelkezések. Nem szüntették meg azt a szociális Igazságtalanságot, amelyet abban láttunk, hogy a védettség külön kedvezményében éppen a legkisebb birtokosok része31