Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - Mi a jogfolytonosság?

Ves egésszé azokat a jogintézményeköt, amelyek az alkotmány tartalmát teszik, s amelyek eset.eg a legkülönbözőbb törvényekben vannak elszórva. Valójában a jogfolytonosság az, amely egy alkotmány szamára a nemes patinát: a történelmi jelleget megadja. Epyen azért sarkelvi jelentősége van a jogfolytonosságnak e formális fogalomnak a magyar alkotmányban, ezer esztendős történelmünk leg Ital almásabb knUúrteljedtményében. itt e formális fogalom messzehiordó jelentőségű „lényeggel" töltetett ki. A magyar nemzet úgyszólván a nemzetté válás első pillanatától kezdve féltékeny gonddaj őrködött saját autonóm-szabadsága felett. A szabadság gondolata uralkodó ideálja a magyar nemzet lelki a kalának. Ez a mély gyökerű szabadságeszme abban a követelményben valósul meg, hogy a mindennapi életviszonyokat, az egyének és köziLetek viszonyait, szóval az, életet irányító és szabályozó normákat, vagyis a jogot a nemzet önmaga határozza meg. Minden jog forrása a nemzet. Jogot csak az össznemzet akarata hozha létre. A vérszerzödéstöl, az Aranybullán és 111. Endre 1298-as tanaestörvényein keresztül törvények hosszú sora hangsúlyozza szazadokon át ezt az eivet, ame.y az alapjává lett nemzeti jellemünket mindennél hívebben visszatükröző alkotmányunknak. Nálunk tehát a jogfolytonosság e.ve azt jelenti, hogy jog csak az, ami a nemzettől, illetve annak törvénye.- képviseletétől származik. Nálunk a jogalkotás formája a törvényes országgyűlés és az urakodó, — akik együttesen képviselik a iázent Korona által szimbolizált nemzetet, — összhangzó akaratkijelentése. .Mivel pedig a függetlenség és szabadság fogalma a gyakorlati élet szamára szabad jogalkotást, azaz az életviszonyoknak minden idegen befolyástól, kizárólag az össznemzet akaratának megfelelő szabál yozásat jeienti, a jogfolytonosság és a magyar szabadság gondolta elválaszthatatlanul összeforrott egymással, agy, hogy annak szétválasztása ma már lehetetlen. A nemzet akkor szabad, ha a jogalkotása a jogfolytonoság útján történik, mert akkor a jogszabályban a nemzeti akarat nyilvánul meg. Az aikotmányos szabadságnak valójában a jogfolytonosság a kritériuma. Éppen azért, mert a jogfolytonosság formális fogalom s egy norma jogszerűséget kizárólag létrejötte szerint — vagyis, hogy csakugyan az össznemzet törvényes képviseletétől származik-e, — ítéli meg} tette képessé a magyar alkotmányt, hogy bár a legkü önbözőbb korok legkülönbözőbb követelményeihez is hozzá tudott alkalmazkodni s olyan radikális változásokon is keresztül ment, mint az 1848-iki, mégis meg tudta őrizni egységét és azonosságát. A jogfolytonosság az a szelep, amellyel ősi alkotmányunk a maga •korszerűségit mindig biztosítani tudja. A jogfolytonosság révén tehát történelmi alkotmányunk nemcsak a nemzetszabadság gondolatával, hanem a haladás eszméjével is szoros összefüggésben van. „A jog olyan, mint a Satufnus, saját gyermekeit falja fel — írja Ifiering, a nagy jogudös. A jog csak úgy tud megfiatalodni, ha a meglévő jogot felemészti. Az a jogszabály, amely örök érvényességet vindikál magának, olyan gyermekhez (hasonlít, mint amelyik a saját anyja ellen emeli fel a karját, Megcsúfolja a jog ideálját". A magyar jogban a jogfolytonosság gondoskodik arról, hogy a jogfejlődés menete ne gátoltassék, hiszen minden törvényünket a törvényhozás rendes útján, vagyis a nemzeti képviselet akaratából el lehet torolni, lehet módosítani, hozzá alkalmazni a változó korigényékhez. S ezen az úton esetleg a legmerészebb újítás is szervesen felépülhet a magyar jog büszke, ezeréves palotájába. Súlyosan félreismerik tehát a magyar alkotmányt, annak alapelveit, sajátos szellemet, akik lomtárba valónak tartják ezt az egész intézményt, mert korunk változott körülményeinek nem felei meg. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A magyar alkotmány rugalmas kereteibe beleférnek a legdemokratikusabb, a iegszociálisabb szellemű reformok is, de a reformokat a törvényes képviseleten keresztül megnyilvánuló össznemzeti akaratnak kell kitermelnie. Alkotmányunk sarkelve: a jogfolytonosság e.vében testet öltő nemzeti szabadság gondolata mas követelményt nem támaszt velük szemben. A jogfolytonosság semminemű tartalmi kötöttséget nem foglal magában, nem követel meg mást, csupán azt, hogy a szabad nemzeti akarat a törvényes formák között nyilvánuljon meg. Ha a nemzet valóban akar reformot, akkor azt éppen a jogfolytonoság útján, a legtöké.etesebb alkotmányszerűséggel, szabadsága teljes birtokában valósíthatja meg. De legyen az látszólag a legüdvösebb reform, ha, azt diktatórikus úton, rendeleti úton, a nemzet akarata elmellőzésével akarják életre hozni, az a nemzet legnagyobb kincsét, léte conditio sine qua non-ját, a szabadságát sérti meg, ami előbb-utóbb súlyosan megbosszulja magát. így válik ez a jog fogalmából következő jogelméleti jelenség a magyár jogász nemzet alkotmányában, de ezen túlmenően, égész állami életében központi jelentőségűvé. Egyszerre találkoznak benne a szabadság, a haladás és mult nemes tradícióhoz való hűség gondolatai. Olyan értéke a magyar alkotmánynak, amelyhez a legszívósabban kell ragaszkodnunk. Juhász József dr. Magyar Városok és Vármegyék Monográfiája kiadásában a közelmúltban hagyta el a sajtót AbaujToma vármegye Monográfiája. Foglalkozik a 339 oldalas könyv Abauj-Torna vármegye terüMével, népességével, annak foglalkozásával. Érdekes fejezete a megye egészségügye, to/nügye és kultúrája. A vármegye a trianoni szerződés következtében nagy területeket vesztett, új székhelye Szikszó lett, melyet a csonka ország közigazgatása erősen fejlesztett, ennek eredménye, hogy a megye csonkasága dacára, fejlődik a mezőgazdaság, ipar és a kereskedelem. A munka utolsó fejezete a megye hadtörténelmével foglalkozik az 1919-es esztendőben. Befejezésül egy értékes bibliográfiát közöl a monográfia. A mii munkatársai: ür. Banovits Ödön, Bokor János, Flegmann Sámuel, Follajtár Ernő, dr. Foris Anna, Julier Ferenc, dr. Kertész János, Mattus Andor, dr. Mauks Ernő, dr. Sche rer István, Tekál D. László, dr. Thobiás Gyula, Timkó Jordán, dr. Ujván Julianna és Upponyi József. A mű szerkesztője: Molnár Endre. A magyar papíriparban az elmúlt évben 1.155 munkás dolgozott, az üzemnapok száma 2.098, a felhasznált nyers és segédanyagok értéke S.582.000 pengő volt. 29