Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - Mi a jogfolytonosság?

Mi sk jogfolytonosság ? A jog legnagyobb' szociális értéke az á'tala nyújtott biztonság. Állandó, szilárd normákat boesájt a polgárok rendelkezésére cselekedeteik zsinórmértékéül, meghatározva azokat a köröket, amelyeken ha túrépnek, az államhatalom megfelelő szankciókat kiváltó ellenállásába ütköznek; de megszabja az államhatalom érvényesülésének határát éppen úgy. mint azt a szférát, amelyen be'ül az egyes polgár érdekei minden sérelemtől védelemben részesülnek. A polgárok tehát a jog révén megtudják, hogy nyugodtan „mihez tarhatják magukat". Egyenes irányt szab a jog számukra, amelyet azután biztonsággal követhetnek. Találóan jegvzi meg azért Grossmidt: „A jogszabályban az ő legfőbb hivatásánál fogva van valami, a mértani vonalra emlékeztető merevség, vagy egyenesség." Vagyis, ahogy Werbőczy frappánsul kifejezi: ..Est una legális via, quae nec ad dextram. nec ad sinistram pertinet". A jog elvont fogalma azonban az egyes jogszabályokban konkrétizálódik, s hogy ezek ezt az egyenes irányt szabó működést kifejthessék, az á'lampolgároknak a biztonság érzetét nyújthassák, fogalmi követelmény, hogy a maguk lényege, jog-természete iránt a legkisebb kétséget sem szabad támasztaniok. A polgároknak minden kétséget kizáróan tudniok kell, hogy egy adott szabálynál joggal ál'niak szemben, melynek rendelkezéseihez kell alkalmazniok magatartásukat. Ennek egyetlen biztosítéka van: a jogszabály származása. Vagvis ohTan tényezőtől kell származnia, amely a jogalkotásra hivatott, s amely a jog előírásainak megfelelően végzi a tevékenységét. Mivel a jogalkotó hatalom is a maga illetékességét jogszabályból számaztatja, minden általa létrehozott jogszabály érvényessége ebből a delegáló jogszabályból vezethető le. Ez ismét egy magasabb jogi szabályból származtatja a maga érvényességét s a jogalkotásnak ez az összefüggése így megy tovább amíg csak el nem jutunk egy olyan normálhoz, amelyből végeredményben az egész jogrend leszármazik. Ez a norma, amelyhez logikai következtetésünk végső eredménveképpen eljutunk, amelyet találóan nevez Kelsen joglogtfkai értekemben vett alkotmánynak, léte tehát inkább egy feltevés (hipotézis'), önmagában bírja az érvényét. Ez azonban már tételes jogon kívül eső, jogfilozófiai, vagy még inkább társadalomfilozófiai probléma. A tételes jog szempontjából azonban fedetlenül megáll Moór Gyula megállapítása: „Valamely jogszabály tartalma niem dedukálható már jogszabályok tartalmából formailag azonban jogi érvényessége más, az ő létrejöttét szabályozó jogszabály tartalmából vezethető le. A jogszabálynak be ké1! illeszkednie a jogalkotás összefüggésébe, a szabály mega/lkotójának jogalkotásra jogosított szerzőnek kell lennie." Ezzel el is jutottunk a jogfolytonosság fogalmához. Nem más az, mint a jogalkotás összefüggésének a jelensége. Jogszabály igényével fellépő normáknak megadja a „jog" természetet, a jog erejét s ennek következtében a jog nagy társadalmi értékét, kizárólag azért, mert maguk is „jogszerűen", vagyis a jogalkotásra vonatkozó jogszabályok, melyeket az a'kotmányjog foglal magába, rendelkezéseinek megfelelően jöttek létre! s így ezen isméi-vük révén beilleszkednek a jogrend egységébe, „folytonosságába". Bethlen Tstván gróf így határozza meg a jogfolytonosság fogalmát: „A jogfoh/fonosság szerintem az az állapot, amelyben csakis a törvényben gyökerező erők és hatalmi tényezők vannak hivatva és képesek arra. hogy valóban törvényt alkossanak, — az az állapot, amelyben csakis alkotmányunkban körülírt tényezők hoznak törvényt és nem ezen kívül álló tényezői:' Ez,1 a meghatározást, amelyről Mohair Kálmán professzor, <> kérdések legalaposabb ismerője írta azt, hogy „tankönyvbe illő áefinitio", mi is teljesen a magunkévá tesszük. Plasztikusan fejezi ki azt a szükségképeni kapcsolatot, ami az élet ezerféle viszonylatait közvet'en rendező jogszabályok és ezek szilárd ható erejének előfeltételét képező alkotmányjogi szabályszerűségük, között van. Ez a jog folytonossága. A jogfolytonosság tehát fogalmi kitevője a jog gondolatának. Nélkü'e nincs biztonság, rend, nyugalom, mert nélküle nincs is „jogszerű" jog. „A jogfolytonosság tagadása nem egyéb, mint a fog folytonos tagadása." Deák Ferenc e híres mondása rendkívüli szellemességgel tökéletes igazságot fejez ki. Jogfolytonosság nélkül valóban megdől a jog uralma, amelvet vagy egv álta'ános anarchia, mindenki háborúja mindenki ellen, vagy pedig a tényleges erőhatalom minden polgárt egyformán veszélyeztető korlátlan önkényuralma követ. A jogbiztonság gondo'ata tehát a jogfolytonossáírbani valósul meg. A jog legfőbb társadalmi értékét innen meríti. A jogfolytonosság önmagában véve formális fogalom. Nem az következik belőle, hogy adott esetben mit, hogyan kell rendelni, nem ad közvetlen útmutatást az életviszonvok elrendezésére, egyszóval jogszabályok számára tartalmilag semmi megkötést nem jelent, hanem kizárólag a formára,a jogalkotás külsőségeire vonatkozik. Azzal, hogv megszabja azokat a formális kellékeket, amelyekkel egy jogszabályként fellépő normának, hogy csakugyan az legyen, bírnia kell. Csak ha a normális kellékeknek megfelelnek, tehát a jogfolytonosságnak megfelelően keVtkeztek. tudnak a, jogszabályok nyugalmat, biztonságot árasztani, az emberi cselekedetek számára egyenes irányt szabni. A jogfolytonosság a maga jogelvi tisztaságával természetesen nem miniden állam jogrendiében jelentker/ik egyformán. Különösen azokban az államokban, melyek a feudalizmus a. patrimoniális államrendszer „mintaállamai" voltak, ahol tehát a magánjogias gondolkodás előtérbe helyezkedése elnyomta n közjogi szellemet, áh'ol úgyszólván minden emberöltő más alkotmányt hoz. a pillanatnyi hatalmi viszonyoknak, a pillanatnyi korigényeknek megfelelően, a 'jogfolvtonosság gondolata nem találhatott, magától értetődően értékelésre. Hiszen ezek az új papiros alkotmányok rendszerint forradalomban, az erőszak tényében gyökereztek; s a jogfolvtonosság propagálása az éppen uralmon lévő kormány hatalmának a megingatását jelentené. Az ilyen államok egyik megrázkódtatásnak a másik után vannak kitéve s csak igen erős. nagy nemzetek azok. amelyek ilyen szinte állandó belső zavarok ellenére is tudnak boldogulni. De ha elfordítjuk a szemünket az ilven ingatag papiros a'kotmánynya] rendelkező államokról s átnézünk olvanokra. amelvek történelmi alkotmánnyal bírnak, láthatjuk, hogy éppen a jogfolvtonosság gondolata kapcsolja össze szer28