Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - Tartós államterületek Kelet-Közép-európában. Magyarország és Lengyelország geopolitikai helyzete

hogy politikusaik szálljanak le a maguk építette mesterkélt légvárakból és azokat a valódi érdekeket fogadják el útmutatásul, amelyek a természetben s a földben gyökereznek. Itt a mi életterületünkön. Közép-Európában, az államok és népek élete az utóbbi évtizedekben teljesen összekuszálódott. E területre mindig súlyos hivatás hárult. Amióta a művelődő ember a szubtrópusi és mediterrán területekről súlypontjával felhúzódott a lázas munkára és nagy teljesítményekre alkalmasabb mérsékelt égövbe, Közép-Európa területe állandóan élénk szerepet játszik. Európa, területének államosodása a VIII.-tói a XI. századig folyt le. A fejlődés súlypontja ez időben délről északra halad, egy darabig a keletről jött újabb barbár lökések következtében nyugatra szorul, s innen lassan terjed a nagy északi beltenger, a Keleti tenger partján tovább kelet felé. A frank, a német—római szent birodalom, a dán és svéd hatalom terjeszkedései jelzik e folyamatot. Ebben az időben Közép-Európa a közvetítő a megállapodott nyugat és az állandóan mozgásban lévő Kelet között. Az Atlanti óceánon meginduló forgalommal változnak az irányok. A fejlődés súlypontja most már teljesen nyugatra terelődik, Ke'et tovább él a maga sivár elmaradottságában, délről pedig' felnyomul az őrizetlenül hagyott ozmán hatalom. Miközben Nyugat-Európa a tengerentúlért küzd, a pogány invázió feltartóztatása teljes súlyával Közép-Európára, jelesül a Magyar Medencére nehezedik. Ezalatt megerősödik és szervezkedik Kelet-Európa és nagy nyomással nyugatra és délre tör. Az ozmán birodalom leszorul, s a felszabaduló terület betöltésére megindul a versengés Közép- és Kelet-Európa között. Az erővonalak most keletről délre, északról délre és keletről nyugatra keresztezik Közép-Európát. A világháború utáni országrendezés teljesen öszszezavarta a helyzetet. Egymással ellentétes érdekek kényszerültek össze és egyirányúak mesterségesen szétválasztattak; ma nem lehet világos erővonalakról és fejlődési lehetőségekről beszélni, a legteljesebb zűrzavar lett úrrá. Ennek az állapotnak orvoslása a közeljövő feladata. De ez nemcsak politikai, vagy katonai feladat, hanem igenis a tudomány feladata is. Népek sorsáról, boldogulásáról, egy jövendő igazabb élet kimunkálásáról van szó ezen a sokat szenvedett területen. Minden tudománynak, mely ennek az alapjában A^éve szervezési munkának hasznára lehet, az újjáépítésben részt kell vennie. E tekintetben sokat várunk a geopolitikától. Fel kell mérni e terület anyagi és népi erejét, ki kell kutatni múltját a föld és nép kapcsolatainak szemszögéből, meg kell állapítani helyzetét és szerepét a Kontinensen. Ki kell hámozni az igazi célokat és megtisztítani a fejlődés útjait. Egyik része e feladatnak a középeurópai államszervezetek történetének oly feldolgozása, mely különös tekintettel van az államok területi alapjaira. Közép-Európa, mint láttuk a népek és népi törekvések országútja. Ilyen szerepéből következett, hogy népei a legkülönfélébb módon összekeveredtek. Egy kis nép sem tud a maga töredékterületén e veszélyeztetett zónában egyedül ellenállni. A földrajzi helyzet összekényszeríti e népeket éppúgy, mint ahogy a különböző áramlatok összefutásánál az örvénylő víz egy központ körül egy-beforrva forogni kényszerül. E zavaros sorsú Közép-Európának szinte egyetlen szilárd sorsú pontja a Magyar Medence. A földrajzi helyzetnek, az államvédő természeti erőknek itt óriási fontossága van. Az állam egyik legfőbb alapja itt a terület. Ha Franciaországot a Nation Francaise, Németországot a üeutsches Volk, a brit világbirodalmat az Ocean Power jelenti, akkor a Kárpátok öblében elterülő államnak alapja csak az egységes terület lehet. Jelen sorok írója részletesen tanulmányozta a kelet jközépéurópai államterületek történetét2) és az ál'amhatárok változásait és elkészítvén e kontinensrész politikai határállandósági térképét, azt találta, hogy ezen az ütköző területen a történelem folyamán két nagyobbszabású és nagy állandóságot mutató államterület fejlődött ki: a magyar és a lengyel.") Jelentősebb birodalom volt még ezen a területen a kele* római és az Ozmán is, de ezeknek egy része és súlypontja nem ide esett, viszont voltak igen erős egységet és tartósságot mutató kisebb területek (Kelet-Poroszország. Csehország, Havas-Alföld) ezek jelentősége azonban általában nem haladta meg a tartományi jelleget. Alább mutatjuk a magyar és lengyel birodalom területi fejlődésének vázlatát két határállandósági térkép segítségével. A Magyar Birodalmat (1. sz. ábra) a Kárpátok medencéjében tulajdonképpen Szent István király alapította. A magyar nép már a IX. század végén megszállja e területet, de szilárd államszervezetet csak a X. század folyamán nyer s ennek betetőzése Szent István (997—1038) országszervezése. Ekkor emelekedik Magyarország királysági rangra és lesz megállapodott európai hatalommá. Képünk ettől az időponttól (1000-től) való fejlődését mutatja be. A Magyar Birodalom határainak állandósága 1000—1920-ig és a trianori Magyarország kerülete (A különböző vastagságú határvonalak az illető határok életidejét jelölik meg a jelmagyarázatban feltüntetett évperiódusok szerint. T = a trianoni Csonkamagyarország.) 24