Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A lakbérolló és az egyke Budapest életében

Mi ennek az oka? Ok éppen elegendő van. A legjelentősebb ta'án mégis a társadalomnak a politikától és a közélettől való mélységes elidegenedése. A sorvasztó gondok, a mindennap megújuló küzdelem a létért, a holnapért, a hatalomnak, a Eelsöbbségnek való teljes kiszolgáltatottság, egyszerűen leszoktatta az embereket az elvekről s a közélet magasabb szemléletéről. Ma már ott tartunk, hogy a polgár legszentebb alkotmányos jogait is a minden mindegy jegyében és szellemében gyakorolja. Hogy ez a lelkiállapot, ez a Eásultság inkább kedvez a hatalomnak, mint az ellenzéknek"? Ez mindig is így volt a politikai küzdelmek történetében. Ilyenkor nem bizonyos eszmék vagy magasabb erkölcsi szempontok győzelméről vagy vereségéről van szó. hanem egyedül és kizárólag helyzeti energiák érvényesüléséről. Ezek az energiák viszont, mindig a kormányok kezében vannak, amint ezt már Le Bon Gusztáv is oly meggyőzően kifejtette. A nagy francia bölcselő azonban, mint a tömegek lélektanának legalaposabb ismerője, megállapította azt is. hogy ez csak rövid, átmeneti állapot. Az ébredés, az új közszellem aktivitása annál hatalmasabb és megrendítőbb lesz. (Az ifjúsághoz szólott a miniszterelnök úr) a Turul Szövetség bajtársi táborozásán, s úgy erezzük, hogy szavaira bizonyos tekintetben nekünk is kötelességünk válaszolni. Maga az udvariasság is ezt parancsolja, mert a miniszterelnök úr beszédének befejezése után azt a kijelentést tette, hogy ez a megnyilatkozása bizonyára nagy visszhangra fog találni. Hát ebben igaza is volt, ha egészen nem is abban az értelemben, ahogy ő talán vélelmezte. A beszéd ugyanis nem keltett általános lelkesedést. Sőt. Merjük állítani, hogy a magyar fiatalságnak az a része, amely a régi magyartörténeti hagyományokhoz ragaszkodik, s azoknak szellemében keresi úgy a nemzet, mint a saját problémái számára a megoldást, egyáltalán nem azonosítja magát a miniszterelnök úr apodiktikus kijelentéseivel. Aminthogy ez a fiatalság általában nem szereti a megfellebbezhetetlen vezéri stí'ust. Mi már javíthatatlan szerelmesei vagyunk a nézetek és gondolatok szabad játékának, s nem vagyunk hajlandók a lelki életnek semmiféle formaruháját magunkra ölteni. Még a miniszterelnök úr á'tal kilátásba helyezett, de a meglehetősen távoli címzettek által egyáltalán nem garantált .magángazdasági" ellenszolgáltatásokért sem. • (A felülrőljövő demagógiának) egészen különös jelenségével állunk szemben. A többségi párt agytrösztje kiizzadta azt a furcsa ötletet, hogy miután a legjobb védelem a támadás, egyszerűen azt fogják cselekedni, hogy magukra öltik a fehér ártatlanság tiszta gyolcsruháját, megtagadnak minden közösséget a saját hibáikkal, mulasztásaikkal, félrefogásaikkal és múltjukkal, s egyszerűen nyakába varrnak minden ódiumot és felelősséget egy négy év előtti kormányzatnak. Azt püfölik agyba-föl >e. gondolván, hogy úgysem tud védekezni kellő hatályossággal, mert hiszen a hatalomnak mindent birtokban tartó és mindent elnyomó eszközeivel szemben ez fölöttébb nehéz is volna. Nem érzik, hogy a közéleti morálnak milyen súlyos megalázása foglaltatik éltben a felfogásban? Nem gondolják, hogy a fe'elősségáthárításnak ilyen túlzottan egyszerű, taktikailag is kezdetleges módszere erős viszszahatást fog kiváltani s felnyitja még ama kevesek szemét is, akik eddig valóban hajlandók voltak elhinni, hogy mindenért, ami 1931 óta történt, a négyesztendő előtti rezsim felelős? De ez az eljárás még azért is beteg és sorvadásos, mert ellentmond a vezéri elv „fönségének". amelyet pedig éppen ők hirdetnek urbi et orbi, s amelynek mindenható erejétől várják minden rossznak elmúlását és minden jónak elkövetkezését. A vezéri elv tehát és a felelősségáthárításnak ez a legalább is könnyed módszere sehogysem egyeztethető össze, mert ugyebár az a, legkevesebb, hogy aki a vezetésnek, az irányításnak, sőt a gondolkodásnak kizárólagosságát ls követeli a maga számára — mert hiszen egy országban elég egy okos ember — az a felelősség vállalásában ne igyekezzék ilyen negativen nagylelkű lenni — régelmult kormányzatokkal szemben? Ök nem akarnak diktatúrát, sőt százszázalékosan alkotmányosnak — harsogják kelettől nyugatig —, de azért a jólbevált recipe szerint kormányoznak tovább. És érvényesítik a vá'asztásokon a hideg terrort, s a törvény egyenes tilalma ellenére, koTtes célokra használják fel a nemzeti zászlót. (Lásd Csurgót.) De alkalmazzák a szigorú megkülönböztetést is a Nep-jelvénynyel ellátott, honfiak és azok között az állampolgárok között, aki lemondtak az immár szimbolikussá vált kerékbe tört kalász viseléséről. De azért ők alkotmányosak, és fel vannak bőszülve, hogy a magyar fiatalság ezrei immár odasereg'ettek a Deák Ferenc Társaság alkotmányhű lobogója alá. Egyáltalán, ezt az alkotmányhüséget kikérik maguknak, mert hát ki nem alkotmányhű éltben az országban? Sértésnek minősítik ezt a szerény disztinkciót, de arról nem beszélnek, ami pedig lényege minden alkotmányosságnak, hogy a közszabadságok kezelése terén milyen siralmasak az ádapotok. Hogy a sajtót nemcsak közigazgatásilag kötik gúzsba, hanem egy láthatatlan, de azért állandóan működő megfélemlítéssel is, amely felelőtlenül akar felelősségre vonni, és illetéktelenül irányítani. Anélkül, hogy jómaga tisztában lenne azokkal az erkölcsi és politikai határokka', ahol a sajtószabadság kezdődik, és az ..információ'- végződik ... • (A Qessler-kaíap a borsodi megyeházán — íme a témák örök visszatérése Schiller és Rossini nyomán. Hogy ennek az esetnek a Teli Vilmosa póruljárt? ügy kell neki, miért nem élt olyan században, amikor a fö'dön még egészen más volt nemcsak a köztisztviselői, hanem a közpolgári jogok és kötelességek minősítése és elismerése is. Ma határozottan elkésett jelensége korának. Mert az, hogy kifogástalan hivatalnok és valódi magyar úr — ezt mindenki mondhatja magáról, sőt, mások is mondhatják. Ha azonban a főispánnak történetesen más a véleménye és nem veszi észre a vármegyei főjegyző esti köszönését, akkor ebből bizony olyan következmények származnak, mint amilyen Vadnay László kényszernyugdíjazása. De azért ők rendületlenül állanak az alkotmány alapján. Már tudniillik azén az alkotmányén, ame'yet ök annak tortának. (A Deák Ferenc Társaság körül) igen nagv a zajlás abban a sajtóban, amely a véleményét és a nézeteit a minden hó elsején kiállított nyugták szerint szokta leszámítolni. Nap-nap után támadnak bennünket. Iígylátszik, nagyon megfeküdte a lelkiismeretüket 22