Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A lakbérolló és az egyke Budapest életében

SZABAD SZÓSZÉK (OKTÓBER-NOVEMBER) (Kossuth—Széchenyi—Deák) a magyar érzés- és gondolatvilágnak egyformán tisztafényű és messzi sugárzó állócsi'lagai. Nem egymással szembenéző, nem ellentétes irányú történeti kezdés, vagy politikai programm immár egyikük sem. akik közül bármelyiket is pártok, frakciók és a nemzet életébe ártó szándékkal nyúló, nyilt, vagy alattomos törekvések kisajátíthatnának, hanem olyan állandó hármas egység, akiket a magyarság számára örökre egybekovácsolt a trianoni végzet. Ha volt valaha különbség közöttük, ma már nincsen, nem is lehet, megszüntette valamennyi magyar sorsnak az a megrendítő közössége, amely nem ismerhet többé elvá'asztóvonalat azok között, akik egyformán mélységes szeretettel és odaadással szolgálták a nemzet életét és ha más utakon is, de ugyanazon cél felé: a magyar történeti hivatás monumentális kiépítése felé törekedtek. Ami pályájuk eredménye és életharcuk eszményi tartalma volt, az mind éhbe a gondolatba torkollott bele és nekünk nem lehet szentebb kötelességünk, mint áldozatoe szívvel, fiúi tiszte'ettel folytatni azt. amiben ök nagyok és legyőzhetetlenek voltak: ragaszkodni az alkotmányhoz, küzdeni a nemzeti szabadságjogokért, a magyarság belső és külső szu cerénitásáért. Csak rosszindulat és tenedncia áUít'hatja azt, hogy mi. akik a Deák Ferenc nevével indultunk utunkra, ezzel pártotütöttük Kossuth és Széchenyi ellen. Utalunk arra az emlékbeszédre, amely Társaságunk ünnepi vacsoráján hangzott el és ame'yet ebben a számunkban egész terjedelmében közlünk. Itt megtalálja mindenki a kimerítő magyarázatot arra, hogy a három zászló közül miért éppen a Deák Ferencet tartottuk szükségesnek ma kézberagadni. Ez mindent jelenthet, csak hűtlenséget nem. Sőt merjük állítani: egyedül csak ez bizonyíthat hűséget és ragaszkodást Kossuth és Széchenyi eszméje iránt. m (Bethlen István gróf felszólalása) az új parlamenti évadnak eleddig legnagyobb eseménye volt. A gazdavédelmi rendelet adott a volt miniszterelnöknek alkalmat arra, hogy immár a törvényhozás termében is, mint ellenzéki politikus mutatkozzék be az országnak. Dc még ebben a valóban szokatlan és új szerepében is. mint „negatív" magyar, kétkézzel szórta az alkotó és teremtő gondolatok egész garmadáját, s az általa elhullatott szellemi morzsákból még sokáig fognak táplálkozni azok, akik egyébként igyekeztek lekicsinyleni ezt a mesterien fölényes bírálatot. Meddő és haszontalan erőlködés. Bethlen István súlyát, értékét, tekintélyét nem azok hivatottak lemérni, akik, amíg hatalmon volt, szolgálták ugyan, de megérteni, hozzá feüemalkedni sohasem voltak képesek. Most pedig, hogy a véletlen kezükre játszotta a dolgok irányítását, arra sincs erejük és készültségük, hogy intelligensen — félremagyarázzák őt. (Az igazságügy miniszter úr) egy olyan elszóláson, amely a régi országyűlésen nem a főpecsétőri székből, de még a legszürkéhb mameluksorból is elképzelhet elen lett volna, majdnem kificamította a — tárcáját. A kormány tagjainak parlamenti felelőssége kérdésében ragadtatta magát igen kínos tévedésre az igazságügyminiszter úr, s bár utólag bizonyos jóvátételi és kimagyarázkodási kísérlet tört-ént. \ezzel az 'ügy mégsem tekinthető teljesen lezártnak. Nem tekinti annak sem a par'amenti ellenzék, mégkevésbbé a korrekt és megalkuvást nem ismerő alkotmányos felfogás. Fhhez legalább is az kellene, hogy a megsértett nemzeti lelkület és a törvényes szellem, ameiyről nemcsak Montesquieu, hanem Deák Ferenc is halhatatlan igazságokat hagyott nemzetére örökségnek, olyan elégtételt kapjon, amely bizonyos megnyugvást hozna a kormányzat alkotmányos szándékait és magatartását i'letöleg. • (Az időközi választások kérdésében) az igazság valahol a középen van. Először is semmi oka és joga a parlamenti többségnek és a kormánynak arra, hogy nagy diadalmi ünnepet üljön. Nézzük meg közelebbről az elért eredményeket. A vidéki kerü'etekről most nem beszélünk, mert azt mindenki nagyon jól tudja, hogy a jelenlegi választási rendszer alkalmazásával és a Nep hatalmi berendezkedései mellett milyen értékük van az ilyen „alkotmányos" megnyilatkozásoknak. Ezúttal csak a budapesti és debreceni választásokról óhajtanánk szólani, amely kerületekben titkos a szavazás, jól1 ehet az ajánlási rendszer csaknem egészen illuzoriussá teszi ezt a titkosságot. A budapest-déli kerületben úgy fest ez a nagy győzelem, hogy a mandátumoknak nem is egyharmadát, a szavazatoknak viszont nem is egynegyedét kapta meg a kormánypárt. Ha még ehhez hozzáfűzzük azt, hogy a Nep által elért szavazatok száma lényegesen kevesebb, mint az, előző választás alkalmával volt, a csökkenés csaknem 9000, akkor minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy itt abszolút sikerről bizony nem igen lehet beszélni. Ami már most Debrecent illeti, ott az történt, hogy az ellenzéki pártok, miközben valósággal szétmarcangolták egymást, mégis elvitték a leadott szavazatoknak kétharmadát. Mindezek eUenére még így is hozzáírni attak az olcsó sikerhez legveszedelmesebb ellenfelüket. A Nep ünnepi harsogásából végeredményben csak az állapítható meg. hogy ők maguk is milyen nagy sikernek tartják azt, hogy a saját várakozásuk ellenére nem buktak meg. így fest az érem egyik oldala. De van másik is. Meg kell állapítanunk, hogy az időközi választások eredményei bizonyos csalódást hoztak a közvélemény számára. Nem következett be az. amit a közigazgatási bíróságok ítéletei után sokan joggal várhattak volna, hogy jelentősebb erőeltolódások következnek be a pártoknak egymásközti viszonyában. Ehelyett az történt, hogy a kormány pártja, legalább is ami a mandátumok számát illeti, csaknem megtartotta egész birtokállományát. 21