Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - Magyar barokk államszemlélet

protestáns és a katolikus felekezeti ellentéteken felülemelkedett szentistváni államszemléletnek nemzetfönntartó erejét. Ez a szentistváni álamszemlélet az érett, XVIII. századi formájában — az egyetemes, közös európai gondolatáramlatok lényegtelen elemeitől eltekintve, — tisztán katolikus és magyar nemzeti elemekből tevődött össze. Téves tehát az a fe'fogás, amely legutóbb ismét szóhoz jutott és a magyar lelkiség múltjából ki akarja törölni a szatmári beké utáni időszak barokk állampolitikai berendezkedettségének korszakái és éles határvonalat akar állítani az általa barokknak tekintett XVII. és rokokónak tekintett XVIII. század között. Ez a felfogás a magyar barokk-kor ntolsó nagy fellángolásának Rákóczi Ferenc tragikus korszakát tekinti. Példákkal — mondhatjuk bátran, egyoldairól megvilágított péMákkal — igyekszik kimutatni ugyanekkor, hogy Rákóczi fejedelmi udvarában a francia és angol rokokó új stílusa jutott szóhoz. Ami pedig 1711 után felszínre került, úgy állam-, mint vaUáspolitikai téren, az mind reakciós, az mind a bécsi abszolutizmus szolgálatában álló, nemzeti erőnket aláásó cselekedet vo't. A magyar barokk a XVIII. században külső megnyilvánulásaiban valóban osztrák példák után indult. Nagy barokk palotáinkat és templomainkat osztrák építőmesterek készítették, osztrák eredetű festők és szobrászok díszítették. A nagy barokk színpadot a magyar talajon tényleg az ő kezük munkája hozta létre, de a magyar kisvárosok utcáin, csendes falvak templomain már többnyire elfelejtett, hazai mesteremberek dolgoztak az ellesett nagy. de mégis csak provinciális művészi példák után indulva.Az idegen eredetű, hozzánk szakadt művész és mester nemzedékek azonban csak a külső keretet adják, de az azt betöltő lelket, a többéhevésbbé tudatos magyar barokk gondolatot, a magyar rendiség intellektuélljei képviselték. A szentistváni államgondolat életszemlélte elsősorban a szerzetesi iskolák padjaiból áradt szét a magyár glóbuszon. A XVIII. század individuális materialisztikus életszemlélete mérte rá az első törést, amikor a jezsuita ísko'ákat 1772-ben feloszlatták és államosították. A sors csodálatos iróniája volt, hogy az új állami befolyás alá került magyar közoktatás, bár még egyelőre külsőleg a barokk le'kiség formai keretei között mozgott, a magyar lelki közösséget, amely a szláv, román és német (lenieket is a közös magyar rendi gondolat körébe vonta, többé már nem tudta megtartani. A Ratio Educationis korának kétségtelenül egyik formailag legtökéletesebb tanterve volt és a testnevelés erős kihangsúlyozásával kétségtelenül modernebb is a réginél. Igazi szerzője Kollár Ádám, ez a csalódott ex-jezsuita volt, akit Magyarországon jogtörténeti tanulmányai miatt, amelyekben különösen Werbőczi híres Hármaskönyvének és a nemesi adómentességnek kapuit döngette, hazaárulónak tartottak és akinek nevéhez az 1764. évi országgyűlés eredménytelensége nem kis mértékben fűződik,aki már magát magyarországinak vallva, büszkén állítja: slavus sum. Tanügyi rendszerében a magyar nyelvnek jóformán semmi szerepet sem juttat és csak úgy ajánlja támdá&ra, mint bármely más hazai nyelvet. A katolikus magyar barokk szellemet, ame'y még nem volt annyira erős, hogy önmagában is képes lett volna a további nemzedékekre lelki örökségét átszármaztatni, a magyarság nemzeti fejlődésének, a nemzetiségekkel való békés viszonyának legnagyobb kárára, az ország legtöbb iskolájában lassan egy kétségtelenül modernebb, franciásabb, nyugatiasabb, de kozmopolita adottságú nevelési szellem szorítja ki, amelynek keresztapja egy, a hazájának gerincét alkotó, magyar magyar nemességben ellenfelét látó elfogult tudós koponya volt. De nemcsak a csendesen dolgozó iskolák, hanem maga az egyre mozgalmasabbá váló mindennapi élet is napról-napra jobban kidomborította a rendi berendezkedés hiányait és hibáit. Bécs, ez az ország határain kívül fekvő magyar haltúrcentrum megízleltette Szent István országának fiaival a nyugatias életformák mellett, a nyugatias gonolkozást is. Nemcsak testőrírók és főnemesek, de hivatalnok emberek is idegenül kezdtek nézni a magyar államberendezkedésre. József császár uralma alatt egyidöre visszavágyott és régi szép álomnak tüntette föl a barokk rendiséget és II. Lipót korának felbuzdulása hitt is annak korszerű alakban való fele'evenítésében, de a felnőtt, új nemzedék lassan már más eszmék felé kezd orientálódni. A szabadságmozgalmak évtizedeiben a magyar barokk államgondolat történelemmé vált. Hora és Kloska lázadása II. József korában már nemcsak jobbágylázadás volt és fent a Felvidéken már Nagy-Szláviáról álmodoztak. A szentistváni alapokon felépült államszemlélet barokk formáit még mindig tanulták jogász nemzedékek a sárospataki Kövy professzor híres könyveiből és a Mária Terézia korában hozott királyi táblai végzéseket, a Plánum Tabularét még a XIX. század húszas éveiben is kiadták. De éppen ez a jellemző a barokk kor államszemléletére és a belőle fakadó gyakorlati eredményekre, hogy jogászi gondolkodássá kövesedtek és Jókai jó öreg táblabíráinak játszi eszközeivé váltak. Senki sem kereste a régiben az igazán jót és ha a kortesbeszédek Magyarországában ősi alkotmányról szónokoltak, mindig csak a kiváltságokat féltették, de nem törődtek az elhalványodó, elsikkadó "biztos alappal, az összefogó állameszme már távolbavesző, országépítő, nemzetösszefogó, lelki közösséget teremtő gondolatával ... Hová lett már ekkor a boldog Magyarország, amelynek határain kívül nincsen élet? Hans Normann, egy szemfüles német utazó tollából szaladt ki ez a pár sor a mult század harmincas éveinek elején: extra Hungáriám etiam vita, aber Gott sei gelobt, non est ita. Magyarországon kivül is volt tehát már élet és még hozzá jobb élet és ezt külföldön is, nálunk is, észrevették,de már késő volt és Wesselényi Miklós lelki szemei előtt már feltűnt a nemzetiségek elszakadása következtében megcsonkított Magyarország képe. A barokk kor Szent Istvánnak tulajdonított alkotmány szem'életéböl csak jelzők és távoli halvány reminiszcencia maradtak meg a napipolitikával foglalkozók gondolatvilágában. Ez az egy reminiszcencia azonban tovább élt a jelzőknél és az azokat kísérő külső megnyilvánulásoknál és amikor Deák Ferenc kora a mult század hatvanas éveiben Európa térképére írta a Szent Korona országait, ez ennek a regi, igazában a barokk gondolatvilág államszemléletében kifejlett — de sajnos ki nem élt — szentistváni államszemléletnek volt az új, késői megnyilvánulása. Az természetesen nem az államszemlélet hibája, hogy a liberális korban hatni nem tudott, de még ekkor is olyan valami volt, amelynek lelkekben élésétől az új államalakulatoknak félniök kellett. Azonban, hogy ez a magyar állameszme nem volt olyan „Mo'och", mint azt 1918-ban a nemzetiségek látták, az az elmondottak után világos, mert egy államszemlélet csak akkor képes az életre alakító'ag hatni, ha azt egy ország értelmiségének a többsége döntőleg vallja magáénak. Belitzky János dr. 7