Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A Deák Ferenc Társaság ünnepe

becsülnök, mint ahogyan becsültük eddig, hanem kizárólag az, hogy a háború után a forradalmak által megrontott demokrácia nem volt képes megbirkózni azokkal a feladatokkal és nehézségekkel, amelyek elé a történelem a demokráciákat és as alkotmányosan kormányzott országokat állította és ebben a szükséghelyzetben egyes államok nem találtak más kiutat, mint azt a diktatúrát — nevezzük pártdiktaturának — amelyre rátértek. Ez volt a reakció a forradalmi átalakításokkal szemben, amelyet a demokrácián a forradalmak végeztek, mert ezek a demokráciák megfeledkeztek arról, hogy az alkotmányosságnak és a demokráciának nemcsak az a feladata, hogy híven tolmácsolja a nép lelkében élő vágyakai és kívánságokat, azokat az irányzatokat, amelyek egyes társadalmi osztályokban, vagy foglalkozási ágakban élnek, hanem hivatása az is. hogy hordképes kormányzatokat is kitermeljen, olyan kormányzatokat, amelyek a nemzetnek a legjobbjaiból alkottatnak (taps) és amelyek nem bizonyos népszenvedélyek, tömegszenvedélyek kifejezői, hanem amelyek az egyetemes nemzeti érdekeket szem előtt tartva, biztosítják a népnek alkotmányos szabadságjogait, egyúttal azonban erős kézzel tudnak a nemzet egyetemének utat mutatni és tudják azt vezetni. (Nagy taps.) Ha nézem, hogy melyek azok az ideálok, amelyeket a diktatúrák zászlóikra írtak, azt látom, hogy válaszom megerősíti azt a tételemet, hogy átmeneti szükség szülte a diktatúrákat a külföldön. LássuK, mivel indokolják azt, hogy szükséges az a'kotmányos intézmények olyan átalakítása, amilyet láttunk több országban és amilyet, sajnos, itt is utánozni akarnak. Nem fogok külföldieket idézni. Én jó magyarra lefordítva, magyar frazeológiával mondom el azt, amit külföldön más szavakkal hirdetnek: Nem fecsegő magyarokra van szükség! Cselekvő magyarokra van szükség! (Taps. Derültség). Nem helyben topogó magyarokra van szükség, hanem olyanokra, akik megoldják a kérdéseket. Ne mindenki akarjon vezér lenni, mert a tömések téglahordásra valók! (Taps. Viharos derü'tség.) És a vezér mutassa meg az utat! Egy hang: Ha tudja! (Derültség.) Ebből a frazeológiából eery új közjogi elmélet született meg. Es ha kihámozzuk az egész .világ diktatúráiból a közjogi tartalmat, úgy azt a következő mondatban foglalhatom össze: Legyen egy, a nép által választott vezér és ha ez meg van választva, akkor ne kontárkodjék senki többet az ö munkájába! (Taps. Derültség.)Akkor ne állja útját sem a bírálat, sem a kritika, de ne állja útját még a törvény és az alkotmány sem, mert a vezér tudja, hogy melyik pillanatban kell felrúgni a törvényt a nemzet egyetemes érdekei szempontjából. (Viharos derültség és taps.) De én, tisztelt barátaim, objektív akarok lenni és nem azért mondom el ezeket, mintha már ebben foglaltanék a kritika. Es elismerem, hogy ezekben a frazeológiában, ezekben a kijelentésekben egy mélyreható kritika foglaltatik a háború utáni demokráciákkal szemben. Es hogy ebben nagyon sok igazság van, mert nagyon sok országban azért születtek meg a diktatúrák, mert ott tehetetlennek bizonyult a demokrácia, mert a parlament fecsegő géppé alakult at s mert nem vo't cselekvés, amely megfelelt volna a nemzet nagy szükségleteinek! (ügy van! Taps.) De mikor ezt elismerem, kérdem, helyes-e az a konzekvencia, hogy ebből kifolyólag 'diktatúrát kell csinálni? Mert kérem, én láttáin fecsegő vezéreket is. (Derültség. Taps.) Én láttam egy helyben topogó vezéreket, és láttam olyan vezéreket, alvezérekét és mellékvezéreket, akik a téglahordásra alkalmasabbak! (Taps. Derültség.) Tehát a diktatúrák sem mentesek azoktól a hibáktól, amelyeket ők a demokratikus országoknak szemére vetnek. Elismerem, hogy a háborúutáni és forradalmi intézményekkel felhígított demokráciák sok tekintetben szenvednek ezekben a hibákban, de már most azt kérdem, hogy nem helyesebb, nem észszerül>b-e az alkotmányos életet és ezeket a demokráciákat megtisztítani azoktól a kilengésektől és hibáktól, ame'yeket én is, mások is talán joggal, szemükre vetnek, mint helyettük fejest ugrani a hideg vízbe és diktatúrát csinálni?! Mert a diktatúrák fölött a történelem ítélőszéke ítél. Máris elítélte őket véglegesen! (Ugy van). Mert hiába, az emberi élet nem bírja meg a hatalom kizáró'agosságát, a túlzott nagy hatalmat. Még a legnagyobb zseni is csak ember, aki hibákat követ el és ha kritika nélkül, ellentmondás nélkül ál, ha elfojtja mindenkinek a szavát, ezek a hibák gyakran követtetnek el. De ha mindez nem volna is, egy szabadon érző nép meggyűlöl és mer/ kell. hogy utáljon minden diktatúrát és ha van abban a népben önérzet, az a nép nem tűrheti az a diktatúrát, amely felülről tör rá abból a célból, hogy a maga akaratát parancsolja a nemzetnek, amikor ez a nemzet érzi magában azt az erőt, hogy önmagát konnányozni képes! (Taps) Kérdem, van-e szükség Magyarországon arra. hogy idegen pé'dákat majmolva, megváltoztassuk állami berendezkedésünket és a diktatúra valamely formájára térjünk át? Mert. sajnos, a formákban van a válogatásnak sok lehetősége. Talán volt idő — és már említettem is —, amikor a háború végén Tisza Istvánt letaszították a hatalomról, amikor diktatúrát kellett vo na csinálni, vagy a háború után, amikor az egyik forradalom a másikat váltotta, amikor felbomlott az országban a közrend, amikor mindenki a saját meggyőződése szerint akarta megmenteni az országot. Talán akkor helye lett volna a diktatúrának. Ha van az én életemnek érdeme, engedjétek meg, hogy azt mondjam: ez az, hegy az az uralom, amelynek élén állottam, megkímélte a nemzetet attól, hogy itt ilyen diktatúra legyen. Egész életemben büszke leszek arra a teljesítményre, hogy vissza tudtam vezetni a nemzet életét az alkotmányos formák közé és megkíméltem, attól, hogy itt egy erőszakos kísérlet, vagy egy diktatúrához hasonló uralom szükségessé váljék. (Taps.) Kedves fiatal barátaim! Nincs szüksége ennek a nemzetnek, ma még kevésbbé, mint valaha árva. hogy itt bármiféle diktatúrával bárki is kísérletezzék.^Nézetem szerint ez nem egyéb, mint léha és frivol játék a nemzet érdekeivel. (Nagy taps.) Nem egyéb, mint léha és frivol játék, talán egvéni hiúság, az ambíció kie'égítésére. amely azonban nincs összhangban ennek a nemzetnek történelmi fejlődésével és amely csak arra alkalmas, hogy minket leszorítson arról az útról, amelyen ezer éven át jártunk és amely ezt a nemzetet nagykorúvá tette és amely önmaga akarja sorsát intézni! (Viharos taps.) Én szeretetlel és örömmel üdvözlöm a ti alakuló gyűlésieket, azt a szándékot, hogy a régi magyar tör3