Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Alkotmányosság, diktatura és revizió

a közakarat érvényesülése mindenképpen biztosítva van. Meggyőződésünk, hogy a hiányzó szellemi kapocs Magyarországon is nyomban létrejönne, amint bekövetkeznének azok a feltételek, amelyek ezt lehetővé teszik. Mindent megelőzőleg egy új választóiogj rendszer és a becsületes titkos szavazás az, amely a magyar népet nemcsak szimbolisztikusan, hanem valósággal is, bevonná az alkotmány sáncai közé. Miént kell az úgynevezett alkotmányjogi reformokat másod- és harmadrangú követelményeknek lefokozni? A 95 pontnak ez az önkényes sterilizálása semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a tömegeknek az oszággyűlés munkája iránti rokonszenvét és érdeklődését felkeltse és ébrentartsa. (Moór Gyula) egyetemi jogi kari dékán beszéde, amelyet a diktatúrákról és a diktátorokról mondott, messze túllépi az ünnepi szónoklatok átlagos jelentőségét. Ez egy hazája sorsáért aggódó, a történelem és jog tiszteletében kikristályosult tudóslélek megrázó kinyilatkoztatása volt, olyan hitvallás, amelyet legjobb magyarjaink emlékezete áll körül. A magyar ifjúsághoz szólott a dékán és a fiatalság meg fogja érteni, hogy szabadságszeretet és alkotmánytisztelet nélkül a magyar história ezeréves tölgyfái is elhullatják zöldelő lombjukat, elsenyvedhetnek, kiszáradhatnak. (A politikai kritikának) alkotó és teremtő útjait akarjuk járni. Helyzetünk etekintetben lényegesen könnyebb, minit a napi sajtóé, amelynek szinte óránként állást kell foglalnia az eseményekkel szemben, míg számunkra sokkal nagyobb időtávlat áll rendelkezésre ahhoz, hogy a tények és jelenségek felett bírálatqt mondjunk. A tárgyilagosság, a szempontok emelkedettsége, a jónak a rossztól, az igaznak a hamistól való elválasztása tekintetében ez fel nem becsülhető előny és ezzel az előnnyel mi a nemzet magasabb érdekeinek szolgálatában teljes mértékben élni is akarunk. Kerülni fogunk minden személyeskedést és kicsinyes okvetetlenkedést, mert teljes tudatában vagyunk, hogy azoknak az igazságoknak, amelyekért harcolunk, ilyen eszközökre nincs szükségük. Senki őszinteségében és becsületességében, hazafiasságában nem kételkedünk, elvárjuk, megköveteljük azonban, hogy ugyanezzel a lojalitással nézzék és bírálják a mi jtevékenysépünket is. Sajnos, a magyar közélet rendkívül hajlamos a végletes túlzásokra és ez csaknem kivétel nélkül jellemző minden politikai pártra és irányzatra. Mi ettől tartózkodni fogunk. A jót, akárkitől jöjjön is, megbecsüljük, a rosszat és elvetendőt azonban, az értelmi szerzőre való tekintet nélkül, kárhoztatjuk és elítéljük. Egy magasabb értelmi síkba emelkedve foglalkozunk az összes magyar életjelenségekkel és reméljük, hogy eként. sikerül elkerülni a komolyabb súrlódásokat. Pascal szavaival élünk, aki azt mondotta, hogy csak egy kötelességet ismerjünk: szolgálni a közjót és méltónak lenni az emberi nevezetre. )C Alkotmányosság, diktatúra és revizió A világháború után Európa több állama felszámolta régi alkotmányát ós új államok igyekeztek állami berendezésüknek közjogi formáját felállítani. Egyes államok új alkotmányi, teremtettek, mások pedig a diktatúra útjára léptek. A különbözőségek ellenére is van három felismerhető tényező, amely elevenen hatott az új alkotmányok tendenciájára éppen úgy, mint a diktatúrák születésére és kiépítésére 1. Kiütköztek a demokrácia egyes hiányosságai. A franc'a forradalom eszméin sarjadt demokrácia hibáit különösen a világháború és a világháborút követő közvetlen évek élezték Tu. Ez a parlamentáris demokrácia a materiális világszemléletnek volt politikai vetülete, ha nem is önmagában, de történelmi megvalósulásában. Az általános egyenlő szabatati jog — mivel nyers érvényesülésével szemben semmiféle regulatort sem iktattak be az alkotmányos gépezetbe. — a számok uralmához vezetett: az alkalmazott demagógia pedig a szellemi és erkölcsi nívó jogán vezető rétegnek minőségi uralma helyett — ez lett volna a reprezentatív demokrácia — a mennyiségi uralmat teremtette meg. A politikus »k a.', általános népképviseleti elv ürügyén az egyéni felelősséget kikapcsolták, a territoriális képviseleti rendszer folytán pedig — legkivált a mandátum-biztosítás okából — rés;:- vagy osztályérdekek képviselői lettek; csak ritkán emelkedtek fel az általános és összefogó nemzeti érdeknek magaslatára. Pe ha igaz is, hogy a liberális demokráciának és parlamtntarizmu.-nak ezek a kelevényei nem a parlamentáris rendszer és a demokratikus gondolat lényegéből folytak, hanem kiküszöbölhető, sőt a történelmi materializmust felváltó életszemlélet folytán szükségszerűen kiküszöbölendő rendellenességekként foghatók fel, — mégis: a népekben kétségkívül megtörtént egy érzelmi elfordulás attól a parlamentáris demokráciától, amely a legegyetemesebb szerencsétlenséget, a világháborút elhárítani nem tudta, a világháború után pedig egy népi jogokat és béketeremtő elvet nem ismerő békeparancsot kénvszerített a legvőzöttekre. 2 A világháború alatt a nép erejének öntudatára ébredt, viszont a nyomor elviselhetetlen nyomása alá került. — E feszültségből tört ki és terjedt mindinkább a követelés, hogy a/, államnak a szociális igazságosság érvényesítésére minden tőte telhetőt meg kell tennie. A munkához és a munka gyümölcseihez való jog lett a tömegeknek az állammal szemben támasztott lőkívánsága, a munka és a munkás jogának biztosítása pedig a fennálló társadalmi rend erkölcsi létminimuma. Az elszegényedés olyan nyilvánvalóan fenyegette a társadalmi békét, hogy még a régi világ tisztalátású államférfiai is a társadalmi béke és rend egyetlen biztosítékát a szociális kérdés állami megoldásában látták. Nem történt kevesebb, mint az, hogy az államcélok ranglistáján az élre nyomult fel a szociális kérdés. Ez a rangemelkedés úgyszólván az összes új alkotmányokban kifejezésre jutott, így a diktatúrák IÍS, — mint a fascizmus és hitlerizmus — hasonlítanak az új demokrációkhoz annyiban, hogy a munkajogot a/ alkotmány alapelvei közé iktatták. 3 A világháború után a győzők patronátusa alatt a nemzetközi együttműködésnek egy olyan rendszerét állították föl, amelynek megalapozásánál figyelmen kívül hagyták, az igazságos béke feltételeinek megteremtését és az igazságos békének megszilárdítását; csak az ú j hatalmi status quo rögzítésére törekedtek. A háború nyomán mintegy visszahatásként valóba:! felfakadtak a lelkekben az emberi összetartozanolóság meleg forrásai. Az európai együttműködés gondolata, azonban nem erősödhetett, meg. mert hamarosan kiderült, hogy az európai összeműködés korántsem az igazság mérlegén akarja lemérni a népek igényeit, hanem az igazságtalanságok őréül szegődött. E kiábrándulással mértani arányban nőtt nagyra a népek nemzeti öntudata. Először érzelmi, azután kulturális, végül gazdasági autarchiához érkeztek el. A hazugságra épített szolidaritásnak össze kelleti omlania a népek hitében, s a meghamisított eszménytől megcsalatva és a visszahatás erejétől is szitva ismét felcsapott a nemzeti öntudat és a nemzeti imperializmus tüze. * A fenti három tényező madártávlati szemléletből is mán18