Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Elmerülnek-e a magyar kisebbségek?

eredményekből az előző országokéhoz hasonló különbségekre lehet következtetni. Bármelyik ország adatait vizsgáljuk is, a különbségek távolról sem indokolják a kisebbségi és többségi népcsoportok tényleges szaporodásában a népszámlálások által kimutatott jelentős fejlődési különbséget. Ennek illusztrálására idevetjük egész nagyjában számítva,2) hogy a természetes szaporodási arányszámok átlagai alapján a fent kimutatott országok többségi népességének L920-tól 1930-ig mutatkozó 4 millión felüli szaporodása mellett, a kisebbségi népcsoportoknak is kb. 1 milliós szaporulattal kellene szerepelniök. Ezzel szemben áll a fentebb kimutatott 42 ezer főnyi csökkenés. A ki- és bevándorlás jelentős eltolódást az országok nemzetiségi összetételében a háború utáni években nem hozhatott, mert bár a kivándoroltak között :i kisebbségi nemzetiségűek igen nagy arányszámokkal szerepeltek, maga a kivándorlók száma a tengerentúli államok elzárkózása folvtán a világháború utáni években csekély volt. A felsorolt 5 államból együttesen sem ment ki (egyetlen évben sem) 100 ezernél nagyobb tömeg, az utóbbi években pedig a kivándorlók száma néhány ezer körül mozog. A kisebbségi sorsra jutott magyarok számában jelentősebb csökkenést idézett elő az 1919—20. évi „menekülés", mely az utódállamok területéről kb. félmillió magyart vont el, de ez a változás a vizsgálatunk alá vett folyamat előtt történt. A hibás statisztikai felvételek is okai lehetnek a kisebbségek eltűnése fent vázolt tüneményének. A hibák lehetnek szándékoltak és tévedéseken alapidók. A statisztika mindig egy bizonyos hiba százalékkal dolgozik, de vannak esetek, amikor a hibák az egész számlálás értékét lerontják. így például az 1920. évi erdélyi román népszámlálásról (valamint az 1927 éviről is) maglik a román statisztikusok is megállapítják, hogy teljesen megbízhatatlan eredményekre vezetett. Szándékolt hibák torzítják a nemzetiségi statisztika képét különösen azokban az újonnan alakult országokban, melyek a nemzetiségi elv alapján jöttek létre s melyekben az állam létének jogossága függ a nemzetiségi statisztika adataitól. Még jelentősebbé válnak ezek az adatok olyan országban (mint pl. Csehszlovákia), melyben az esyes nemzetiségek jogai meghatározott arányszámokhoz vannak kötve. Az utóbbi forrásból eredő hibák lehetőségének nincs mértéke és gátja. Tetszés szerinti eredmények hozhatók ki és csak a különböző közzétételek összehangolása szükséges. Ez sokszor nehéz feladat s azért nem véletlen az, hogy Nagyrománia 1930. évi nemzetiségi statisztikája még ma, 1935 második felében sincs hivatalosan közzétéve még előzetes, összefoglaló adatok formájában sem, pedig a román népszámlálási intézet a Rockefeller alapítvány jóvoltából amerikai szortírozó gépekkel dolgozik. Nincs közzétéve a jugoszláv 1930. évi népszámlálás nemzetiségi eredménye sem. Az utódállamokbeli magyarság nagy tömegeinek eltüntetésében ez az eszköz elsőrendű szerepet játszott, ami vigasztaló jelenség, mert a papíron redukált számnál fontosabb az élő magyarság eleven szátnereje. Utolsó okcsoportnak jelöltük meg vizsgálódásainknál a beolvadást. Kétségtelenül létező folyamat, 2) A pontos és statisztikailag helyes számításokat az az adatsorok hiányossága miatt nem lehet elvégezni. mellyel számolnunk kell. Bizonyítja létezését a nemzetiségi és felekezeti statisztikák és népmozgalmi adatok egybevetése, a névelemzések, de különben is történelmileg megfigyelhető és kimutatható folyamat. Kétféle nemzetiségi beolvadást különböztethetünk meg: (így látszólagost, mely abból áll, hogy a nemzetiségüket a valóságban megőriző egyének mamikat a népszámlálások során (kényszerből, oppor tunitásból vagy egyéb okokból) más nemzetiségűnek vallják. Az ilyen látszólagosan beolvadt réteg elég jelentős a hazánktól elszakított területeken. Gyakran követi idővel tényleges beolvadás, mint második lépés, ezt a folyamatot. De konzerválódhatik is ez az efemer állapot, sőt vissza ütések és hullámzások is megfigyelhetők ennek a rétegnek a magatartásában. A tényleges beolvadással leginkább ott találkozunk, ahol a kisebbségi nép elszórva él az erős többségi nép közt különösen városokban. A tényleges beolvadás csak igen ritkán erőszaknak az eredménye. Az erőszak inkább megedzi az elnyomott népcsoportokat, fokozza öntudatosodásukat és ellenállásukat. Erőszakkal beolvasztani tömegeket nem lehet. Erre történelmi példa nincs. Viszont a lassú erőszakmentes át hasonulásra igen nagyszámú példát lehet felhozni, akár olyant, amikor több apróbb néptörzs egy politikai hatalom alá vonva egy nagyobb egységbe összeolvad (lásd Francia-, Olaszország, Anglia különböző népcsoportokból eredő főnépességének vagy pl. az Amerikai Egyesült Államok yankee-jének kialakulását), akár olyat, amikor egyik nagy nemzetiség a másiktól hódít el egyes csoportokat, (mint pl. a német nyelvterület terjeszkedése az Elbétől a Visztula környékéig a lengyelség rovására az utolsó ezer évben), sok olyan példa is van, különösen a népvándorlás alatti és közvetlenül azutáni időkből, amikor egy-egy elerőtlenedett nép különbcfző szomszédos népekbe olvad be (ilyen az újabb korban a balkáni török népesség beolvadása a görög, bulgár, szerb és román néptömbökbe). Tényleges beolvadás alatt természetesen nemcsak a használt nyelv megváltozását értjük. hanem az életmódnak, szokásoknak, sajátos kultúránál,-, erkölcsöknek stb. átvételét, sőt a vérkeveredésen át a biológiai, fiziológiai, antropológiai tulajdonságok megváltozását is. * Vilyen lehetőségei vannak egy kisebbségnek ar ra, hugi) magát a pusztulás veszélyétől megóvja? Mit lehet tennie az olyan államnak, melynek többségi népéhez tartozó testvérei nagy számban élnek kisebbségi sorsban idegen uralom alatt, ezeknek a kisebbségeknek az érdekében? Az orvoslás az okok négy főcsoportjának megfelelően szintén többféle lehet/ A természetes szaporodás kedvezőtlen alakulása ellen kétféleképen lehet küzdeni. Egyik a születések számának az emelése, mely szorgalmazható gazdasági könnyítésekkel, a születések megakadályozása elleni büntetőintézkedésekkel stb.. ezek azonban sem a kisebbségek, sem valamely külállam által igénybe nem vehető eszközök, tehát kisebbségek védelménél nem alkalmazhatók. De hasznos szolgálatot tehet a társadalmi propaganda, különösen a vallási, erkölcsi és nemzetideologiai momentumok kihangsúlyozásával. Ez már belsőleg megszervezhető és hozzáférhető eszköz. A másik út a halálozások korlátozása, vagyis az átlagos élettartam megnövelésére irányuló erőfeszítések. Az egészségi viszonyok javítása, felvilágosító munka, jó és áldozatkész orvosok nevelése, kórházak, bölcsődék, napközi otthonok, munkásotthonok, testedző egyesületek stb. felállítása, a lakóházépítés és 8