Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Elmerülnek-e a magyar kisebbségek?

Elmeríilnek=e a magyar kisebbségek 9 Az utóbbi években mind erősebb propagandát fejtenek ki a körülöttünk élő tarka, népességű államok azon elmélet terjesztése érdekében, hogy a nemzeti kisebbségeknek kényszerű sorsa a folyamatos és i'eltartóztatlan erővesztés s a többségi népek tengerében való — nem is olyan lassú — elmerűlés. Az alapindítóok politikai. A kisebbségi szerződések által feszélyezett kormányok udvari tudósai melengetik legnagyobb buzgósággal ezt a megállapítást, mely alkalmas kibúvót kínál a politikusoknak, akik a kisebbségi igények es jogok megtagadása, miatt a nemzetközi fórumok vagy közvélemény előtt esetleg kényelmetlen helyzetbe jutnak. A kisebbségi kérdés komoly problémánk. Ezzel a kérdéssel áll vagy bukik sorsunk a Kárpátmedencében. Életbevágóan fontos tehát, hogy a kisebbségek — szinte törvényszerű — kipusztulásáról szidó elméleteket alapos és komoly vizsgálói alá vegyük s a tényleges viszonyokkal égybevetve megállapítsuk, vájjon helyesek-e és milyen mértékig, avagy egyáltalán nem helytállók? Ha a közelieurópai államok nemzetiségi statisztikáit vizsgáljuk, meglepődve tapasztaljuk, hogy a kisebbségi népeknek az össznépességben képviselt számaránya, sőt igen sokszor az abszolút lélekszáma i- népszámlálásról-népszámlálásra mindegyikben apad. Csehszlovákiában 1921-től 1930-ig az összes belföldi népesség 13,373.463 főről 14,479.565 főre emelkedett. A csehek 6,796.343-ről 7,406.493 főre emelkedtek; a tótok 1,967.870-ről 2,282.277-re; a rutének és ukránok 461.449-ről 549^.169 főre; az összes szaporulat e három ,.vezető" nemzetiségnél 1,012.277 fő, azaz kereken 11%. A többi kisebbségi nemzetiség együttes száma 4.147.801-ről csupán 4,231.626-ra emelkedett ugyanazon 9 év alatt, tehát mindössze 93.825 fővel, vagyis 2.3%-kai. A magyar nemzetiségű polgárok számában azonban csökkenés mutatkozik: 744.621 főről 091.923 főre apadt a magyarság lélekszáma, ami 7.1 %-os csökkenést jelent. Romániában 1920-ban nem volt országos népszámlálás csak Erdélyben vettek fel egy gyengén sikerült .statisztikát. Ennek adatait vetjük tehát össze az 1930. évi népszámlálás erdélyi adataival. Erdélv egész lakosságé 1920-ban 5,140.176 fő volt, 1930-ban 5,543.250. A románok száma 2,933.894 főről 3,206.261-re emelkedett, a növekedés tehát 9.3%-os (272.367 fő). A kisebbségi nemzetiségek együtt 2,206.282 főről 2,330.989-re emelkedtek, szaporodásuk 10 év alatt 130.707 lélek, azaz csak 5.9%-os. A magyarok szaporodása 1,325.659-ről 1,353.075 főre még csekélyebb (2.1 %-os) arányú. Jugoszláviában 1921-től 1931-ig az ország népessége 11.984.011 főről 13,930.918 főre emelkedett, A szerb, horvál és szlovén ..vezető" nemzetiségek lélékszáma 9.931.506-ről ll,912.065-re szaporodott. A szaporodás 1.980.0.")!) fő, vagyis 19.9%. A többi kisebbségi nemzetiséghez tartozók száma. viszont 2,053.405-röl 2,018.853-ra csökkent (34.552 főnyi, azaz 1.7 %-os fogyás). A magyarok száma 467.658-ról 465.800-ra apadt. Magyarországon 1920—1930 között a lakosság lélekszáma 7,990.202-ről 8,688.319-re emelkedett, a szaporodás 698.117 fő, azaz 8.7%. A magyarok száma 7,156.727-ről 8.001.112-re emelkedett, ami 844.385 főnyi szaporulatot (11.8%) jelent. Ezzel szemben a kisebbségi nemzetiségek száma 833.475 főről 687.207 főre apadt, ami 17.5%-os (146.268 fő) fogyásnak felel meg. Ausztriában az 1923. évi és 1934. évi népszámlálások között az ország egész népessége 6,534.481 főtől 6,760.233 főre emelkedett; a szaporodás abszolút számban 225.752 lélek, azaz 3.5%. A német nemzetiségű lakosság 6.272.892 lélekről 6,584.547 lélekre szaporodott, az emelkedés 311.655 fő, ami 5.0%-nak felel meg. Ezzel szemben a kisebbségi nemzetiségekhez tartozó lakosság száma 261.589-ről 175.686-ra csökkent, a fogyás 85.903 fő, vagyis 32.8 százalék. A magvarok száma 25.071-ről 18.Ö76-ra esett, azaz 6.995 fővel (27.9%) csökkent. összefoglalva a bemutatott számadatokat megállapíthatjuk, hogy a vizsgált területen a többségi népek erőteljes szaporodása mellett a kisebbségi népek szaporodása mindenhol stagnál, sőt számukban csökkenés mutatkozik. A vizsgálat 5 állam területén1) a háborút követő évtizedben a „többségi" népek lélekszáma 4,421.243 fővel szaporodott összesen, a kisebbségi sorban élő nemzetiségek lélekszáma együttesen ugyanezen idő alatt nem emelkedett, sőt csökkent 42.191 fővel. * A többségi és kisebbségi népesség számbeli fejlődésében előálló különbségeket négy főokra vezethetjük vissza. 1. A természetes szaporodás különbözősége az egyes nemzetiségeknél. 2. Ki- és bevándorlás különbözősége. 3. Hibás statisztikai felvétel. 4. Látszólagos és tényleges beolvadás. Ha komolyan vizsgáljuk és mérlegeljük a bemutatott keletközépeurópai államok népesedési viszonyait és összevetjük a rendelkezésre álló egyéb statisztikai anyaggal is, arra az eredményre jutunk, hogy e négy főokcsoporfozatból valamennyinek a hálása kimutatható, csakhogy az egyes államoknál különböző keveredésben. A természetes szaporodás különbözősége feltétlenül szerepet játszik a többségi és kisebbségi népek számaránya közötti eltolódásoknál. Az is bizonyos, hogy az ilyen okból fakadó eltolódás sok esetben a kisebbségek kárára üt ki, különösen olyan országokban, melyekben a kisebbségek a kulturáltabb, városlakó, kevésbbé szapora elemet adják. (Románia, Jugoszlávia'). Olyan nagyarányú eltérések azonban az egyes nemzetiségek természetes szaporodásában nincsenek, melyek a fent kimutatott fejlődést csak részben is indokolnák. Csehszlovákiában pl. 1930-ban az ©gyes nemzetiségek természetes szaporodása 1.000 lélekre számítva a következő volt: csehszlovákok 8.57: németek 4.67: magyarok 11.89; rutének 22.89; zsidók 12.33; lengyelek 20.38. Erdély területén a román népszámlálási intézet igazgatójának kimutatása, szerint az 1.000 lélekre eső természetes szaporodás a románoknál 11.8; a magyaroknál 8.3; a németeknél 6.0; a zsidóknál 7.5. Magyarországon 1925 évben magyar lakosságnál a természetes szaporodási arány 11.6, németnél 8.7, tótnál 7.1, oláhnál 7.5, horvátnál 6.8, szerbnél fogyás mutatkozik 2.0 arányszámmal. Jugoszláviánál nincsen nemzetiség szerint részletezett természetes szaporodási adatunk, de a tartományi ]) Romániából csak Erdély területét vettük. 7