Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - A Carnegie-alapitvány és magyar kapcsolatai 2. [r.]

A betelepedő magyarság szlávokat, bolgárokat és valószínülef;' avar maradványokat talált az újhaza területén. A bolgárság keleti keresztény volt s Délmagyarországct lakta. Pribina szláv állama azonban olyan nyugati területen feküdt, ahol a keresztény hagyomány a római kor óta sohasem halt ki teljesen. Ez a szlávMg, más formák közt ugyan, de hozzávetőleg azon a kultúrfokon élt, mint a magyarság, s így azzal nagyon gyorsan összeolvadt s már a X. század végéig egy sok százalékában keresztény, de legalább is azzaí rokonérzelmü. a keleti magyarnál puhább, hajlékonyabb nyugati magyárt hozott létre. A belföldi szláv hatástol eltekintve, a magyarság már ittlakása első idejében egy másik szláv népet talál országa mellett, mely ugyancsak a nemzetté alakulás vajúdó éveit éli. Ez a horvátság. Az a keleti és nyugati kereszténység közt való habozás, mely nálunk is észlelhető, a horvátságnak centrális problémája. Nincs kizárva, hogy a hoszadalnias vergődést végre is a iaagyár királyság megszilárdulása befolyásolja abban az irányban, hogy a horvát király is a római pápától kér koronát, Az Itália felé törő magyar portyák számára Horvátország semlegessége fontos volt s így már korán kifejlődhetett a magyar és horvát közt a békés érintkezés egy neme, mely az évek során, a tenger felé vezető út fontosságának növekedésével, egyre mélyebb lett s a XI—XII. század fordulóján a két ország egyesüléséje vezetett. Ugyancsak a magyarsággal egyidejűleg válik országgá a másik szomszédos szláv nemzet: a lengyel. A magyarság kelet és nyugat közt kell, hogy válaszszon; a horvát Bizánc és Róma közt, míg a lengyel a normann—orosz és a német között igyekezve függetlenségre, dél felé fordul: szellemi védelmet Róma püspökénél, politikai szövetségest a magyar királyban keres. Ez a sorsközösség az, ami ezt a három országot a történet folyamán összekapcsolja: a horvátságot a Szent Korona Országai tagjává teszi s a lengyelt testvérneui zetté, időnként perszonális unióban. Mikor a keleti kapcsolatok elpattannak ós a magyarság nem kaphatja többé hadfelszerelését a keleti kovácsközpcntokból, a sírok mellékletei elszegényesednek és el is primitivesednek. A nomád magyar nagyúr előkelő harcidísze helyét a lengyel és horvát X—XI. századi temetők leleteível azonos jellegű, szlávos hajkarikák, nyak- és karperecek foglalják el; csak ritkán találunk egy-egy nomád formát eláruló tárgyat. A keleti import eltűnésével tehát népünk a szláv importra rendezkedett be. Különösen északról-dél felé hat ebben az időben a kereskedelem irányvonala, amiben nagy része van a normann-viking kereskedelemnek. A normannok jelentőségének felismerése magyarázza meg Lengyelország nagy szerepét ebben a kereskedelemben, mely már ebben az időben összekötő kapocs a skandináv és német államok és Bizánc között. Terme szetes tehát, hogy a lengyel déli szomszédjával is élénk összeköttetést tartott fenn. Azok a normann tárgyak, melyek már a honfoglalás után kerültek hozzánk, lengyel közvetítőt tételeznek lel, amint az Ö révükön kerüli ide a nagyon elterjedt tipikusan szláv hajkarika, mely Magyar- és Horvátországon kóvül csak északi szláv országokban fordul elő. Viszont Szent István pénzei Lett- és Észtországig, sőt Gotlandra is elkerültek, „magyar lószerszáfidíszéik pedig pagj számban kerültek elő a mai Kelet-Poroszország területén. Ügyánebberi az időben a király és udvara teljes erővel a nyugati kultúra felvételére és áíplántálására rendezkedik be. Oejza s István uralkodása alatt a magyar fejlődésben törés keletkezik, az eladdig homogén magyar kultúra két, egy alsó és egy felső vonulatra oszlik. Ezek századokig haladnak egymás alatt, egymást alig érintve s csak a középkori világrend szétrobbanása után történnek köztük termékeny összeérések. Az alsó réteg emlékei, legalább is azokat az elemeket tekintve, melyek fennmaradtak. - a lovasnomád színvonalhoz képest nivóromlást jelentenek. Ez csak a tárgyi kultúrára vonatkozik. Sajnos, ebből a népinek nevezhető alsó vonulatból sírkellékeken kívül semmisem maradt ránk, majdnem öt századon keresztül sejtelmünk sincs aról, mik lehettek a „parasztság csacska meséi", milyen volt a virágének, mi maradt fenn. mint eleven hatóerő az ősi hitből, a nemzet régibb életéből? A magyar középkor ebből a szempontból végtelenül sívár képet mutat s ez az a pont, ahol nagyon is érezzük a gejzai és istváni alkotás keretjellegét, melybe századokig még nem nőtt bele a nép, nem lévén képes ugrásszerűen elérni azt a fokot, ahol Róma és Bizánc állott. A felső réteg: a király akarata keret. Ez viszont egészen biztosan nagymértékű nivónyerést jelent, magát a nyugati kultúrát, azaz abban az időben a kereszténységet. Ebben a munkában pedig Pannónia segítőtársat Dalmáciában, azaz Magyarország Horvátországban keres. A horvát-dalmát föld éppen olyan ősi talaja a római kultúrának, mint a Dunántúl s. most az új „magyarromán építészet — részben Dalmácián keresztül — az itáliai építészet felé orientálódik" (G e r e v i c h Tibori. Ez az egyik fontos út. melyen át a magyar fejlődés most már kelet helyett, a nyugati aóeokhoz kapcsolódhat. Horvát- és Magyarország kezdettől egymás felé fordult arca a római tradíció erejét sej|teti. Magyarország sosem állt ellenségként Horvátországgal szemben, pedig az nagyon is útjában volt; Horvátország sem kereste Bizánc vagy más hatalom kegyét a magyar erők paralizálására. És nemsokára, mikor a Dunántúl és Horvátország misztikus egysége helyreállt, a magyar király lett a római gondolat exponense a Duna völgyében és a Balkán félszigeten. Ez a római gondolat a Duna-völgyében a Defensor Christianitatis formájában jelentkezik, bár ezzel korántsem merül ki, annak egész tartalma. Szent István egyensúlyteremtése, újabb meghatározás szerint a: Pax Hungarica, az Árpádok bizánci császárságának hatalmas gondolata. Nagy Lajos világuralmi tervei és Mátyás király humanizmusa különböző reinkarnációi a magyar római gondolatnak. A felső réteg iránya örökre nyugat felé fordult, de az alsó réteg észak-déli orientációja időnként felbukkan, mint a magyar politika reális törekvése. Az Árpádházi királyok lengyel és horvát érdekek támogatásában, a fontos kereskedelmi összeköttetések észak-dél felé., — mind e régi reálpolitika irányába mutatnak. A magyarság Horvát- és Lengyelországgal együtt politikailag, művelődésileg és gazdaságilag az európai kultúrának összefüggő szeletét jelentette, földrajzilag éppen azt a területet, mely a nyugatot a kelettől, a Balti tenger s Adria vonalán elválasztotta, Ferdinandy Mihály. 42