Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Egy európai hatalom ázsiai arca. Cseh-lengyel ellentét

jellegének eurqpaiasodását is, de mint később kiderült, csak felszínesen. A főváros és művészek élik világukat, a felső tízezer átveszi az európai civilizáció korrupt külsőségeit stb.. stb. Az orosz nép azonban továbbra is Ázsiában él. A látszateurópaiasodás méginkább meghozza a fiatal nagyhatalom étvágyát, melyet különben tragikus helyzete is expanzióra utal, hiszen óriási területén körös-körül sehol sem kap zavartalan kijárást a világforgalom országútjává lett óceánokra. Középeurópáitan a német és osztrák hatalom egymásközt egyensúlyra jut a vonzáskörébe zárja az iit lakó kisebb népeket. Az orosz birodalom réseket keres az ellenfél gyűrűjén s ezeket megtalálja az ellentábor kis szláv népeiben: megszületik a pánszlávizmus. Nem helyi jelentőségű mozgalom tehát, hanem egy idegen világ harci eszköze egy másik világgal szemben. Nem az apróbb testvérországok cégtáblára tűzött érdekeit szolgálja, hanem egy hatalmas imperializmusét. Erős bizonyítékot kap ez Lengyelország sorsában s ezért érthető, ha a célbavett kis államokban nem nyer gyorsan tért a különben tetszetős külsőbe öltöztetett mozgalom, mely egyúttal a nemzetiségi és faji együvétartozást kihangsúlyozó koráramlatoknak is megfelelt. A világháború összetörte a pánszlávizmus kirajzolt terveit. Az orosz hatalom súlyos belső sebet kapott, óriási méretű belső forradalom dúlta fel és a megrázkódtatás közben előbujt a birodalom igazi, ázsiai arca. Az uj birodalom lemondott a látszateurópaizmusról, visszavitte fővárosát Moszkvába s onnan tovább készül vinni Ázsia közepe felé. Lemondott az európai kultúráról, de korántsem mondott le minden emberi birodalom közös jellemzőjéről: az erősödés, növekedés, az élet után való törekvésről. Természetesen a nagy zökkenőkkel járó belső átalakulás hosszú ideig lekötötte a birodalom összes energiáit, a jelek azonban arra mutatnak, hogy ennek az intenziven csak befelé dolgozó periódusnak vége. Az orosz birodalom megerősíti Ázsia harci frontjait a keleteurópai alföldön és felkészül a világrészek közötti mérkőzésre. Ma világnézeti kérdések is szembeállítják Európával. Uj világ indul kelet felől Európa ellen — mint már annyiszor — és az új világ hirdetői nem szűkölködnek sem fizikai, sem szellemi fegyverekben. Olykor azonban a régimódi puskák is szolgálatot tesznek; a nemzetiségi, faji ellentéteket nem ismerő Oroszország vértestvérséget, rokonságot emlegetve öleli keblére pl. a szláv Cseh-Szlovákiát. Vizsgáljuk meg Európa helyzetét ezzel az újraéledt fenyegetéssel szemben. Itt nem lehet teljesen eltekinteni azoktól a messzi frontoktól, ahol Európa ugyancsak Ázsiával áll szemben. Világosan látni kell, hogy a területileg kicsiny és népszám tekintetében is gyenge földrész az ellene támadó új hatalmakkal szemben csak úgy veheti fel a harcot, ha egységes erővé szervezkedik és ha a különböző pontokon veszélyeztetett különböző európai nemzetek az összes frontokat egységes csatatérnek fogják fel s nemcsak jóindulatú figyelemmel, hanem hathatós támogatással sietnek egymás segítségére. Amikor tehát sorravesszük azokat az államokat és népeket, amelyek a bennünket érdeklő fronton vannak hivatva Európát megvédeni, nem hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy e mérkőzés eredménye nemcsak az itt közvetlenül érdekelt népeket érinti hanem az egész kontinenst különösen annak vezeté' hatalmait. A Szovjet-nyomást Keleteurópában felvevő nemszláv népek: a Balti tenger peremnépei, a német, a magyar és a román nép. E- népek nem képeznek összefüggő falat, közibük szorult egy nagyobb s néhány apróbb szláv nép. E szláv népek azonban európai népek. Közülök a lengyel másfél évszázadig a saját bőrén próbálta ki, hogy mit jelent a testvér orosz hatalom alá i. ni ózni. Megtanult nem rokont látni a szomszéd orosz hatalomban, hanem hóditót és elnyomót. Ennek köszönhető, hogy Lengyelország ma Európa egyik legmegbízhatóbb bástyája. A tót és délen a Fekete tenger partján a frontba beékelődő bulgár nép sem mutat különös hajlandóságot az orosz hatalommal való kooperálásra. Életkörülményeik, földrajzi és gazdasági viszonyaik, kultúrájuk, érzésviláguk az európai szomszédokra utalják őket. A kis ruténségnek jelenlegi katasztrofális helyzete alkalmas arra, hogy minden lehető és lehetetlen kombinációba be'levigye e szegény népet, csakhogy a mai állapotából szaoaduljon. Az európai frontba beékelődő összes szláv népek — a bulgárt kivéve — vallásilag is elkülönülnek a régen egészen különleges gör. kel. vallást követő, ma pedig vezető rétegeiben pogány orosz néptől. Egyetlen nép van ma Európa keleti frontján, mely folyosót mutat saját testén át az ázsiai hatalomnak, ez a 7 milliós cseh nép. Azaz, hogy dehogy is a cseh nép, a cseh nép fölötti hatalom mai képviselői. Azok, akik létrehozták a világháború utáni Cseh-Szlovákiát úgy, hogy nagyhatalmi szövetségeseik segítségével uralmuk alá kényszerítettek 7 milliónyi idegen népet. Az a cseh vezető osztály vállalkozott a szovjet idegenvezetőjéül, amely úgy alkotta meg Cseh-Szlovákiát, hogy magára haragított minden szomszédos népet. Tele belső elégedetlenekkel, körös-körülvéve ellenségekkel, csak természetes, hogy a földrajzi helyzetében is szörnyszülött ország vezetői hajlandók bárkivel szövetségre lépni, bármilyen parancsot szolgálni, csak a maguk beteges életét néhány percig még meghosszabbíthassák. Ez adja meg a magyarázatát az orosz-cseh pak tumnak, ez az oka annak, hogy a szovjet urai oly előzékeny és mindenre-kész híveket találtak Középeuró pában terjeszkedésük elősegítésére. Azoknak a hatalmaknak, melyeknek életfeladata Európa keletét megvédelmezni, számolni, kell a saját védelmi vonaluknak ezen hézagával. Éber szemmel kell őrködniök az ellenfél mozdulatain, de meg éberebb és erélyesebb ellenőrzést kell gyakorolniok a saját soraikban lappangó ellenség felett, aki Európát játszik, miközben annak életére tör, aki nem átalja saját kultúráját, népeinek szabadságát prédáid odadobni egy muló hatalmaskodás színjátékáért. Meg vagyunk arról győződve, hogy a mai cseh hataiom képviselői nem a cseh nép igazi akaratának a kifejezői s éppen ezért nem a cseh népben látjuk az ellenséget. Ismerjük a háború előtti cseh pánszlávisták szerepét és tudjuk, hogy töredékét képezték csak a cseb népnek és tudjuk azt is, hogy ma is hatalmas rétegek ellenzik élesen azt a katasztrofális utat, melyre a gyermeteg köztársaság lépett. A cseh nép mai sorsa igen sok közösséget mutat a magyar nemzetnek a XVI—XVII. századbeli sorsával. Akkor a kisázsiai ozmán hatalom tört Európa ellen s a valamelyes törökrokonságot mutató magyar nemzet került Európa határszélére. A magyar nemzet egy pillanatig sem habozott azon, hogy vájjon a neki fajilag teljesen idegen európai népek oldalára álljon-e, vagy a törökére. És amidőn hosszas harcok és kemény ellenállás után elbukott a fiatal erőtől duzzadó ázsiai hatalommal szemben, amikor egy behódolás megkímélhette 37