Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Egy európai hatalom ázsiai arca. Cseh-lengyel ellentét

Egy európai hatalom ázsiai arca X, - Cseh—lengyel ellentét A legrégibb nagy kultúrák, melyekről tudomásunk van, Ázsia keletén születt-ek. Innen vándorolt a „világ közepe" Indiába, Mezopotámiába, Egyiptomba, a gö,rög szigetekre, Rómába és így tovább. A közép- és délamerikai ősrégi fejlett államokról kevés emlékünk maradt, de eddigi tudásunk szerint elszigetelt jelenségek voltak. Az itt kifejlett műveltség nem terjedt el nagy területeken s nem termékenyített meg messzi idegen népeket. Magába roskadt, örökre eltűnt műveltség emlékköveit kopogtatja itt a régész kalapácsa. Kína azonban százszor felfrissülve, elernyedve, átváltozva, de ma is él, India szellemileg visszaesett népei m;i is százmilliós tömegekben ömlik körül a régi kultúra kihűlt tűzhelyeit és mintha újabb szikrákat próbálnának kicsiholni belőlük; A Tigris-Eufrát közének és K Nilus völgyének régi világokat rejtő homokjára is új csatornák, új városok épülnek. Ázsia nem halt meg. Csak háttérbe szorította néhány évszázadra pompásan rejlett, erőszakos fia: Európa. De nemcsak kultúrák születtek Ázsiában, hanem hatalmas, szilaj népek is, melyek ki-kirajzottak otthonukból s elözönlötték a hatalmas pusztákat, betörtek a szomszéd kontinensre is, letiporták az útjokba került népeket és kultúrákat. A Kr. születése utáni két ezredév Európát tette a /ilág közepévé. Az európai kultúra azonban nem elégedett meg a maga területével, hanem uralma alá hajtatta a többi földrészeket is. A megduzzadt népességű földrészről kirajzó embercsoportok ellepik Amerikát, beférkőznek Afrika vad területeire, birtokbaveszik Ausztráliát és ráteszik parancsoló kezüket Ázsia ütőereire. A fák azonban nem nőnek az égig. Az Atlanti óceán túlsó partjára vándorolt mostohatestvér függetleníti ihagaí és - itthon hagyván Európában a kitaposott riiult terhes koloncait — szinte féktelen iramban fejlődik hatalomban Európa mellé. Afrikában s másfelé is gyakran összeütköznek a különböző európai hatalmak hódító törekvései és elvetik magját azoknak az egyenetlenségeknek, melyekből később, a leigázott bennszülött népek lassan gerjedő feszítőerejétől növelve, a veszélyes kirobbanások várhatók. Ázsiával kezdettől fogva baj van. Az itt lakó népek hatalmas tömegeit nehéz törésbiztos abroncsokba szorítani. A világháborút Európa elvesztette. Világuralma alatt megingott a talaj, lesüppedt trónusát idegen kezek megbízhatatlan ereje támogatja. Uj trónusok vannak emelkedőben, nem gyengébbek a süllyedőnél. A világ ura öregkorát éli. Mi, Európa kis nemzetei passzív szemlélői vagyunk ennek a fejlődésnek. Rajtunk nem mullott sem az emelkedés, sem a bukás, legalábbis ennek az a része, mely távoli világrészeken folyt le. De az eredmények minket is érintenek, ma ínég közvetve, holnap talán közvetlenül. Mert a feltörekvő új hatalom nem fog megállani a kapuk előtt és ha letöredeztek Európa hosszú csápjai, melyek a közelmúltban még oly makacs erővel hálózták be a Földgömb nagyrészét, sor kerül a végtagjaitól megfosztott törzsre is. • Európát és az európai kultúrát ma a legnagyobb veszély Ázsia felöl fenyegeti. A háttal egymásnak támaszkod*') két kontinens között jelenleg több fronton folyik a harc. Ázsia ma még belső harcokkal önmagát emészti, de megindult már az ázsiai „Britt szigetek" felől a páházsia mozgalom s ki tudná megjósolni, mikor göngyöli fel a marakodó feleket? Japánnak ma már nemcsak titkos, hanem bevallott jelszava az „Ázsia az ázsiaiaké" s volt rá alkalmunk látni, hogy — ha szükséges — még a Szovjettel is meg tud egyezni terveinek keresztülvitelére. Kínának átszervezése és az európai hatalmakkal való szembefordítása már csak idő kérdése. A jelenleg folyó afrikai kaland csak sietteti az itt melengetett gyümölcsök beérését. Ázsia európael'lenes főfrontjai ma: Kína, India, Perzsia, Kisázsia és a nyugati Szovjet határ. Bennünket ez utóbbi front érdekel közvetlenül. Európa és Ázsia közös határa nem az Ural hegység. Ázsia nyugati határa ott húzódik az orosz alföldön a Finn öböltől délkelet felé az Azovi tenger irányában. Ez a híres Varági határövezet, ez az a vidék, melyen hosszú évszázadokig a lengyel-litván birodalom határtartományainak láncolata húzódott, ez az a vonal, melyet kiváló földrajztudósok az orosz puszta természetes felosztó vonalául megjelölnek. E határvidéktől nyugatra eső területek sorsa Európa történetéhez tartozik, a keletre elterülőké Ázsiáéhoz. Ez utóbbi térfélen alakul meg a Moszkvai fejedelemség, mely magja a későbbi orosz birodalomnak. Állandóan fejlődik, de terjeszkedése az első időkben „ázsiai" területen marad. Csak miután végigszaladt Ázsián s elérte a Csendes óceán partjait, fordul erőteljesen nyugat felé Európa ellen. Európa ez időben kimerült állapotban van. Nyugateurópában évtizedes háborúk folynak és nagy vajúdások között alakul ki az újkori Európa képe. A súlypont a Földközi és Keleti tenger közéről az Atlanti óceán partjaira terelődik; ez a nagy átcsoportosulás tartja lázban e területet. A földrész keteti határállamai közül Svédország éppen ebben az időben roppan össze, szabad prédára maradnak a Keleti tengeri kis peremállamok: Karélia, Ingermanland. Esztföld, Livónia, majd Finnország, Lengyelország nagyhatalmának elvirágzása után van, erős belső egyenetlenségetkel küzd. A Magyar Medence ez időben szabadul fel igen kietlen állapotban a török uralom alól s a megerősödés köti le minden energiáját. A Kárpátok keleti külső lejtőin az agonizáló török hatalom roppan lépésről-lépésre össze. Az üt szabad Oroszország előtt s valóban az ázsiai hatalom tartósan eddig soha nem tapasztalt mélységben nyomul be Európa testébe. Túljut a Visztulán, melynek forrásvidékénél eléri a KárpátoK lábait. Délnyugat felé a Pruth-Alduna vonalán állapodik meg. A továbbjutás azonban nehéz. Középeurópa hatalmai megszervezkednek és félve vigyáznak a Balkánra, melyre a terebélyesedő keleti hatalom árnyékát rávetette. Természetesen az európai földre való mely behatolás magával hozta az orosz birodalom szervezetének és* 36