Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1935 / 3. szám - Hogyan kellett volna rendezni a gazdaadósságokat? 2. [r.]
Ki az egészséges? Ez természettudományi, orvosi probléma. Egy-két szóval ki nem fejezhető. Csak valahogy így: egészséges az, akinek összes életműködései az élettan természeti törvényei szerint mindig egyéni összhangban folynak le. Es mi az egészség? Ez már társadalmi kérdés is. Kél részből áll: egyénileg jóleső érzés, derűs kedély, teremtövágy, munkakedv, erő. A köz szempontjából dolgos kéz, minden emberi munka s eredmény forrása, s egyben a nagy közösség energiája, alkotóereje és előbbrevivője is. Ha nincs meg: a köznek munkahiányt jelent, sőt még energiát is fogyaszt (gyógyítás, ápolás stb.); teher, mely a társadalomra (államra) nehezedik. A közegészség fogalmát az együttélés, társadalmi berendezkedésünk hívta létre, minthogy az együttélés a közösségre bizonyos veszélyeket jelent, melyeket el kell hárítanunk. A közegészségtan, azaz az egészségügyi közigazgatás célja a népesség egészségének megvédése, a bajok megelőzése és lizonyos közös szükségek egyszerre való kielégítése, pl. a jó út s ivóvíz, az egészséges lakás stb., amelyek elsőrendű szükségei valamennyiünknek, de elsősorban — a falunak, mert ezeknek egészségi fokából adódik a közegészség országos nívója. Az egészségügyi szervezet felépítése a legvégső összetevő egységeken, a falvakon kell, hogy kezdődjék. A falun kell segíteni, hogy megkapja a gyógyítás s a közegészségügy vívmányait ugyanúgy, mint a város csak persze arányaihoz mért — miniatűr — kiadásban. A falu egészségügye a községi és körorvoson nyugszik. A falu orvosa az egészségügy falubeli szerve, melynek kifogástalan működésétől függ a falu s így a nemzet egészségügye is. A faluban az orvos helyzete azonban nagyon szomorú. A letelepülő falusi orvosok javarésze szegény sorból kerül ki és szegényen indul neki a „falusi praxis"-nak. Egész orvosi kiképzése idején betegágynál, megfelelő felszereléssel szakse gítség mellett tanítják orvoslásra. S amikor az egyetem/ről vagy a kórházakból kikerül a fiatal orvos, tervekkel, munkakedvvel, frissen tanult gyakorlati fogásokkal és megérkezik a faluba: nedves lakás várja, néhány műszere van (többre nem telik!) és minden segítség nélkül áll, egyedül az idegen környezetben. Küzd a kezdet elkedvetlenítő nehézségeivel, küzd emberi létéért. Mire valahogy is felszerelné magéit, a falu magábaolvasztja. Pár év eltelik, felejt a tanultakból, mert eszközök Jiijján kijön a fogások gyakorlatából, könyvre, újságra, szóval önképzésre pénze nincs. Bajlódik a megélhetéssel. Keserves tengődés, sokszor szégyenletes emberi és orvosi élet a sorsa. Adósa hentesnek, fűszeresnek és — közegészségügyi ellenőrzést kell, hogy végezzen hitelezőinél. Sokszor panaszkodni szégyel, hogy nyomorát meg ne tudják falujában. Kapja meg tehát az orvos a lehetőséget, hogy működési, lépése első percétől gyakorolhassa az egyetemről és kórházakból hozott tudását. 2—3 szobás orvosi lakása mellett legyen felszerelt műtője, betegszobája 5—ti ággyal, egy szaksegítséggel, aki egy személyben a bába is lenne. Az 5—6 ágyas betegszoba büszkesége lenne a vidéki orvosnak, amellett, hogy a betegeknek is jótétemény. Mily megnyugvás lenne a többórás útról megérkezett betegnek, ha megfelelő elhelyezést találna, az orvosnak pedig, hogy a maga közelében tarthatja súlyos betegét. Sürgős beavatkozást kívánó eseteket elláthatna, amelyeknek sokéitartó kórházba szállítása talán a beteg életébe is kerülne. A bába — ki egyébként is a falu alkalmazottja, fix fizetéses szaksegítsége lenne az or. vasnak, s ápolónője a betegszobának. Lenne ennek egy másik haszna, is: a bába így közvetlen orvosi felügyelet alá kerülne s a bűnös magzatelhajtások egy csapásra megszűnnének. — — Az orvosi lakás, a felszerelt műtő, az 5—6 ágyas betegszoba és a bábasegítség együtt adná — mondjuk — a falusi kis klinikát. Természetesen ennek megvalósításához pénz kell. Honnan teremihetjük ezt elöl A lakbérek úgyis kifizetendők. Előlegezzen tehát az állam 10—-15 évi lakbért ezekre az építkezésekre és beruházásokra. Mindössze H—16 millió pengőről van szó s másfél év alatt mindez megvalósulhatna. Az állam pedig megfelelő évi levonásokban visszakapná ezt az összeget, mert nem kellene lakbért fizetnie. A visszafizetés után pedig ezen összegek rendelkezésére állnának egyéb közegészségügyi célokra. Hány munkáskéznek nyílnék munkaalkalom! Hány falu kapná meg bizonyára régvárt orvosát, hány orvos jutna keresethez. Es egyszerre céltudatos egészségügyi munka és élet indulna meg a faluban. A falusi orvosi állás nem elkerült pályát vagy éppen eltemetkezést jelentene, hanem igenis az egyetemek és leórházak után méltó folytatást, fiatalos erővel és lelkesedéssel vezethető falusi kis klinikát. Nem küzködés, de egyre haladó egészségügyi munkálkodás támadna! Az orvos, hivatása magaslatán megnőne a falusi nép szemében, a faluélet további fejlődőképessége adva lenne emez alapokon. (E falusi kis klinikák é'pítésekor alkalom nyílnék arra, hogy az egészséges magyaros ház típusát megvalósítsuk és követendő például állítsuk oda a falu népének.) Természetesen az ilyen falusi kis klinika, a gyógyítás mellett a megelőzés hatalmas munkáját is szolgálná. Megfelelő felszerelésével alkalmas lenne arra, hogy a higiéniai szabályok necsak szóval, hanem gyakorlatban is bemutatást nyerjenek, a különböző szakorvosok iskolaorvosi működést végezzenek, zuhanyozókkal pedig az iskolások fürösztésére jutna mód. Legyenek a falusi kis klinikák az államnak a falu népérj vigyéizó egészségügyi szemei, valósuljon meg a gyógyítás terén a kívánatos legnagyobb decentralizáció. Azokkal törődjünk, akik egyszerűségükben, szegénységükben tehetetlenek. Sajnos, a faluegészségügy terén a legnagyobb szétforgácsolódás és rendszertelenség uralkodik. A társadalmi és állami támogatások, amelyek szorosan összetartoznak, sokszor még személyi hiúságok kérdései vagy választási fegyverek. (Ha az ervos rendelkezésére állnának ilyen anyagi segítségek és gyógyító útjain mindjárt a nyomort is orvosolhatná és sokszor recept helyett aranyat adhatna...) Valljuk meg azonban, hogy ma a falu egészségügye csak karitatív és higiénikus intézkedésekkel már meg nem oldható. A karitasz csak foltokat rakhat a rongyos egészségügyi gúnyára! Ide azonban új ruha kell! Uj ház, új ember, új minden, vj falu kell a- régi, elnyűtt helyett! Egyszerre kell megváltozni a falu egészségének, házának, emberének, szóval egész életmódjának, külső és belső habitusának! Tóth Zoltán dr. Szénbehozatalunk Lengyelországból: 1.478 vágón (koksz 581); Németországból: 8.589 vágón (koksz 3.029); Csehszlovákiából: 8.949 vágón (koksz 14.167); Jugoífeláviábó:-: 4.109 vagon. Szénkivitelünk Németországba 517 vágón; Ausztriába 15.120 vágón; Csehszlovákiába 4.602 vágón; Jugoszláviába 1.691 vágón; Romániába 2.066 vágón; Bulgáriába 507 vágón. (1934. évben.) 35