Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Hogyan kellett volna rendezni a gazdaadósságokat? 2. [r.]

tével. Ezért a helyzetért pedig a mai kormány elhibázott gazdaságpolitikája felelős. A kormánynak az lett volna a kötelessége, hogy a két év előtt életbeléptetett provizórium ideje alatt rekonstruálja a mezőgazdaság értékesítési és termelési helyzetét s így előkészítse a végleges megoldás lehetőségét, ezzel szemben most ott tartunk, hogy a provizórium leteltével újabb provizóriumról kellene gondoskodni és hiába akarják az elhibázott új rendeletet bármiféle szópségtapaszokkal végleges adósságrendezésnek föltüntetni. A mezőgazdaság helyzete Már rámutattunk arra, hogy a Gömbös,Jkormány hivatalba lépése után egy évvel következett be a búza és a rozs árának mélypontra való esése. Ezt az áresést azután nem a minimálig búzaárak egyenlítették ki, hanem az inség sorozatos évei. Ezt igazolja az is, hogy a Mezőgazdasági Kamara elnökének az idén kemény harcot kellett vívnia, hogy a tavalyinál jelentéktelenül jobb búzatermést a kormány ne használja fül a búzaár jelentékeny csökkentésére. Külön fejezetet képez a tengeri ára. amely éppen Gömbös hivatalba lépésekor zuhant 15 pengőről 8 pengő alá és azóta sem részesül intézményes árvédelemben. Még tavaly ősszel is 3—4 pengőért szedte össze az uzsora a csövestengerit és az idei magasabb ár egy olyan gyönge termés nyomán alakult ki, amely hétmillió mázsával kevesebb az utolsó három év átlagánál. Az állattenyésztés helyzete viszont még kevésbé volt alkalmas arra, hogy annak jövedelme alapján lehetett volna a gazdaadósságok rendezésére gondolni. A kisgazdák tejéért éveken át literenként 6 fillért fizettek és az uradalmak is csak kivételes elbánás alapján kaptak magasabb árat. A sertéshizlalás és a marháhízlalás szüntelen nehézségekkel küzd, mert az amúgy is csökkentett jövedelmű városi lakosság ellátását elviselhetetlen fogyasztási adókkal és díjakkal sújtják. Érdekes, hogy a hízott marháért belföldön csak jelentősen alacsonyabb árat lehet elérni, mint exportviszonylatban. S a kiviteli nyereségben természetesen csak kevesen részesülhetnek, de nem a gazdák széles rétegei. A földművelésügyi tárca szegényes dotációja folytán abbamaradt számos olyan akció, amely azelőtt a mezőgazdasági termelés fejlődését szolgálta. Szünetel a szikes területek javítása, töredékére zuhant a műtrágya használata és már azt is reformnak kell tekintenünk, hogy az évek óta megszűnt tagosítás érdekében most egy csekély jelentőségű rendeletet adtak ki, de még azt sem hajtották végre. Nem csak az időjárás szeszélye hozta ránk az inség esztendőit, hanem a rossz termésekért nagy mértékben felelős az a gazdaságpolitika, amely a legproduktívabb célok elől elvonta az állam pénzügyi támogatását. És nem csodálkozhatunk azon sem, hogy különösen parasztságunk nem képes a termelés korszerű színvonalát elérni, amikor az adóbehajtásnak olyan könyörtelen eszközeivel kellett megismerkednie, amelyek még puszta létfenntartási kiadásait is veszélyeztetik, nemhogy módot adnának megfelelő tc-Tmelési eszközök beszerzésére. Az adócsavar és a gazdavédelem Az a rosszabbodás, amit a gazdaságok termelési helyzefjében meg kell állapítanunk, különösen a kisgazda tömegeknél szembetűnő. Az ő terméseik a legkisebbek, az ő értékesítési áraik a legrosszabbak és az ő közterheik a legsúlyosabbak. Mit ér sut Ínségtől sújtott kisgazda a minimális árak rendszerével, ha alig van eladható terménye és egyre nyomasztóbban nehezedik rá egy degresszív adórendszer behajtási módjainak új stílusa? Eladósodás szempontjából is a kisgazdaságok állanak legrosszabbul. Mégis az 50 hold alatti gazdaságok területének csak egy tizedét nyilvánították védett birtoknak. S az öntudatra ébredő falusi nép nemcsak azt látja elképedve, hogy ő maradt ki legnagyobbrészt abból a gazdavédelemből, amelyet a demokratikus birtokpolitika leghangosabb hirdetői foganatosítottak, nemcsak azon kell csodálkoznia, hogy változatlanul fennmarad az adórendszer, amely öt sújtja legerősebben, de ha olykor újság juthat a kezébe s elolvassa belőle a városi lakosságnak a gazdavédelemről való kifogásait, meg kell kérdeznie: miért mondják azt, hogy az adófizetők pénzét a gazdák javára használják föl? Hihetetlennek találja ezt az állítást, mert hiszen ő tudja legjobban, hogy az adóvégrehajtó szüntelen kopogtat a legkisebb falusi viskóban is, hogy elkerülhetetlenül megjelenik a vásáron, amikor a gazda éppen azt remélte, hogy az imént eladott állatainak az árában hazavihetné a szűkös télirevalót és mert ő érzi legkevésbé a gazdavédelem áldásait. Különös gazdavédelem és különös haladószellemü agrárpolitika ez* Ám ami talán érthetetlen a szegény falusi nép előtt, az logikus kapcsolatokat mutat a gazdasági és pénzügyi összefüggések vizsgálatának tükrében. Hiszen természetes, hogy az adócsavarnak annál kérlelhetetlenebbül kell működni, minél több terhet vállal az állam és tudjuk, hogy eddig közel 100 millió pengőt költöttek el gazdavédelem címén. Azt is kimutattuk, hogy milyen kicsiny arányban nyerte el a kisbirtokos-népesség a védett birtokosi kiváltság soha többé meg nem szerezhető címét. A következő esztendőkben lényegükben változatlanul maradnak a két év előtti rendelet következményei. Nagyon keveseknek van haszna ebből a rendezésből és az egész nemzetnek kára van belőle. Most is csak provizóriumot alkottak, olyan provizóriumot, amelynek egyenes folyományaképpen a falusi kis háztartások és gazdaságok egyre kevesebb eszközzel néznek szembe a korszerű termelés sürgető föladataival és egyre kevesebb erőtartalékuk marad, hogy puszta fizikai fennmaradására is reményt kaphassunk annak a néprétegnek, amely nélkül nemzeti jövőnk nincsen. L. L. dr Budapest mezőgazdasága jelentős tényező, bár még a létezése is nehezen képzelhető el. Pedig igen sok a be nem épített terület s ezeken belterjes gazdálkodás folyik. S nemcsak kertgazdaságok, hanem jelentós szántók is találhatók fővárosunkban. Erdőgazdaság 1.857, mezőgazdasági teriilet 10.250 hektáron terül, el. Ebből: kert 3.071, szántó 4.710, rét 1.169, legelő C43, szőlő 657 hektár. A város területének 9.5°/o-a erdő, 52.7tlo-a mezőgazdasági művelés alatt áll. Búzát Budapesten 614, rozsot 888, árpát 872, zabot 332, burgonyát 820, takarmánynövényt 491 hektáron termesztenek. A mezőgazdasági üzemek állatállománya: ló 7.268; szarvasmarha 2.3$9(, sertés 2.836, juh 13. (Városi Szemle, 1935. y'bf, 752 l.) A nagyvárosok, tehát a 100.000 és ennél magasabb lélekszámú városok lakosságának az egész ország lakosságához való viszonyát illetően a következők az arányszámok Középeurópában: Magyarország 14.5°lo, Ausztria 32.5, Olaszország 16.8, Jugoszlávia 3.8, Románia 5.9, Lengyelország 10.5, Csehországban 10.0°/o-a az egész ország népességének lakik „nagyvárosban". A helyiérdekű vasutak utasforgalma, Budapestről a környékre és vissza, a következőképpen alakult: A Kerepesi úti végállomáson 7,570.026, Közvágóhídnál 5,596.704, Gellért téren 5,132.082, Pálffy téren 2.061.524 az utasok száma évenként. 34