Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - A falu peréhez

A falu peréhez A válságok között, amelyeknek lázai törik a magyarságot történelmi kihatásaiban a legpusztítóbb és fajtánk életerejére a legvégzetesebb a falu krízise. Nem a falusi élet idilli képének eltűnése fáj, hanem az, hogy a fa gyökerére tétetik a fejsze. A fa gyökerére, hiszen mindig a népből, a földből, ezeréves létünk kitéphetetlen és elpusztíthatatlan gyökereiből újultunk meg. A falu krízise fajunk sírját áshatja meg. Nem osztály-ügy ez, nemzeti létérdek forog itt kockáin. A falun ma a bajok serege van. A gazdasági válság « falu számára nem gondot és niv ó-süllyedést jelent, hanem a szó szoros értelmében vett kenyér problémát. A magyar vidék mindig kevés önálló egzisztenciával bírt. Az ország lakosságából legjobb esetben hárommillióra tehetjük — hozzátartozóikkal kai együtt — a kisgazda-egzisztenciákat és ekként a nagy. birtoknak, a kivándorlás lehetetlenné válásának s a mező gazdasági gépmunka alkalmazásának, egy nagyvonalú birtokpolitikái akció elmulasztásának okán olyan mérvű munka nélküliség és szegénység állott elő, amely a falusi munkás ság puszta létezését teszik állandóan problematikussá. A faj fizikai ereje apad el. A parasztság testi erejéről költött Toldi-legendákat könyörtelenül megcsúfolta a tüdővész, az egészségtelen és elégtelen! vitamin- és fehérjefélékben oly szegény táplálkozás, az egészségügyi intézmények hiánya, a földes és szellőzetlen lakás stb., szóval: a betegségek, a mulasztások, az ösi babonák, népünknek anyagi nyomora. Az okláncolat nem utolsó szeme: intelligenciánk vétkes nemtörődömsége és a parasztság felé adott hivatásának lelkiismeretlen elhanyagolása. Ezek a körülmények természetes következményként hozták ránk a parasztság teljes elanyagiasodását. A falu összes erőinek a fizikai létfenntartás szolgálatába-állltása sem termi meg az emberi életnívót, a falusi embernek tehát el kell tompulnia a magasabb életigényekkel szemben, sorsának szűk palánkja mögött szomorúan jár a gond, a nélkülözés csapásain. A falunak általános elanyagiasodása végső fokon talán a vallásos érzés hiányából táplálkozik, amelyet a magyar népről két olyan ellentétes szemszög is szinte egybehangzóan állapít meg, mint Prohászka Ottokár és Szabó Dezső. Az igazság gyógyítóbb a szebb illúziónál és illúzió volt: a magyar nép keleti fatalizmusát, kényelmeskedését és a megváltozhata.tlanba (beleitörődését iösszetévesziteni a vallásos kedéllyel éppen úgy, mint passzív rezisztenciáját, minden újítással í-zembeszegezett bizalmatlanságát egy alkotó és érték-őrző konzervativizmussal. A parasztság a történelem tanulságait ösztöneiben őrizte meg és a sors paradoxonja, hogy valaha maradisága bevehetetlen sarába vonulhatott vissza a bizonylatán jövő és a csalfa újítások elől, megtakarítván maradék erejét győzelmesebb csatára, Rettenetes századok alatt ezzel mentette önzésében is nem a saját, hanem fajunk életét. . I magyar parasztság legnagyobb történelmi teljesítménye, hogy létünket az érdekek ütközései közt fenntartotta. Teljes történelemismeret alapján mondhatta ifj. Andrássy Gyula, a magyar faji Géniusz legnagyobb történeti teljesítményének azt, ogy élünk. A parasztság elsősorban szociális megváltást vár. Csak annak a világnézetnek adja át egészen magát, amelynek képviselői és világi szervezete a legszélesebb védelmet hirdetik az ő egyetlen és az üllő szerepére kárhoztatott földi életének és emberi érdekeinek. Földi igazságát és jogát védi a hitével is. Már itt e földön a nyomor dantei poklát járja és ebből igényli megváltását. Kapcsolódik ehhez messzianizmusa is, amely a szekták melegágya lett és amely Rudolf királyfi-legendákig duzzasztja e .szenvedőknek képzeletét. A nazarénusok, baptisták, adventisták, stb. szektája ezt a messzianiznmst aknázza ki, amellett, hogy ezek a szekták élesen hangsúlyozott szociális programmjukkal, mezítlábas apostolaikkal és demokratizmusukkal hangolódnak hozzá a nép naiv képzeletéhez és a magyar parasztság individualista lelki alkatához. A lélek elhúsosodása teszi siketté a falut az erkölcsi, a közösségi és faji kötelezettségekkel szemben. Ebben az erkölcsi nihilizmusban tenyészik az egyke és a gyermekeknek elhanyagolása. A falu asszonyai természetes kötelességük nr1; sem tudnak eleget tenni, mert tudatlanok. És ebben nincs különbség rangok szerint, a zsellér és a kisgazda asszonyok között. A gőgös elkülönülés és különbség-tartás csak a külsőségekben mutatkozik. Belső igényekben egyformák. Sütni, főzni sok helyen nem tudnak, az u. n. kisebb gazdasági ágak művelése rajtuk és általuk bukik meg. Babonásak, maradiak és légmentesen zárkóznak el minden szellemi ráhatás elől. Lassan elhanyagolják már régi hasznos foglalkozásukat, pl. a kender- és lenszövést. Panaszkodók, szellemi életük a pletyka és a szomszédolás. A gyermeknevelés legelemibb egészségügyi kérdéseit sem ismerik. Viszont igen tanulékonyak és fogékonyak az öltözködési divat fordulatai iránt. Elhagyják népi viseletüket, ajkukról lehervad a magyar nóta s lelkükben rég kiszáradt már a népmeséknek • termőfája. Nemzeti inkognitóban járnak. Nincs a magyar életnek még egy olyan ugarja, mint a falu nő-kérdése. A falu belső társadalmi életének a legszembeszököbb vonásai közé tartozik a klikk-rendszer, egymás kölcsönös lenézése. Mindenki mindenkit lenéz, talán legutálatosabb társadalmi betegségünket leplezi le a henye gőgnek ez az alpári jelentkezése. Mindenki a világ közepe, minden rágalomnak minden fül nyitva van ós nincs olyan egyéni emelkedés, az érvényesülésnek egyetlen vonalán sem, amely mögé a rosszhiszemű és fertőzött képzelet oda ne látna valami bűnt \ agy panamát, A faluban nincsenek társadalmi osztályok igazában, hanem csak klikkek vannak. Olyan méreg ez is, amely felülről szivárgott lefelé. A pusztuló és sorvadó falu még sem minden remény temetője. E lárva alatt az életösztön egészséges reakciójakép folyik a falu átalakulása. És a falu életének ebben a lázzal járó. új formába öltözködésében öröklött faji erők érvényesülnek, a kincses keleti faj minden erénye és ronthatatlan regeneráló képessége deríti fel a vizsgálódó szemet. A háború .nem lett ugyan, — mint hitték — a nép acélfürdője, amelyből felerősödött egészséggel és izmosabb erényekkel került ki, — de szennyfűrdője sem lett. A falu lelkivilágát a háború s az utána következő évek brutális tényei és tapasztalatai kemény kézzel formálták. Műveltségi színvonala emelkedett, látóköre szélesült, tudását sok tapasztalat gazdagította. A katonák világlátottsága is érezteti hatását, idegen népek és országok rohantak át lelkén, a társadalmi és hivatali tekintély mithosza ronggyá foszlott előtte a pergőtüzek próbájában, ahol semmi külsőség sem menthette már meg a tekintélyt, csak a személyes erényeknek volt szuggeszciójiik. A lövészárkok egyenlősége pedig összetörte a kaszt-szemlélet lelki alapjait. A közembernek és altisztnek sokszor parancsnokolnia kellett, életek 28