Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - A falu peréhez

sorsáért volt felelős: ráébredt önértékére. Ennek tudata az emberi méltóság önérzetét adta neki, a felelősségérzet fejlesztése által pedig fogékonnyá és képesebbé lett közfeladatok megoldására. E történelmi erők munkáját segítette az intelligenciának anyagi elhanyatlása. A parasztnak úr-gyülöletet és a tekintély-tisztelet csökkenését vetik a szemére. Ur-gyülölete történeti okokból táplálkozik és olyan elfogultságokból, amelyekre rácáfolni a középosztálynak lenne kötelessége, hiszen az úrgyülölet anyja a gyanakvás, a rossz emlékek és egy ösztönbe ivódott bizalmatlanság. A tekintély, a parasztságnak természeténél és foglalkozásánál fogva, benne jegecesedik ki a leggyorsabban, de csak megbizonyított és egyéni értéket tisztel. Véleményünk szeriut egy kritikai szellemű, öntudatos tekintélytisztelet van kialakulóban a falun, a rejtettöklü meghunyászkodás helyett. Ezt mindenesetre a parasztság etikai gyarapodásának kell tekintenünk. Képünk férfias jelleme néz itt szemünkbe. Az intelligencia kötelessége lenne ezt honorálni. A parasztság és a középosztály között a társadalmi érintkezésben egy új illemkódexnek kell kialakulnia. E tekintetben — úgy látszik — hamarább találta meg az észszerű és természetes magatartást a parasztság, mint a középosztály. Kétségtelen, hogy a falusi lakosság lelki emelkedettsége és belső egészsége nyilatkozott meg abban a magatartásban, amelyet a parasztság a kommüiinel szemben tanúsított. Míg a város kábultan vágódott el a budapesti roham alatt és feküdt egy barbár kísérlet csizmái ali, addig a falvakban az egészséges tájékoztató-ösztön ellenforradalmi kísérleteket állított talpra és végül is a parasztság passzív rezisztenciája éheztette halálra a bolsevizmust. Amikor pedig a kisgazdák kezébe kerül a politikai hatalom, akkor ez a réteg loyalitásból, józanságból, mérsékletből és a közösségi érdek tiszteletéből imponáló leckét ad a politikailag állítólag iskolázottabb és műveltebb városi munkásságnak. A forradalmakat követő fekete esztendők alatt a türalem és igénytelenség aszketikus példáját adta a parasztság. Mindezeken túl pedig azok számára, akik a történelmi és társadalmi ismeretek világánál jelenünk hieroglifáiból megpróbálják jö\őnket kibetűzni, — a parasztság a remény és az európai ég borulata alatt vigasztalás. Mert kaput tudott nyitni a kor-áramlatoknak, s ugyanakkor megőrizte népünk legtündöklőbb faji tulajdonságát: az áthasonító erőt, — bár ezt az erőt néha ébresztgetni kellene benne lappangásából. Nagy tehetségeket dobott fel titokzatos mélyéből, s népi művészetét sok helyen öntudatos értékévé élte, ha behódolt is tiszavirágéletű divatoknak és urbanizálódása útján fel is tűzött királyi palástjára néhány henye és idegen hamisságot. Ebben a pörben a parasztság a szenvedő fél, mert olykor hűtlen lett a szépséghez a szecces3zióért, de vádlottja a középosztály és vesztese a nemzeti kultúra. Pedig nagy kár minden kicsiségért, amit letörlünk a magyarság sajátos arcáról. Tudjuk, hogy kell az idegen hatás, a magyar fa is csak az univerzális emberi szolidaritás napsütésében nőhet, de minden idegen hatást át kell hasonítanunk. Ne áltassuk magunkat: intelligenciánk önellenőrzésre szorul, sokszor nem képes legyőzni magában az idegen vérnek sugallatait, pedig az intelligencia hivatása lenne a parasztság kultúroricntációit igaz útra hajlítani, a nép jogos igényeit a nemzeti törekvések áramkörébe bekapcsolni és képviselni a föld munkásaiban, az ösztön mélyéről öntudatra hozni, megtisztogatni és felnemesíteni a faji lélek dalait, művészetét. Ez az intelligenciának nem csak hivatása, hanem létjoga is. A középosztály kötelessége a népet segíteni és támogatni felemelkedésében, élére állni, lenni a népfaj és népöröm rádiója., a nép kezébe adni a hódítás összes fegyvereit, amelyekkel egészségesebb, gazdagabb és kultúráltabb életet harcolhat ki magának. Barankovics István. Munkások, munkabérek és a gyárak termelésének értéke Magyarországon Az alkalmazott munkások száma: működő üzemek száma: I. Vasés fémipar . . . . . 27.201 258 . . 20.874 151 III. Villanyszolg. vállalatok . . 6.839 286 IV. Kőés üvegipar . . . . . 20.318 442 . . 9.401 311 VI. Bőfr, 8.221 79 VII. Textilipar .... . . 51.214 302 . . 8.071 152 IX. Papíripar . .... . . 3.615 70 . . 29.374 871 XI. Vegyiipar . . 10.874 229 XII. Sokszorosító- és műipar . . 6.621 109 202.623 3.260 Iz Iparág összmunkássá<;ának Egy munkás kifizetett egész évi bére: évi bére: Órabér: I. 34.972.000 P 1.286 P 0.54 P II. 28.059.000 P 1.344 P 0.57 P III. 12.302.000 P 1.799 P 0.70 P IV. 15.648.000 P 770 P 0.33 P V. 7.669.000 P 816 P 0.35 P VI. 9.164.000 P 1.115 P 0.47 P VII. 50.341.000 P 938 P 0.38 P VIII. 7.396.000 P 916 P 0.52 P IX. 4.160.000 P 1.151 P 0.44 P X. 29.251.000 P 9% P 0.42 P XI. 13.933.000 P 1.281 P 0.50 P XII. 14.608.000 P 2.206 P 1.13 P 227.503.000 P átl. 1.122 P 0.47 P A gyárak termelésének értéke I. 197,661.000 P II. 136,586.000 P III. 114,486.000 P IV. 66,674.000 P V. 44,314.000 P VI. 79,001.000 P VII. 379,536.000 P VIII. 39,524.000 P IX. 36,747.000 P X. 618.120.000 P XI. 179,852.000 P XII. 42.,739.000 P 1 935.240.000 P (Dr. Farkasfalvi Sándor: Gyáripari termelés 1934-ben Ung. Wktschafts, Jahrbuch, XI. évf. (1935.) 94—108 l.) 29