Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - A Collegium Hungaricumok nemzedéke

mutatkoznak. Ez természetért is, hiszen a lelki kérdések megvitatásánál a.z egyéni színezet sohasem halványul el. A külföldi Collegium Hungaricumok legnagyobb érdeme, hogy a magyar közélet számára egy olyan értelmiséget neveitek fel, amely szélesebb látókörrel rendelkezik, szaktanulmányai terén pedig a Nyugatot képviseli a magyar földön. Társadalomalakító hatását a magyar folyóiratokon és könyveken kívül a személyes érintkezés révén is kifejti és ez az utóbbi tényező bálán még az írásos működésnél is fontosabb. Félő azonban, hogy a fiatal magyar értelmiség hangulata törekvéseinek sikertelensége és anyagi létalapjának elégtelen volta miatt egyre fokozottabb mértékben a/, elégedetlenség lelkileg romboló vizeire fog siklani. A mindennapi élet igazságtalanságai, a becsületesen elvégzett egyetemi és külföldi tanulmányok útján megszerzett diplomáikkal elhelyezkedni nem tudók éa az érettségi után protekcióval elhelyezkedő, nyolc-tíz évi kísérletezések után gradust szerzők, nagyhangú bonvivánok éles kontrasztja, a politikai érdemek túlontúl! jutalmazása mind a mai társadalom radikálisan nem, de igazságosan mégis megoldható problémáira mutatnak rá. A nemzet számára a legnagyobb veszély azonban ott rejlik, hogy az a középosztály, amely a világháborúig a magvarság kebelében mégis csak kialakult, ma kipusztulásra van ítélve, mert az új nemzedék a családi élet kereteit nem tudván megteremteni, legjohb esetben is az egyke álláspontjára helyezkedett. Kongresszusozhatnak. beszélhetnek a mai családi és nemi életről, az egykéről és annak nemzeti szempontból hátrányos következményeiről, addig, amíg az anyagi létalapot a fiatalság számára nem teremtik meg, hiábavaló szófecsérlés az. Ennek a visszás helyzetnek rideg valósását ma az egykori kollégista fiatalság épúgv érzi, mint a magvar értelmiség java és a.z a benyomásunk, ho<rv ma a külföldetjárt fiatalságot a lelki problémákon kivid elsősorban ez a kérdés amiből kiindultunk — fep-ialkoztatja. Belitzky János dr. ötveri év Buda és Pest irodalmi él«-tét>ől (1780-1830) Irta: W aldapf el József (Budapest, 1935. 368 1. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása.) 1777. Buda összes lakosainak száma 22.019, Pesté 13.021. Magyarul Budán a lakósok négy és fél, Pesten húsz százaléka beszél. Város, az ország közepe, minden jelentős hangsúh/ nélkül. Egyedül a hétszemélyes tábla adja meg országos jellegét. Ekkor helyezik ide az egyetemet. Uj élet indul, Buda. de még inkább Pest urbánus jelleget kezd ölteni. A piaristák, jezsuiták, ferencesek tanítása érdeme szerinti jelentőségre kap. Megnyílik az egyetemi könyvtár. Bessenyei/, Kreskay, Hórányi tanárokkal, Ányos Pállal, a költővel, Bácz Sámuel és Glosius Sámuel orvosokkal, Fejér Antal ügyvéddel megalapítja a Tudós Társaságot, melynek „más kötelessége hivatala szerint ne lenne, hanem, hogy magyarul írjon". És a kulturálódás, melynek célja minden ágban a magyarosodás, itt-ott, aggodalmas lépésekkel, megindul. 1787 bcn nyilik meg a Várszínház; megindulnak — paradox — a magyar kultúráért: német heti, majd hetenként többször megjelenő lapok: Pester Wochenblatt, Ungarische Staats und Gelehrte Nachrichten, Der neue Kurir aus Vngarn von Kriegs und Staatssache. Ám a felvilágosodás korát II. József uralkodásának másidik felében az elnyomás, majd az uralkodó halálával, a nemzeti felbuzdulás kora követi: politikai röpiratok tömege, magyarnyelvű újságok és — sorozatos drámakiadványok látnak napvilágot. Budai Magyar Theutrom című sorozatban 14 darab, köztük 7 fordítás, 6 magyarosítás és egy eredeti magyar színdarab lát napvilágot. A Martinovics-féle per után újra szomorú napok következnek: „a cenzúra szigorítása társas összejövtielekre szorította a szabad eszmék forgalmát s a nyilvánosság meggátlása igen sok embert hajtott a titkos tanácskozásokra, kik addig megelégedtek a könyvek mohó olvasásival". És idézzük még: „az összeesküvés leleplezése után c században utoljára gyűlt össze a fővárosban nagyobb költő csoport — a börtönben. Kazinczy, Bacsányi, Verseghy és Szent jóbi Szabó..." Nevek felsorolását, a nyelvújítási harcok, költői körök alakulását, a Széchenyi könyvtár, a Tudományos Gyűjtemény, a Magyar Tudós Társaság s az ez időkben létesült folyóiratok felemlítését, ez adalékok ismert voltánál fogva, meVőzhetőnek Untjuk. Érdekesnek tartjuk azonban azt az adatot, hogy 1820ban Pesten 154, Budán 35 író élt. A pestiek közül 54 írt németül, 52 magyarul, a többi latinul. Budán 9 író írt magyarul. Szerző, kinek művét az Akadémia pályadíjával tüntette ki, még óriási anyagot nyújt könyvében, megemlékezvén a magyar művelődés minden ágáról, az iskolaügyről, az irodalomról, a tudományos munkálkodásról. S bár az adatok jórészét Garay János, Toldy Ferenc, Gyulay Pálnak szintén e kort tárgyazó munkáiból ismerjük, s ennélfogva azt mondhatnók, hogy a szerző nehéz feladatra vállalkozott, mikor utánuk újra ez eredményekkel foglalkozott, — mégis időszerűnek ke1! mondanunk a könyvet, mely már nm a kortárs esetleges elnézésével, hanem a történész szemével keresi az összefüggéseket és az értékeket. Elmélyedő, alapos és tisztánlátó munka. (R. I. dr.) Deák Ferenc 1840. évi követi jelentéséből: „A siker a jóban nem marad el, csak kitúrni-tudás kísérje. De a hanyagság, csüggedés, ingatagság azon súlyos átok, melyek minden kifejlődést lehetetlenné tesznek. Aki ez elkezdett munkában már kifáradt, s ezentúl henyén akar vesztegelni, nézzen előre, s ha látni fogja, mennyi még a teendő, hanyagsága, múlni fog, vagy nem lépett tiszta szándékkal azon pályára, melyről oly hamar lelépni készül." „Az ingatag és változékony pedig figyelmezzen a világ tapasztalásának a történetek évkönyveibe leírt azon tanítására, hogy az inga tag és változékony erő, csak elpazarolt erő, mely célt nem érhet soha; és hogy a sikert más nem biztosítja, mint a kitúrni tudás, melynek minden bukásnál jelszava: Csak újra és ismét újra." „Azon polgári jussok a legbiztosabbak, melyek nem csak törvény tábláira vannak holt betűkből írva, hanem minden j.olgárnak kebelében kiolthatatlanul élnek." „A morális erő a nemzetek legnagyobb kincse, s a nemzetnek csak azon felszólalása hatalmas, melyet csüggedni nem tudó morális erő támogat, ingadozó, változékony vélemények eilenben pusztán és nyom nélkül enyésznek el." A székesfőváros! gyermekmenhelybe 1933. évben felvett gyermekek szüleinek foglalkozása: házt. alk. 814, iparos 448, gyárimunkás, napszámos 344, tisztviselő' és szabadfogl. 173, kereskedő és alkálin. 41. kőzlek, alkalm. 31, szülők elhaltak 17, nevelőnő 12, talált 8, földműves 7, színész, művész, író 6, zenész 5, gazdatiszt 5, katona 4, ismeretlen 6. 27