Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Kormányzati felelősség és cselekvőképesség

Bág, a szabadság szelleme? Még a karrikaturája sem. A parancsuralmi törekvések elindítása tehát? Formailag talán nem, de lényegileg bizonyára. Ment a diktatúra megnyilvánulási formái, amint már fentebb is mondottuk, különbözők. A kérdés csak az, hogy ki mivel kezdi és mivel végzi. Reméljük, hogy ez a csúnya játék nálunk a szavalókórussal és a teleíoncenzurával végetér... • (Az ellenzéknek nincs programja) — még mindig ezt hirdetik, ezt szavalják, mint a szajkó, amelynek csak egy , betanult mondanivalója van, de azt azután halálos unalomig ismétli. —• Mit akarnak azzal mondani és milyen politikai célt elérni, hogy nincs ellenzéki programm? Mindenekelőtt tisztázzuk az eszméket. Vájjon az a ihivatása és feladata az ellenzéknek, hogy általános, összefüggő kormányprogrammot adjon, ahelyett, hogy a kormányzat tényei, irányzata és szelleme felett egészséges és termékeny kritikát gyakoroljon? Melyik országban és törvényhozásban követelnek az ellenzéktől, amely rendszerint, egyébként is, több különböző pártra oszlik, szakaszokba szedett programmot, s hol gúnyolják ki és sajnálják le azért, mert nem volt hajlandó politikai álmoskönyveket szerkeszteni és a maga 95 pontját kiizadni? Ez az egyik oldala a kérdésnek. A másik viszont az, hogy a magyar ellenzéknek igenis van programmja. A Kisgazda Párt, a Keresztény Gazdasági Párt, a Radikális Ellenzék, a Legitimisták, a Szociáldemokraták mind programmatikus elvi alapon állanak. De van itt még más is, itt van egy magánosan álló tölgy, a magyar politikai ugar fölött, Bethlen István, aki ha egyedül van is és formailag megalakult parlamenti párttal ezidőszerint még nem. rendelkezik is, programmja azért van. Nemcsak az. amelyre a mult kötelezi őt, hanem az is, amelyet a magyar jelen és magyar jövő parancsai írnak számára elő. Ez a programm él, benne van a lelkekben és ha minden részietét nem is mondotta még ki a hivatott vezér, bármely pillanatban készen áll arra, hogy teljesítse kötelességét. Akik most olyan hévvel reklamálják, nagyonis jól ismerik ezt a programmot. Mert ha nincs, akkor miért harcolnak olyan haragosan ellene? • (A Deák Ferenc Társaság hangja) a jeleik szerint nem hangzott el visszhang nélkül, hanem tisztítólag és megtermékenyítőlegj hatott egész közéletünkre. Legalább is erre mutat a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségének, a Mefhosznak a napokban kiadott, a magyar országgyűléshez és a kormányhoz intézett emlékirata. Az ú. n. ,.reformparlamenthez" fordul, mely évtizedes álmok, remények, vágyak megvalósítását igérte. Kötelezettségeket vállalt, mulasztások pótlását igérte és a magyar ifjúság hitt és hisz ezekben az Ígéretekben (sic!). És amikor ezt az emlékirat így kimondja, kiindulási pontul felsorolja a szövetség 15 év alatt végzett iszociális és külpolitikai tevékenységét. Az elért eredmények erkölcsi erejére épít, amikor most XVI. országos kongresszusok egyhangú határozata alapján kövefeli: a diplomái ifjúság elhelyezésének biztosítását. 840.000 pengő van e célra a költségvetésben előirányozva, ami 850 fiatalember elhelyezését teszi lehetővé. Tiltakoznak a már egyszer nyugdíjazott tisztviselők újraalkalmazása ellen s új gondolatként hozzák fel az u. n. pályakezdési hitelt, amely becsületbeli kölcsön tormájában nyújtassák a szabad pályákon elindulóknak és amelyen keresztül rendszeresen megoldható a közegészségúgyi és gazdasági szempontból oly fontos vidéki kihelyezés problémája is, követelik a szabad orvosválasztást, az új ügyA édi rendtartás javaslat azon rendelkezésének elvetését, mely 2000 P. kauciót ír elő; követelik a 30 órás munkahetet. A lerongyolódott és nyomorgó diákság intézményes megsegítését, a folyton — a diákság rovására — csökkentett költségvetési összegeknek a régi alapra visszaállítását. Követelik: az ifjúság szellemi és tudományos tevékenységének szabadságát és ezt a hatóságok segítsék elő s „ne akadályozzák meg sokszor primitív gyanusitgatásokkal", — a betiltott diákparlament engedélyezését. Elnémíthatatlan vágyuk a revízió és követelik a kisebbségi jogok tiszteletbentartását. Kívánják az egészségesebb birtok és jövedelemelosztást, okszerű hitelpolitikát, a túlzott vámvédelem lebontását az adózás reformját és követelik a választójog reformját (elsősorban a választhatóság korhatárának leszállítását) és az „emberi szabadság azon alapelveinek megvalósítását, amelyeket a magyar fiatalság nemes örökségként vett át elődeitől: a gyülekezés, az egyesülés, a szú és írás szabadságát." Az emlékirat 30 számozott és egy számozatlan lapból áll. Erre az utolsó, szerény kis lapra szeretnők a figyelmet felhívni. Egy táblázatot mutat, mennyibe kerül egy diploma megszerzése 1935-ben Magyarországon: jogi 2.286 P., orvosi 2.756.20 P., bölcsész 2.513.70 P., állatorvos 1.763.38 P., közgazdász 2.159.20 P., gyógyszerész 2.335.20 P., vegyészmérnök 3.238.70 P., gazdász i.073.50 P. Ezen összegek csakis tandíjak és vizsgadíjak, mellékdíjak és illetékek; a létfenntartás költségei nem foglaltatnak benne. Ad oculus, miért nem jut kenyérre az egyetemi és főiskolai ifjúságnak. • (Válatzra sem méltathatjuk) azt a havi szemlét, amelynek jellegzetessége, hogy egyes dolgozótársainak stílusa a tengeráramlások ismert jelenségét mutatja. Csak idézzük a lap két mondatát, két különböző cikkből, amely szerény véleményünk szerint azonban öszszeillik; ... „A sánta szörny kora ez, Werbőczyé, aki szintén rem ismert különbséget paraszt és paraszt között. Tervezete, mely hírt és még korunkban is szobrot szerzett neki...'.. „A guerilla harcot, úgylátszik eltanultuk az abesszinektől, a kiművelt emberfők kevéssel szaporodtak, viszont a modortalan és személyeskedő támadások annál inkább..." Miután a lap önmagának válaszolt, a magunk részéről elintézettnek tekinthetjük az ügyet. • (A hitbizományi javaslat), amelyet a hivatalos kormányfrazeológia egyenesen korszakalkotónak és a magyar birtokpolitika történetében egyedülállónak nevezett, immár ott fekszik a törvényhozás színe előtt, Érkezését — szöges ellentétben a színpadias előzményekkel — nem fogadta harsona, hűhó és parlamenti népünnepély. Csendesen, szinte észrevétlenül surrant be az ajtón, mintha röstelkedett volna, hogy olyan apróra sikerült a termete. Akárcsak a kis Jenes Andrásé. Bi zony csak olyan Jenes-féle hitbizományi reform lesz ez 24