Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - A Collegium Hungaricumok nemzedéke

Már tudniiilik reform annak, aki megéri. Mondjuk annak, akinek idővel mégis csak megváltják a birtokát, de nem reform annak a sok nincstelen Földnélküli Jánosnak, aki most a javaslat benyújtása után még kevésbé tudhatja, mint eddig, hogy mikor és hogyan juthat földhöz? A „nagy" reform előtt még remélhetett, most már bizonyossággá vált előtte, hogy 25—30 évig tovább foltozgathatja reménységeinek lukas csizmáját. A napi sajtó bő részletességgel emlékezett meg arról az alapos és tárgyilagos vitáról, amely a Deák Ferenc Társaságban folyt le e kérdés körül. Ott tiszta, világos megállapítások hangzottak el arról, hogy a javaslat indokc lásában hangoztatott három cél közül (a földmüvesnép szociális bajainak enyhítése, a nemzeti termelés fokozása és a hitbizománnval rendelkező családok érdekeinek védelme) tulajdonképpen egyet sem ér el a leendő törvény. Csak növelni és mélyíteni fogja azt a birtokpolitikái fogalomzavart, amely amúgy is túlontúl elhatalmasodott már közéletünkön. Nem is szólva arról, bógy még a kötöttség feloldására vonatkozó kormányzói jogkört is korlátozza. .Mi Deák Ferenc szellemében óhajtjuk a kérdés megoldását. Csak olyan javaslatot fogadhatnánk megnyugvással, amely egyrészt számot vet az elszakított területeken élő népességre gyakorolt hatással, másrészt az egészségesebb birtokmegoszlást és a magyar népesedési politikát is szolgálja. • (A miniszter ígérete perelhető) — mondotta ki egyik döntésében a legfelsőbb magyar bíróság, a királyi Kúria. A mai közéletben, ahol oly rendkívül fejlett technikája lett az ígéretek meg nem tartásának, sőt egyes politikai tényezők a halandzsát szinte elvi magaslatra emelték, határozottan nagy súlya és jelentőséfre van ennek a döntésnek. A Kúria egy polgári perijén hozott ítéletének indokolásában megállapította, hogy egy aktív miniszter határozott szóbeli ígéretére a szerződő fél még abban az esetben is számíthat, ha a szerződi slion erre kifejezett utalás nem történt. Hála, köszönet és elismerés a Kúriának, az adott szó vámára nyújtott becsületbeli „in integrum restitutionis"-ért. X A Collegium Hungaricumok nemzedéke Sohasem voltak talán a magyar kultúréletnek a mindennapi politika porondján annyiszor igazságtalanul és annyi hozzá nem értéssel kritizált intézményei, mint a I ollegium Hungaricumok. Viszont érdemeikről és kultúrjelentöségükről is sokat írtak, beszéltek. Létük a diszkrét elegáncia fényes látszatától egész megsemmisülésük bizos tudatáig a legkülönbözőbb skálák között ingadozott. Arról azonban nagyot keveset írtak és beszéltek, hogy azoknak, akik valaha egy-egy külföldi magyar kultúrintézet tagjai voltak, milyen a lelki beállítottsága, milyen szemmel nézik a mai magyar társadalmat és hogyan kísérelik meg lelkileg, elveik feladásával vagy feladása nélkül az abban való elhelyezkedést. A világháború utáni magyar kultúrpolitika új korszakát két alapgondolat érvényesülése jellerrfei. Az egyik, emelni akarván a magyar nemzet széles népréteeeinek értelmi szintjét, az elemi és polgári oktatás kiépítését eredményezte. A másik gondoskodni akart arról, hogy a kultúra valamennyi ágában kellő számban álljanak olyan szakemberek a nemzet rendelkezésére, akik mint európai színvonalon álló szakerők, az ország nagy művelődési, közgazdasági, közegészségügyi és technikai feladatait alapos készültséggel és kellő hozzáértéssel oldhassák meg. Ezt a célt az egyetemi és főiskolai oktatás kiépítésével és fejlesztésével szándékoztak elérni. Ebhez a kettős célhoz harmadikul a kultürnemzelékkel való állandó és intézményes tudományos érintkezés biztosítására az ifjabb magyar tudományos nemzedéknek a nagy nyugati tudományos centrumokban való kiképzését és a külföldi tudományos kutatások állandóvátételét célzó törekvések csatlakoztak. Ezt a célt a külföldi tudományos intézetekben való tagság útján és a külföldi kutatások céljaira adományozott kézi ösztöndíjakkal érték el. Ennek a nagyvonalú, gróf Klebelsbera Kunó által irányított kultúrpolitikának köszönhető, hogy a római, bécsi és berlini Collegium Hungaricumok, a római és a bécsi történeti intézetek, valamint az Angol-, Francia-, Lengyel-, Svéd-. Eszt-, Finnországban, Bulgáriában, Svájcban és Amerikában való kutatások céljaira adományozott kézi ösztöndíjak, akárcsak a háború alatt keletkezett és 1918-ban meg is szűnt konstantinápolyi magyar tudományos intézet, egy olyan fiatal magyar tudós és technikus generációt neveltek fel, amely kétségtelenül hivatott a nagy nemzeti feladatok elvégzésére. Ma, közel másfél évtized elmúltával risszaiekintve a külföldet járt ösztöndijecsok szerepére, kétségtelenül megállapítható, hogy úgy a tudományos életben, mint a társadalmi érintkezésben sajátos lelkiség jellemzi ezt a réteget. Korunkban minden társadalmi felfogást és világnézetet nagymértékben befolyásolják az azt vallók anyagi körülményei. Ez — sajnos — szomorú valóság, de nincsen értelme, hogy őszintén ne valljuk be. Szomorú ez a mai társadalomra nézve, mert a világnézeti kérdéseket nagymértékben az anyagi szempontok szolgála lába állította. Ezért, ha a valóság hű képét akarjiüi adni, szemügyre kell vennünk a kollégisták mai anyagi körülményeit is. A Collegium Hungaricumok egykori lakói kö'zött ilyen alapon ma három generációt tudunk megkülönböztetni. Az első generáció a már befutott emberek '•őréből kerül ki. akik mintegy 1928-ig voltak tagjai a Collegium Humraricumoknak. A második generáció körülbelül 1928—1932-ig volt külföldön, a harmadik,