Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Az államhatalom térfoglalása a gazdasági életben

helyzetet teremt az érintett ánik termelése és értékesítése terén is. Ezen alig lehetne ma sokat változtatni, de azért jó, ha felismerjük a rendszer hátrányait is, ami e folytonos nyugtalanság mellett abbon is megnyilvánul, hogy az állami szerveknek komoly munkával megszerzett szakértelme mellett is sokszor hiányzik az intézkedésekből a kereskedelemhez annyira szüksé^ ges mozgékonyság és üzleti érzék. Veszedelmesebb térre kalandozott öl az állam terjedő hatalma a gazdák vásárló-képességének emelésével kapcsolatban tett egyes intézkedésekkel. A belső jövedelemeloszlás mesterséges korrektúrája során ugyanis nem elégedett meg a mezőgazdasági'termékek árának emelésével, hanem az agrárolló nyílásának csökkentését a másik oldalon, az ipari árak lefaragása útján is megkísérelte. Elméletileg nem lehetne ezt "sem kifogásolni, ha már az állam beavatkozásának szükségességét elismerjük, annál kevésbé, mert kétségtelenül vannak egész iparágak, — főleg a monopolisztikus helyzetben lévők, >— amelyek magas áraik folytán a méltányos polgári hasznot messze meghaladó nyereségeket érnek el, minthogy azok a fogyasztóra a külföldi vagy belföldi verseny hiánya folytán rákényszeríthetik. De vájjon hol van meg az állam szerveinél az a szakértelem, ami a helyes ár megállapításának végtelenül kényes kérdésénél elengedhetetlen? És tud-e annyi előnyt nyújtani a köznek egy iparág magas árainak lefaragása, mint amennyi kárt valamely hatóságilag helytelenül alacsonyra szabott, tehát veszteséges ár, az érintett iparágban fekvő tőkének sterillé tételével — főleg itt nálunk, ahol úgy is kevés a vállalkozó tőke — okozhat? Annál jogosabb ez az aggodalom, mert az eddigi hatósági árelemzések során olyan elméletek érvényesülését volt alkalmunk tapasztalni, amelyek a magángazdasági felfogással ellentétben állanak és amelyek általánossá válása esetén aligha fog az országban új ipari vállalkozásokhoz tőke találkozni. Kétségtelen, hogy ezek az elméletek azoknak a már említett külföldi irányzatoknak hatása alatt jutottak alkalmazáshoz, amelyek a tőkés termelési rendszer helyett más alapot keresnek, amelyek azonban még ki sem alakultak, nem hogy eredményeik alapján elbírálhatók lennének. Talán emellett része van e felfogás érvényesülésében annak a közhangulatnak is, amely inkább a terjesztők szónoki készségének, mint szakértelmének köszönheti létét és amely alig félreismerhető tendenciát mutat az ipari front ellen. Ugyanez az aggodalom tölt el a bejelentett sokféle gazdasági természetű reformmal kapcsolatban is. Mindazok, amelyek komoly szükség pótlására hivatottak és megoldásuk számot vet úgy az ország gazdasági eiökészletének konzerválására, mint a jobb- ós többtermelés elősegítésére irányuló közérdekkel, helyénvalók lehetnek, de félő, hogy ilyen kevés akad. A hiányok pótlására szükség van, de éppen úgy a legnagyobb óvatosságra is, és mai helyzetünkben a legkisebb érték kockáratétele is súlyos hiba volna. Tele van az ország a földbirtok felaprózásának és a telepítésnek hangzatos jelszavával, de hol van az ennek lebonyolításához szükséges óriási tőke, és ki gondol arra, hogy mivel pótoljuk a nemzeti jövedelemben majdan mutatkozó hiányt, amely a kisbirtoknak minőségileg és mennyiségileg egyaránt a nagybirtoknál rosszabb hozama révén kétségtelenül - fenyeget?! A parlamentben is emelkedtek hangok, amelyek azt követelték, hogy az állam, külföldi példák után indulva, szerezzen magának beleszólási jogot a bankok ügyvitelébe és az állami kedvezményeket csak a magukat, „közérdekű" irányításnak alávető iparvállalatok élvezhessék. És senki sem vetette ellene, hogy a külföl • lön a bankok sorra nehézségekbe jutottak és súlyos gondot okoztak az államnak, még az itthoniak évek óta kisegítik az államháztartást a deficit fedezésére nyújtott kölcsönökkel és bizonyára nem tehetnék ezt, ha olyan rosszul gazdálkodtak volna, mint az állam maga, amelyre irányításukat akarnák rábízni. Azt sem kérdezte senki, hogy honnan venné az állam a szakértelmet és üzleti érzéket a magánosok tőkéjéből létesült ipari vállalkozás irányításához. Pedig veszélyes témák ezek a mai túlfűtött közhangulatban. A meglévő gazdálkodási rendszer helyett mást ajánlani ma, aligha lehetne, de azért helyes és szükséges, hogy lássuk a hibákat is. Helyes, ha tisztában vagyunk azzal, hogy — mint annyi minden — szükséges rossz ez is, amit a viszonyok reánk kényszerítettek, de amitől — amint lehet — megszabadulni és intézményesülését megakadályozni, állandó törekvésünk kell hogy legyen. Tisztában kell lennünk ezzel, mert a naprólnapra változó és szaporodó intézkedések, valamint az ezek következtében eredeti irányuktól eltérően ható gazdasági törvényszerűségek közepette és a súlyos gazdasági válság zavaros légkörében nagyon éles szem kell hozzá, hogy az okozatok valódi okát felismerjük és könnyen vonhatunk le félreismert premiszából téves következtetéseket. Kell, hogy tisztán lássunk, nehogy ebben a jelszavak és új elméletek befogadására anynyira fogékony korban a zavaros helyzet ingoványos talaján téves jelszavak és elméletek után induljunk és vesztünkbe rohanjunk. ifj. Simontsits Elemér. A cseh polgármesterek fizetése élénk vita tárgyát képezte a parlamentben. Meg kell említenünk ezzel kapcsolatosan, hogy a polgármesternek módjában áll régi foglalkozását, — amennyiben ez hivatalos teendői elvégzésében nem gátolja —, a város vezetése mellett to vábbra is folytatni. Az így előálló kettős jövedemeket kifogd solták. Ezért eléggé mérsékelték is fizetéseiket: Reichenberg, Gablonz 40.000—40.000, Eger, Teplitz 36.000, Marienbad 24.000 csehkoronát fizet évenként polgármesterének. Művészeti életünk az utóbbi időben több érdekes eseményt nyújtott: Széke''y Bertalan születésének századik évfordulójára a Szépművészeti Múzeum kiállította a mester rajzait. Miután már ismert anyagot gyűjtöttek össze, bírálati megjegyzés helyett álljanak itt Petrovks Elek szavai: Festő, költő és tudós volt egyszemélyben Székely Bertalan ... Nem volt könnyű ezt a Székelyt jól bemutatni. Tengernyi oeuvre-je egyaránt rejt gyöngyöt és másnemű termékeket. Munkáiból válogatni ennélfogva annyi, mint vizsgát tenni ízléséből és kritikai képességéből. Hoffmann Edit dr. szeme kereste ki anyagát... Borbereki Kováts Zoltán festő és szobrászművész kiíllítása a Tamás Galériában nyilt meg. ösztönös szobrásztehetség, a monumentalitás iránti érzékkél. A fiatál gárda egyik nagy ígérete. — A régi magyar ötvösművészetnek egy szép enúékét, az 1506-ban, Mátyás őrkanonok rendeletére készült gótikus kehely eredetét ismerteti a „Magyar Művészet" c. folyóirat novemberi száma. Kimutatja a kehelyröl, melyet mint a német művészet remekét tartott nyilván a műtörténet s ma is Göteborg-ban őriznek —, hogy magyar művész keze alkotta. 21