Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Az államhatalom térfoglalása a gazdasági életben

amelyek új termelési rendszerekkel kísérleteznek é3 egyes külállamok gazdasági és társadalmi berendezkedését teljesen átalakították. Teimészetes, hogy ez a generáció kevesebb kritikával kíséri az új eszmeáramlatok hordozóinak azt a bátor megállapítását, hogy a tőkés gazdasági rendszer elavult, kiélte magát, szükséges tehát, hogy a világ termelését új alapokra fektessük. A felületes szemlélő előtt valószínűnek is látszik ez a megállapítás, hiszen évek, sőt lassan mar évtizedek óta nem lát mást, mint a kapitalizmusra felépített magángazdaság életműködésének állandó zavarait, amelyekből könnyű a rendszer szerkezeti hibáira következtetni. Ez a következtetés azonban csak akkor helyes, ha a rendszer hibátlan működésének előfeltételei adva vannak és saját törvényszerűségei szabadon érvényesülhetnek. A tőkés gazdasági rendszer életeleme a gazdasági erők szabad érvényesülése, a korlátozásoktól mentes verseny, mert ez teszi lehetővé a vállalkozásban összefogott tőke, munka és szakértelem érvényesülését és a szükséges józan kockázat elvállalását. Ha ez a szabadság valamely irányból korlátba ütközik, ha nem az jut érvényesüléshez, aki olcsóbban jobbat tud termelni, akkor egészen bizonyosan zavarok mutatkoznak az egész rendszer működésében mindaddig, amíg a zavar oka elhárítható nem lesz. Látunk-e mást, ha szerte nézünk, olyan minden oldalról emelkedő korlátozásoknál, amelyik mindegyike a verseny szabadságát teszi illuzorissá! Lehet-e vájjon a termelés rendes működésére számítani, amíg kisterületü autarchiák uralják a gazdasági életet? De szabad-e ezeket a zavarokat, amelyeknek okait mindenki ismeri, a rendszer elítéléséhez bizonyítéknak elfogadni és a napjaink válságának okát a tőkés termelési rend életképtelenségében keresni? Igen, de i ak abban az esetben, ha azok a korlátozások, amelyek a bajt okozzák, örökéletűnek volnának tekintendők! Ha nincs remény arra, hogy a ma megmerevedett kis keretek újból visszatérjenek a nagy gazdasági életközösségbe, akkor talán tényleg el kell ejtenünk a kapitalizmust, amely ebbe a mai állapotba nem illik bele, de akkor, azt hiszem, hiába való egy más rendszer felett gondokoznunk, mert ez esetben az emberiség életstandardjának hallatlan sülyedése semmilyen módon nem lesz elkerülhető. De kár volna más termelési rendről ábrándoznunk azért is, mert a magántidajdon gondolata az emberből kipusztíthatatlan, lévén egyik legprimitívebb ösztöne, és éppen ezért sikerrel fogja visszaverni minden emberi agy alkotta elmélet támadását. Ha valaki a jövőt akarja munkálni, annak ezzel kell számolnia és a mai mesterségesen emelt akadályok elhárítását hinnie és akarnia kell. Nem hiszek abban, hogy a háború alatt kialakult egészségtelen áljapot ne átmeneti jellegű reakciója lenne annak, hogy a világháború óriási energiafogyasztására berendezkedett termelés hirtelen fogyasztó nélkül maradt, és lassan lefékezhető produkciója annál inkább elfogyaszthatatlan mennyiségű készleteket zúdított a világ piacaira, mert ugyanakkor a fogyasztóképesség világszerte ugyancsak hirtelen csökkent. Az autarchiák elsősorban ennek az irtózatos árumennyiségnek a betörése elleni védekezésül keletkeztek, és csak amikor az elzárkózásra retorzió volt a válasz, alakultak önellátó egységekké. Az autarchiák önellátásra törekvése annál súlyosabb bajt okoz, minél kisebb területet ölel fel és olyant amelynek a termelés szempontjából egyöntetű jellege' van. Nagy és a termelés szempontjából különféle jellegű területeket körülzáró autarchikus egységekben a termelés ezzel szemben lényegesen kisebb zökkenőkkel bonyolódhatik le, mert a zárt egységen belül a különböző gazdasági jellegű területek kiegészítik egymást és kölcsönösen egymás fogyasztójaként lépnek fel, Épen ezért találkozunk főleg kisterületü autarchiáknál mesterségesen megtelepített ipari, vagy mezőgazdasági termeléssel, amelyek létezése erős állami támogatás nélkül talán nem is volna elképzelhető. Abban kell bíznunk, hogy ezek a rendkívül egészségtelen gazdasági egységek lassan nagyobb keretekben fognak feloldódni, amint a lelkeknek a háború óta megzavart békéje helyreáll és az emberi szolidaritás érzése, és a józanabb megfontolás ismét el fogja vonni a gazdasági elhatározásokat a politikai és sokszor túlzó nacionalista szempontok döntő befolyása alól. Abban kell bíznunk, hogy nincs állandó jellegük a mai ezerféle akadályoknak, mert enélkül a remény nélkül kétségbeejtőnek kellene látnunk az emberiség jövőjét, és épen ezért csak arra kel1, szorítkoznunk, hogy esetenkénti intézkedésekkel átsegítsük termelésünket ezen a talán évekig tartó átmeneten, anélkül, hogy helyrehozhatatlan károkat okoznánk. A háború nagy világégésén, az utána következett forradalmakon, és az inflációs idők értékrombolásán aránylag keveset sikerült átmentenünk. A mobil tőkék elpusztultak és csak nehezen sikerült azokat részben pótolni; a magyar nem elég takarókos ehhez és amíg a külföldi kölcsönök lehetővé tették, állandóan többet költöttünk a nemzeti jövedelemnél. Megmaradt a termékeny talaj, de a mezőgazdasági üzemek, amelyek háborúelőtti adósságaiktól ingyen szabadultak meg, évek óta újból eladósodva, forgótőke nélkül állanak itt. Megmaradtak nagy iparvállalatok, de közöttük igen sok a fogyasztóterület elszakítása folytán túlméretezve, egyesek, mint pl. az egész malomipar, talaját veszítve, kihasználatlanok. És itt van, az iparosítás eredményeként, az új ipari vállalkozások egész sora, amelyek igen jelentős tőkét képviselnek és úgy a devizaellátás, mint a népfelesleg elhelyezése szempontjából ,ma már egyaránt rendkívüli jelentőséget szereztek maguknak. És ez az egész gazdasági fegyver, ami felett rendelkezünk, és amelyet amennyire lehet, erősítve és fejlesztve, de legalább is további erőfeszítés nélkül át kellene mentenünk a remélt jobb jövőbe. * Már megállapítottuk, hogy az állam beavatkozása a magángazdaság feladatkörébe az adott helyzetben aligha volna kifogásolható és tudjuk azt is, hogy az egyik oldalon történt ilynemű intézkedés hasonló beavatkozást tesz szükségessé a legtöbbször a másikon is. Oly hirtelen fejlődött tovább ez a folyamat, hogy ma már alig van talpalattnyi tér a gazdasági életben, ahol még a gazdasági erők szabad játékáról beszélhetnénk. Természetes, hogy az állami beavatkozás rendszerének sok hátránya hatványozottan érvényesül ilyen körülmények között. Minthogy ez a rendszer a szükséghez képest adódó intézkedésekből áll, ötletszerű, bonyolult és áttekinthetetlen. Ennek megfelelően a gazdasági életben ma semmi sem bizonyos, akárcsak néhány hétre előre sem, senki sem tudja, hogy milyen szabályok lesznek érvényben, amikor a ma létesített üzletkötés lebonyolítására kerül. Százával rajzanak a problémák a valutagazdálkodás mikéntje és a nemzetközi áruforgalom lebonyolítása körül és ezeknek a kérdéseknek újra és újra való szabályozása folyton változó 20