Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Az államhatalom térfoglalása a gazdasági életben

X Az államhatalom térfoglalása a gazdasági életben Amikor a világszerte elterjedt hitelezési és értékesítési válság hazánkra lecsapott es a mezőgazdaság a relatív magas konjunktúrából a veszteséges termelés mélységeibe zuhant alá, egyszerre a tudatára ébredtünk annak, hogy agrártermékeink még ezen az alacsony áron sem értékesíthetők. Kiderült, hogy Ausztria búza alá törte fel az alpesi legelőket és állattenyésztését a fogyasztás magas százalékának ellátásáig fejlesztette és az olasz bataglia del grano mellett az ipari Csehszlovákia is az agrárprotekcionizmus politikájára tért át, Németország pedig az otthoni rozsfogyaszitás emelése érdekében még saját búzáját is exportálja. A gazdasági válsággal együtt, minthogy az azzal egyidejűleg beállott transzfernebézségek is ebben az irányban hatottak, az elzárkózó gazdasági politika, addig inkább csendes térhódítása egyszerre kiépített autarchiák kéltében állott a szemünk előtt és kínai falként meredezett a nemzetközi forgalom lebonyolítása elé. Ettől kezdve az áruforgalom menthetetlenül és egyre jobban bonyolódott bele a mesterséges kiegyenlítési rendszerek szövevényébe és tolódott át az értékesítés kérdése egyre inkább az állami feladatok közé. Érthető ez, amikor bármely termékünknek akár legtermészetesebb piacára való beengedését is csak az államok közti kereskedelmi szerződések keretében szívós alkudozásokkal és más téren adott engedmények árán lehet kiharcolni. Ilyen körülmények között az államhatalom folytonos terjedését tapasztaljuk a mezö<jazdasá<j területén. Alig kifogásolható és teljesen logikus volna ez a fejlődés, még ha a termelés kérdéseit akarná is hatáskörebe vonni az, akire a termésértékesítés vár. Ez a szükségszerűség azonban nem jelenti azt, hogy az irányzat egészséges és kívánatos, vagy még kevésbbé, hogy annak állandósulására törekednünk kellene. Az etatizmus terjedése a világháború kivételes körülményei között aránylag simán szerzett polgárjogot a közfelfogásban, amikor a nemzet nagy önfeláldozásának árnyékában az egyén jogainak csorbulása sokat vesztett jelentőségéből. Amilyen magától értetüdőnek látszott a közjogok nagymértékű korlátozása, ép úgy elsiklott a közvélemény a magánjogi rendszer alapját képező tulajdonjog: minden oldalról jelentkező megnyirbálása felett is és a tulajdonjog elvének áttörése volt a legellhatáiozóbb lépés az állam terjedő hatalma útján, úgyszólván ez determinálta az egész, fejlődési folyamatot. A tulajdon feletti korlátlan rendelkezés gondolatát lassan kitörölte a háborús közfelfogásból a szükség, amely nemcsak törvényt bontott, de maradandónak hitt eseményeket is lerombolt, mert fogékonnyá tette a háborús és háború utáni generációt egy ebből a szempontból megalkuvóbb álláspont elfogadására. Alig néhány évvel azután, hogy a háború és az azt követő zavaros idők elmúlása, ami a gazdasági életben a pengőérték bevezetésétől számítható, lehetővé tette a normális áruforgalom helyreállását és a termelést megszabadította a kötött gazdálkodás béklyóitól, bekövetkezett a nemzetközi hitelezési válság hatása alatt a bankzárlat elrendelése. Nem moratórium volt ez, amely a reászorultat megvédte, hanem parancs, amely még azoknak a pénzintézeteknek is megtiltotta a betétek visszafizetését, amelyek ilyen védelemre nem szorultak rá. Ezzel egyidejűleg kényszergazdálkodást vezetett be a kormány a devizaforgalomban is, majd kiegészítették ezeket a korlátozásokat a trenszfermoratórium, a hitelrögzítő intézkedés, a kamatmaximálás, a gazdavédelmi intézkedések és ezzel a hitelélet kötöttsége úgyszólván teljessé vált. A külkereskedelem irányítása, bizonyos fokig beleillik az állam feladatkörébe, különösen, amikor az áruforgalom elé a gazdasági megfontolások mellett annyi politikai szempont gördít akadályokat, mint azt pl. a szomszédos utódállamok és ezek közül elsősorban Csehország részéről úgyszólván a békekötés óta tapasztalhattuk. Fokozódott az állam irányító befolyása ebben a. tekintetben a világszerte lábrakapott önellátó berendezkedés elterjedésével, ami az áruforgalom akadályait állandósította és úgyszólván rendszeressé tette. Amikor pedig az egyes külföldi piacokon az egyik magyar exportőr a másiknak támasztott versenyt, sőt a közvetlen magyar kivitelnek más államok tranzitékereskedelme által kivitt és harmadik országokban piacradobott magyar áru versenyével kellett megküzdeni, és ennek folytán a kiviteli kontingensek, valamint a részben ösztönzésül, részben pedig a kivitel versenyképessé tétele céljából bevezetett felár mai bonyolult rendszeréhez eljutottunk, úgyszólván teljessé vált az államhatalom irányítása a külkereskedelmi áruforgalom egész területén. A mezőgazdaság éveken át tartó kataszrofális értékesítési viszonyai ezt a tényleg nemzetfenntartó réteget elszegényítettek és vásárlóképességét úgyszólván teljesen felőrölték. Az ipari árak ezzel szemben ellenállóbbak lévén, nem követtek a mezőgazdasági cikkek árának zuhanását és így előállott és éveken át egyre nagyabb aránytalanságot mutatott az agrárolló, ami országszerte iparellenes közhangulat kifejlődésének lett kiindulópontjává. Kétségtelenül közérdekű volt az államhatalom beavatkozása, amikor a boletta bevezetésével a jövedelemeloszlás mesterséges korrektúráját létesítette, de az is bizonyos, hogy ezzel hatalmas rést vágott a gazdasági erők szabad érvényesülésének elvén. Az agrárolló leküzdése sok egyéb hasonló intézkedést váltott ki, így pl. bizonyos esetekben az ipari árak hatósági ellenőrzését, valamint számos oly intézkedés várható az annyit emlegetett közeli reformok körében is. — amelyek az állami beavatkozásnak a magángazdasági tevékenység újabb és újabb területeire való kiterjesztését jelentik. Mint már említettem, a háborús és azutáni generáció sokkal kevesebb gátlással fogadja ezt az irányzatot, mint az öregebbek, jórészt mert mint az etatizmus kivirágzásának kortársai, ebbe születtek bele, ebben nőttek fel és a gazdasági liberalizmust inkább csak mint a mult emlékét ismervén meg, könnyen hajlandók azt elkopott frázisnak, értékét vesztett elméletnek tekinteni. Ha őszinték akarunk lenni, megválthatjuk, In gy ezt az értékelést nem lényegtelen mértékben segítették elő, azok a. sokszor demagógiává fajult jelszavak, amelyektől főleg a kommunizmust közvetlenül követő, valamint a legutóbbi években az egész ország hangos volt, és amelyeknek többé-kevésbbé nyilt tőkeellenes tendenciája nagyrészt könnyen megállapítható. De ettől eltekintve természetes, hogy ez a fiatalság fogékony azok iránt az eszmeáramlatok iránt, 19