Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Délvidéki magyar lélek

hitként és amellyel ezeréves jogaink alapján számos tekintélyes külföldi barátra tettünk szert. Ezt a két nagy érdeket kell egymással teljes harmóniába hozni! * A bánsági magyarság útja talán még nehezebb, mini a szoros értelemben vett Erdély magyarságáé. Bethlen György gróf, a .Magyar Párt romániai országos elnöke beszéde során kihangsúlyozta, hogy különösen a Bánság az a terrénum, ahol a kisebbség a románságra, a románság pedig a kisebbségre van utalva. Számaránybeli elosztásuk is olyan, hogy egyenesen a jövő programmjául kell kitűzni a fennálló, vagy csak fennállónak vélt különbségek kiküszöbölését. A bánsági magyarság már a háború előtt is beszélte a román nyelvet a németen kívül. Annál feltűnőbb, hogy ezen a vidéken is éppoly számarányban bocsátották cl az állami és köztisztviselőket, mint Erdély legtisztább magyar vidékén. Az ok mindig ugyanaz. „A kist bbsegek nem akarják megtanulni az állam nyelvét". Ezen a vidéken csak szándékos rosszakarat állíthat ilyet. Sajnos ez a rosszakaratú tendencia ki is tűnik, mert az állami ós köztisztviselők vizsgákon való elbukta! ása és kenyértelenné tétele nem meríti ki a magyarság lejtőrekerülésének teljes fogalmát. Vajda Sándor, volt miniszterelnök, aki a nemzetközi kisebbségi egyezményt aláírta, az év tavaszán új pártot alakított, melynek célja a „numerus valachikus" eszméjének keresztülvitele. Ez az új áramlat halált mond nemcsak az állami és közpályán működő kisebbségekre, de a magán és szabad pályán dolgozó embernek is kiveszi a szájából az utolsó falat kenyeret. Ez az elmélet a Bánságban rohamosan fokozódó gazdasági és kulturális leromlást eredményezett. Leromlott a kisebbségek helyzete, mivel kenyerüket vesztették és leromlott a kereskedelem és az ipar is. Mindezt a román politika nem veszi tudomásul és azt sem, hogy itt nincs egyébről szó, mint arról, hogy ezeréves őslakók ragaszkodnak ahhoz a jogukhoz hogy szülőföldjükön megélhessenek. „Ml nem türelemért könyörgünk — mondta Bethlen György gróf beszédében, — hanem szerzett jogainkat és teljes egyenjogúságot kívánunk." Figyelemre méltó még a nagygyűlésről Witter Józsefnek, a Magyar Párt bukaresti főtitkárának néhány jelentős szava. 0 szintén a magyarság és a románság egymásközti helyzetét világítja meg: „állandóan azzal vádolják a magyarságot, hogy titkos irredentizmust folytat és az orrunk alá dörzsölik, hogy a románok a magyar éra alatt börtönökben sínylődtek. Jó volna felszámolni már a multat és levenni az ellenségeskedést a napirendről. Tanuljanak tőlünk felejteni — mondja —• elfelejtették úgylátszík, hogy hány magyar sínylődött Kufsteinban 1849-ben: Ferenc József kivégeztette a tizenhárom aradi szabadsághőst és Batthyány Lajos grófot, a legkiválóbb magyart, mégis húsz év múlva koronás király Lett és újabb húsz év elteltével a magyar baka már nótába foglalta a nevét..." Jakabffy Elemér dr-t választották a bánsági tagozat elnökévé. Programmadása ugyancsak nozzátartozik ahhoz a képhez, amely a magyarság sorsát elénkvetíti. Jakabffy Elemér visszaemlékezik azokra a huszonöt év előtti időkre, amikor ő, mint képviselő bejutott a magyar parlamentbe. Akkoriban egyike volt azon képviselőknek, akik a sovinizmust elítélték. Szeme előtt eszményként Deák Ferenc nagy alkotása lebegett és nyíltan állást foglalt minden olyan gazdasági és politikai berendezkedés ellen, amely a nagy magyar egységet megbontja. Ő terjesztette elő azt a. javaslatot 1914-ben, — miután Tisza István a magyarországi román nemzeti párt vezetőivel nem tudott megegyezni, — melyben arra kéri a képviselőházat, utasítsa a kormányt, hogy Magyarország nem magyar ajkú polgárait ne csak a jogegyenlőség jótétemény ében részesítse, hanem támogassa minden olyan óhajuk elérésében, amely az egységes állam alapelveivel összefér. Ma huszonnégy év után ugyanezt kéri a román kormánytól a magyarok részére, amit a magyar parlamentben a románság érdekében kért. És boldog lenne, ha a román kormány ezt a javaslatot éppúgy elfogadná és határozatával megerősítené, mini azt a magyar kormány 1914-ben tette. Mindenesetre megkönnyebbülne a magyarság sorsa ós elviselné azt a tragikus helyzetet, amellyel a trianoni békeparancs már tizenöt év óta sújtja. Jakabbffy Ele>r.c/ rjiogrammadásának befejező tétele a bánsági kisebbségi probléma legjelentősebb pontját érinti: a különböző nemzetiségű kisebbségek egymásközti viszonyának kiegyenlítését ö is a Magyar Párt halaszthatatlan feladatának tekinti. „Nekünk meg kell találnunk azokat az utakat, melyek az egyes kisebbségi nemzetiségeket egymáshoz l.özelebb viszik és példát kell adnunk ahhoz, hogy a mult minden ke serűségét feledni tudjuk, ha ez a feledés egy szebb, egy boldogabb jövő biztosítéka lehet." íme a tényezők, a bánsági magyar kisebbség útiránya. Ismerjük fel azt a lényeges változást, amelyet az idő múlása a helyzetek és körülmények képén végez és ha jelenleg nem áll módunkban a helyzet gyökeres megváltoztatása, legalább igyekezzünk a keserű utat simítani és járhatóbbá tenni. Bánsághy Ferenc. A hatalom igen sok olyan dolgot is elrendelt már, amiből tényleg c, vényesülő pozitív jog sohasem vált... A jogalkotó hatalom szuverénitása nemcsak természeti adottságokba ütközik, mint ilyen áthághatatlan határokba, hanem a társadalmi élet adottságaiba, így elsősorban magának a jogfejlődésnek törvényszerűségeibe is; valamint azokba az alapvető erkölcsi törvényekbe, amelyeknek figyelembe nem vétele magát a társadalmi létet is lehetetlenné teszi. ... A jogrendszer logikai egységének szempontja határozza meg azt, hogy mit tehet a jogalkotó joggá. A jogalkotó ugyan sokszor egészen értelmetlen és ellentmondó előírásokat is bocsát ki, ezeknek tartalma azonban sohasem válik élő joggá... A modem jogelmélet ezt a gondolatot akként s-.<.kta kifejezni, hogy logikai ellentmondások csak a jog szövegében lehelnek, de nem magúban a jogban, viszont — jognak nem a szavakat vagy a külső kifejezés más eszközeit, hanem az azokban kifejezésre jutó értelmet, gondolatot kel! tekintenünk. Összefüggéstelen szavaknak értelmetlen eldadogásából, méig ha ez a jogalkotó részérő] történik is. sohasem keletkezhetnék új (vitéz Moór Gyula: A természetjog problémája. 29—32 1.) Meótiszi ének címmel adta ki az Egyetemi Nyomda, Méreyné Juhász Margit ifjúsági regényét a magyar őstörténetből. Jelentőséget kell tulajdonítanunk az ilynemű, komoly forrástanulmányokon alapidő kezdeményezésnek, mely az ifjúsági regények megszokott „csacska" mondanivalói után komoly irányba tereli a nemzet ifjúságánál; érdeklődését. 18