Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Alkotmányosság és jogfejlődés (A válságjogtól a jog válságáig)

ket szabályozó jogalkotó tevékenységről adnak számot, holott ilyen jogforrást a magyar alkotmány nem ismer. 2. Annak megbolygatása, ami évszázadokon át egy nemzet 'lelki és szellemi szükséglete, legbensőbb sajátja volt, veszélyes próbálkozás. Igazolja ezt az aggodalmat elsősorban a multak tanulsága. A Hármaskönyv a mohácsi vész után az ország három részre szakitás ellenére is konzerválni tudta a nemzeti intézményeket és ezáltal a nemzet egységét és ezzel megcáfolhatatlanul bebizonyította a jogintézmények nemzetet összefogó és nemzetfenntartó értékét. A ma jogalkotása sa jnos nem számol ezzel a szemponttal, mert egymásután bontja meg a honpolgári jogegyenlőség, a szabályalkotási jog, a szerződési hű ség stb. kikristályosodott, egységes elveit. Habár az idevágó rendelkezések nagyobbára az ideiglenesség je gyében láttak napvilágot, de mégis maradandóan inficiálják jogunkat, mert nincsen olyan — bár efemernek kijelentett — jogszabályi rendelkezés, mely ne hagyna nyomot a jog anyagában és fejlődésében. A korábbi bevált intézményekhez való ragaszkodás nem jelent merev ortodoxiát, mert az életkövetelte változások akarva, nem akarva amúgy is jelentkeznek és kitolják az idejüket mult berendezéseket, A változtatásokhoz csak a legmagasabb rendű közérdekből, (értve ezalatt az egyesek jogos magánérdekében megnyilvánuló közérdeket is,) elkerülhetetlen szükség esetén s akkor is csak igen óvatosan, fokozatosan szabad nyúlni. Csak így tudjuk elkerülni a változással járó megrázkódtatást, a jogbizonytalanságot s biztosítani az új szabálynak a tekintélyt. Uj intézményeket bevezetni, újabb jogokat és kötelezettségeket kiosztani csak akkor szabad, ha az elkerülhetetlen. Manapság a gazdasági és társadalmi élet minden lüktetésére, pillanatnyi követelményére rögtön egy újabb jogszabály felel. Az erőltetett ütemben termelt jogszabályok hibái és hiányai újabbak alkotására adnak tápot s ekép túlzás nélkül az utóbbi időkben valóságos jogszabályáradatról szólhatunk. E sokszor pongyola jogszabályok gyakran nem az élet erkölcsi követelményeit teszik magukévá s így képtelenek a törvénytiszteletet felkelteni. Az egymást kiegészítő, módosító és hatályonkívül helyező jogszabályok légiója (pl. adójogszabályok, gazdarendeletek stb.) jogbizonytalanságot idéz elő, mely párosulva a törvény megcsappant tiszteletével, meg tudja bénítani az állami célokért való hatékony összeműködést. 3. A jogállandőság nemzetfenntartó eszméjének figyelembe nem vétele csak egyik ismérve jogfejlődésünk alkotmányveszélyeztető jelenlegi irányának. Jelentőségben egyenértékű ezzel a kormányhatalmi mindenhatóság elvének mind tökéletesebb kiépítése. A nemzet évszázados szívós küzdelem után került az alkotmány sáncai közé. A józan magyar népnek helye van az államélet irányításában és azt nem hajlandó feladni, különösen miután kitűnt, hogy az alkotmányi tényezők helyes egyensúlyi megoszlása mennyire hozzá tudott járulni a múltban a nemzet felvirágoztatásához. A nemzet mindenkor büszkén tekintett azokra az intézményekre, melyek hatékonyan biztosították magáns politikai szabadságait és zálogai voltak annak, hogy nem egyes személyek vagy csoportok egyéni tetszése, hanem a nemzetegyetem irányítja életét. Bírói függetlenség, személyes szabadság, szólásszabadság, miniszteri felelősség stb. mindmegannyi alkotmányi biztosítékai az egyéni kezdeményezésnek, az építő kritikának s eleven fékei az önkénynek, a helyes útról váló letérésnek. Az idegenből jött példa nyomán egyre jobban teret hódít az a felfogás, hogy az államélet irányítása egy embernek, a „vezérnek" a hivatása. A népképviselet alkotmányi elve hajótörést szenved az ajánlási rendszeren és a nemzet széles rétiege önálló egyedeinek helyét az államszeryek függő viszonyban álló lekötelezettei foglalják el. Általában a függő viszonyba hozatal a lei;hatékonyabb segítőeszköze a „Führerprinzip" érvényrejuttatásának. Az új bírói és ügyészi törvény már lazábban vonja meg a bírák és ügyészek függetlenségének korábbi jogunkban fennállott határait. Az ügyvédi, orvosi stb. rendtartások az értelmiség eme rétegeit fokozott ellenőrzés alá kívánják helyezni s ugyanakkor a pályaválasztási szabadságot akarják korlátokhoz kötni. Függetlenül újabb jogszabályok alkotásától, a meglevő értelmezésében és végrehajtásában is az irányzat a kormányhatalom omnipotenciájának kiépítésére való törekvés az egyéni szabadságjogok háttérbe szorításéival. 4. Magyarország alkotmányos állami mivoltát nemesen fémjelezte mindenkor az a tény, hogy az állam — a közrend és erkölcsiség korlátain belül — a polgárok magánjogait tiszteletben tartotta és intézményként illesztette jogrendjébe. Az állampolgárok szabadon szerzödtek, társultak stb. szóval fejtettek ki magánjogi tevékenységet, mert biztos tudatuk volt hogy minden megkülönböztetés nélkül számíthatnak "a jogrend védelmére. A jelenlegi viszonyok között a honpolgári jogegyenlőség elve és magánautonómia napról-napra jobban sorvad a korlátozó szabályok vasmarkú szorítása között. Az állam eddig szuverénitásának önkorlátozásával, mondhatni azonos jogállással illeszkedett be a magánjogi forgalom rendjébe, mindenkor tiszteletben tartva a magánjogok alkotmányban gyökerező elvét. Manapság a közületek egyre belterjesebb magángazdálkodást folytatnak, s a kincstár mint magánfél újabb és újabb privilégiumok birtokába jut. A törvény iránti tisztelet igényével fellépő szükségrendeletek sem teremtenek békét a jogok és kötelezettségek megbolygatott világában. A jogbiztonság alkotmányi elve megköveteli a jogok és kötelezettségek kétséget nem engedő, szigorú meghatározását. Ennek előfeltétele a jogszabályok áttekinthetősége és szabatos fogalmazása. A külföldi fizetési forgalmat és a gazdaadósságokat szabályozó rendeletek, — eltekintve attól, hogy nagy számuk az eligazodást nagyon megnehezíti, — szövegezésükben és tartalmukban dodonai jellegűek, tetszés szerint tágítható és szűkíthető fogalmakkal operálnak s hemzseg bennük a bizonytalanságai maga után vonó kitétel. Ha a magánjogosítványok terjedelmének megszorítása és bizonytalanná válása, a jog egy parcelláján jelentkezik is csak elementárisabb erővel, ez a joganyag szoros összeszövődöttségénél fogva annak egész területén érezteti hatását. Tényként lehet észlelni, hogy a magánéleti viszonyok mezején az egyén tevékenységi köre egyre jobban háttérbe szorul és egyre több lesz azon jogviszonyok száma, mely felett az egyén a jogrendtől azelőtt biztosított uralmát elveszti. A jogintézmények stabilitásának megbomlása, a kormányfbatalmi omnipotenciának egyént legyűrő térfoglalása, a magánjogok megszűkitése és a törvényhozás jogkörének, úgyis mint alkotmánybiztosítéknak visszafejlesztése négy szervesen egymásbafonódó jelensége jogrendünk újabb alakulásának. Ez. az alakulás pedig 15