Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 33. szám

2ÍK) a léleknek módjában van túlságosan kínos emlékképektől és a valóság lájdalmat okozó liszla átlátásától olykép szabadulni, hogy a kínos érzelmektől telített tudati tartalmat a léleknek egy mélyebb rétegéhe, a tudattalanba sülyeszti alá, honnan az legfeljebb az ideges tüneteknek elváltoztatott és magára a betegre nézve is érthetetlen s ennélfogva elviselhetőbb formájában üli fel fejét. Az ilyen elfojtott képzet-komplexumok után eleinte úgy kutatott Freud, hogy hipnózisba ejtette a beteget, ki ebben az állapotban ráeszmélt mindazokra a bajokra, a melyek elől luíajdonképen a betegségbe menekült. Később rájött Freud arra is, hogy hipnózis nélkül, bár lassabban, de tökéletesebb m lehet behatolni a lélek mélyebb rétegeibe, az úgynevezett szabad eszmetársílás segítségével. Ha belegél rá tudta venni arra, hogy válogatás nélkül mindent mondjon el, a mi eszébe jut, tekintet nélkül az ötletek logikai, etikai és esztétikai értékére vagy értéktelenségére: többnyire nagy lelki ellenállás leküzdése után szintén felszínre kerültek az eddigi elfojtott ((komplexumok)). Mellékesen jegyzem itt meg, hogy az elfojtások feloldásával, a kellemetlen képzetek tudomásul vételével a tünetek termelődése magától megszűnik. Fgyannyen rejlett tudati tartalomra lehetett visszavezetni az úgynevezeti krnuszergondotalok és cselekedelek oly kínos betegségét és iudulatelfojtással váltak megmagyarázhatókká, i^az, hogy még mindig nem gyógyílhatókká egyes súlyos elmebetegségek is: a tébolyodollság, a fiatalkori elbutulás jelenségei. A betegek álmainak elemzése adott alkalmat Freudnak arra, hogy az álom lulajdonképcni lélektani jelentőségét megösmerje, s a tudományos álommagyarázás révén az egészséges ember tudattalan lelkivilágába az első betekintést nyerje. Sorra került ezután a mindennapi élet apró szórakozottságainak és téves*iekményeinek: az elszólásnak, nyelvbotlásn.ik. íráshibáknak, nevek érthetetlen elfelejtésének, apróbb és nagjobb ügyetlenségeknek pszichológiai elemzése, melynél bebizonyult, hogy e jelenségekért gyakran mily igazságtalanul toljuk a felelősséget a véletlenre, mennyivel többször szabják meg azokat tudattalan én ünk lappangó szándékai. Az élez és a komikum lélektani bonezolása azután az első lépés volt az esztétikai hatások ludat alatti megszabóinak méltánylásához. Mindezen vizsgálódásoknak meglepő és bámulatosan egybehangzó eredménye annak a megállapítása volt, hogy a telnőlt és minden tekintetben normális ember tudattalan énjében is elfojtva olt lappangnak az összes primitív emberi, ha úgy akarjuk: állati ösztönök, azon a fokon, a melyén azokat még gyermekkotban elfojtásra itélle a kultúrához való alkalmazkodás. Fs ezek az ösztönök nem téllenek : úgyszólván csak az alkalmat lesik, hogy az értelem és erkölcs korlátait áttörve érvényesülhessenek. A hol ezek a korlátok nagyon erősek, olt legalább az élcelődés gyerekesen abszurd, vagy rosszindulatú formájába burkolva nyilvánulnak meg, avagy tévcselekményekben bosszantják felsőbb cllinomult tudatunkat, s ha mindez nem elég: lelki betegség tüneteiben élik ki magukat. A tudattalanban rejlő indulatok a két alapösztön : az önzés és a nemiség szolgálatában állnak és ; z analitikai tapasztalat azt bizonyítja, hogy az önös ösztönök jobban tűrik az elfojtást, mint a nemiek. Kitűnt, hogy a nemi ösztönöknek az egyén létérdekével való összeütközéséből fakadnak az összes neurózisok és psychosisok s hogy az egyes egyének jeliemi sajátságai is a világrahozott nemi és önös ösztönöknek a környezetlel való összeütközései közben alakulnak ki. Az ((ártatlan» gyermeki psychéről alkotolt idealizáló és romantikus képzetekről le kei 1 tehát mondania annak, a ki a lelki életei a maga valóságában meg akarja érteni. A gyermek lelkületét — az én szempontomból tekintve — a korlátlan érvényesülni akarás, a másokra való tekintetnélküliség jellemzi és az is kiderült, hogy a gyermekek úgynevezett «rossz szokásaiban)) (melyek közül kiemelem a vad, sokszor vérengző erőszakosságot és kegyetlenséget, mely megalázkodással váltakozhatik, a testi váladékok kiürítésével űzött játékos kedvteléseket, mindenféle tárgynak, a leg-((piszkosabb»-nak is előszeretetlel való szájbavételét és az azzal való babrálásl, azok szaglászását, a mezítelenség sajátságos előtérbetolását és a kiváncsiskodást) ezekben a szokásokban, melyekhez már a legkoraibb gyermekéveikben, sőt a csecsemőkorban is hozzájárulhat a genitale mechanikus izgatása, fellelhetjük a nemiség korai és valósággal perverz megnyilvánulási módjait, melyek csak a pubertás ideje táján mondanak le a nemiség fajfentartásra alkalmas módjának javára. A kis gyermekről tehát ma azt a jellemzést adhatjuk, hogy az — én — ösztöneit tekintve — önző és anarkis/a, passziót tekintve pedig még « perverz*. A lények ilyen állása ellen nincs jogunk panaszkodni, hibásak akkor voltunk, mikor - cserbenhagyva minden tudásunkat az ember fejlődésének állati alapjairól (a mely fejlődést pedig — mint Haeckel óta tudjuk minden egyénnek újra meg kell ismételnie), az emberi magzatot mái' szülelésétől kezdve magasabb társadalmi czélok szolgálatába örömmel szegődő lénynek akartuk képzelni. Holott a nevelés dolga, hogy ezeket az aszociaLs ösztönöket megfékezze, megszelídítse, domest'kálja. Ennek eléréséhez két mód áll rendelkezésére: az indulatelfojtás és az álszelle>níl<:s. Az előbbi a primitív ösztönöket teljesen megbénítani, szigor és elrettentés segítségével azoknak érvényesülését kizárni és a tudatból kiküszöbölni igyekszik. Az átszellemítés ellenben, felösmerve az ezekben az ösztönökben rejlő értékes energiaforrásokat: társadalmilag lehetséges czélok szolgálalába tereli őket. Az átszellemítés példái a mai nevelésben: a temperamentum levezetése vallásos buzgóság és engedelmes alázatosság alakjában, a szexuális tendenciák átváltoztatása szemérmességgé és undorodássá. Megfelelő idegrendszerbeli (érzékszervi és mozgafó) készségek és képességek mellett a primitív ösztönök művészeti térre (l*épzőművészet, zene, irodalmi tevékenység, költészet) terelődhetnek ; a gyerekes kiváncsiság tudományos kutatási kedvvé változhat. Az egoisztikus velleitások ú. n. ellenhatási képződmények (pl. épen a szocziális téren való érvényesülés) alakjában a közre is hasznosan juthatnak szerephez. — A kétléle alkalmazkodási mód közül az elfojtás (ha nem is kapcsolható ki teljesen) mint kétségkívül megierhelőbb betegségekre diszponáló, nehezebben elviselhető és a mellett pazarló módszer, értékes energiákat hagy kihasználatlanul: a nevelésben a mennyire lehet mellőzendő. A pszichoanalízis tanulságain okuló neveléstan tehát, lehetőleg az átszellemítés (sublimatio) módszeréi fogja alkalmazni, vagyis a felesleges szigor és erőszakos sás nélkül, szeretetlel és jutalmazással — esetleg csak erkölcsi jutalommal és jó bánásmóddal — fogja az aszocziális ösztönöket — és pedig egyénenként változó irányban — hasznosítani. Nem egy kiváló sebész humánus tevékenysége alapul a szerencsés irányba terelődött gyerekkori kegyetlenkedésen, mely annak idején állatok szétdarabolásában lelte kedvel; sok jótékonyságáról hírneves ember lalál az emberszereletben kárpótlást egyéni boldogságának egy el nem érhető részéért. A jövendő pedagógusa ezt a fejlődést, mely ma ritkán ily szerencsés és sokkal többször teszi az egyént szerencsétlenné és munkaképtelenné, nem lógja a véletlenre bízni, hanem, ösztönöknek él átalakulási lehetőségeknek ismerete alapján, okos diplomácziával maga fogja a fejlődésre kedvező helyzetekéi teremteni, a jellemképződést czélszerűen irányítani. Az egvéni lélek ily mélyreható ismerete nem maradhatott hatás nélkül a lömeglélek megnyilvánulásai (előli felfogásunkra sem. Freud és tanítványai mindenekelőtt a milhoszpkatlMék vizsgálódásuk lárgvává és kiderítették, hogy azok ép úgy szimbolikus megnyilatkozásai az emberiség elfojtott ösztöneinek, mint a hisztériások lünelei s az egészséges ember álomképei. Az Üdipus-mithosz például, melynek maga a vérrokonok közli «inzesztuózus» érintkezés és az apagyilkosság s a mely minden nép hit regéi közöli előfordul, éri betővé válik, ha tudomást szerzünk a ma élő emberben öntudatlanul és mély elitéiéssel sújtva, de mégis bennlappangó hasonló tendencziákról, melyek voltaképen atavisztikus maradványai az emberiség egy ősi állapotának, A ma élő «vademberek» lelkivilág inak tanulmányozása lehetővé tette, hogy megismerhessük a kultúrához való alkalmazkodásnak kezdeti fokát, a mely élénken emlékeztet a gyermekkori psziché működési módjára. (Vége következik.) FRANKLIN-TÁRSULAT mOliliAja