Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 30. szám

278 A bírógyűlések (Richtertag) jelentőségéről. A «Mitteilungen der Vereinigung der öster. Richter» czímű közlönyben : a bírógyűlések (Richtertag) jelentőségéről dr. Engel Frigyes egyebek közt ezeket írja: «Minden külső fényen és pompán felül van azon jelenség, mely világító csillagként a két utóbbi birógyűlésen (t. i. a ((berlini német és nápolyi olasz gyűlésen) kitűnt. Ezt ki lehet fejezni ezekkel a szavakkal: A régi bizalmatlanság, melylyel tíjabbi időben a bírákkal szemben mindenütt viseltettek és mely rozsdaként az igazságügyi gépezetnek kerekeit tönkre akarta tenni, megszűnt. A külsőleg és belsőleg független, megerősödött, önálló, nagy felelőségének tudatával biró bírói karban nem látnak többé semmi veszélyt az igazságszolgáltatásra nézve, hanem ellenkezőleg egy jó igazságszolgáltatásnak előfeltételét és biztosítékát. A két bírógyűlésnek ez az eléggé meg nem becsülhető eredménye. A német birodalom igazságügyi államtitkára a német gyűlésen ezt mondta: A birodalmi vezetőség és kormány csak örömmel üdvözölheti azt, hogy a német bírói egyesülésben a jogászgyűlés és ügyvédgyűlés mellé még egy közeg helyeztetett, mely kész őt (a kormányt) az igazságügyi torvényhozás nehéz feladatában támogatni)). Felhívás az egyesület valamennyi tagjához. A pénzintézetek évenkint közczélokra bizonyos összeget szavaznak meg. Felhívjuk valamennyi tagtársunkat, hogy ama pénzintézeteknél, melyeknél személyi összeköttetéseik vannak, közbenjárni és kieszközölni szíveskedjenek, hogy a közczélokra megszavazott összegek felosztása alkalmával a részesítendők jegyzékébe egyesülelünk internátusát is iktassák be. Az építkezési kölcsönök törlesztése, valamint az egyre emelkedő drágaság akkora terhet ró egyesületünkre, hogy még mindig nem vagyunk képesek a tartási díjakat oly alacsonyra szabni, mint azt a vidéki bírótársaink elbírhatnák. Természetesen ez alkalommal is hangsúlyozzuk mindama szempontok megóvását, melyekkel hivatali állásunknak tartozunk. Dr. Elsner Leó. Mint az osztrák bírák hivatalos közlönyéből értesülünk, Elxiier Leó dr., az osztrák bírói egyesület volt elnöke tanácselnökké neveztetett ki. Mély rokonszenvvel üdvözöljük mi is Elsner dr. kitüntetését. Elsner dr. úgyis mint bíró, úgyis mint a bírói egyesület elnöke hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. Hangverseny internálasunkban. Egyesületünk által létesített internátusban 1913 november hó 29-én lett az internátus növendékei által rendezett első nyilvános hangverseny megtartva. A hangversenyt nagyszámú előkelő közönség, melynek soraiban olt voltak biráink és ügyészeink családjukkal együtt, hallgatta végig. Ezután a közönség tánezra perdült és egészen a hajnali órákig a legjobb hangulatban volt együtt, A hangverseny programmja a következő volt: 1. (s.A sellők. Svéd népdal. Előadja a kollégium énekkara. -2. Megnyíló beszéd. Mondja Dr. Szörényi József kollégiumi igazgató úr. 3. Alkalmi beszéd. Tartja Ujjady Árpád IV. é. joghallgató úr. 4. a) D'ambrosio: aCansonettet>. b) Burmester-Dussek: <s.Menuetlet>. Hegedűn előadja Lakatos István 1. é. műegyetemi halig, úr, zongorán kíséri Kún István I. é. orvostanhallgató úr. 5. Óda. Irta és felolvassa Fóris László I. é. ker. akadémiai halig. úr. 6. Moszkowski: iSpanyol tánezoho, négykezes. Zongorán előadják Péntek Béla I. é. műegyetemi halig, úr és Fischer Pál VI. é. orvostanhallg. úr. 7. Baka-Baitz Irma: aNyár múlásán*. Előadja a kollégium zenekara. 8. <L Petőfi-dalok*. Ének-kettős. Előadják Michalovitz Lajos és Piacsek Ferenc II. é. joghallg. urak, zongorán kíséri Fricdner Béla I. é. műegyetemi halig. úr. 9. «A krakéler*, monológ. Irta Ábrányi Emil, Előadja Molnár Miklós I. é. joghallg. úr. 10. ((Gaitdeamus igitur. Zongorakísérettel előadja a kollégium énekkara. Az új bírói és ügyvédi egységes vizsga. Az egységes igazságügyi vizsga kérdésében benyújtott azon előterjesztésünket, a melynek folytán a törvényjavaslatba felvett az a megszorító rendelkezés, hogy a birói gyakorlat alapján ügyvédi vizsgára bocsátolt Ítélőbíró vagy ügyész, az ügyvédi vizsga sikeres letételétől számítolt 2 éven belül nincs jogosítva az ügyvédi gyakorlatot annak a bíróságnak a területén folytatni, a melynél mint biró vagy ügyész működött, — töröltetett, az alábbiakban közöljük : Nagyméltóságú Miniszter Űri Több ízben volt alkalmunk rámutatni annak a szükségességére, hogy a birói és ügyvédi qualificatio közli különbség eltörültessék. Rámutattunk ezzel arra az anomáliára is, a rnely előáll a különbség fenntartásával Nagyméltóságod ez aggályainkat honorálta is és az egységes qualificatio szükségességét elismerte, a midőn az egységes birói és ügyvédi vizsga tárgyában készült törvényjavaslat tervezetét elkészíttetvén, azt a legújabban tárgyalás alá is vette. Ezúttal Nagyméllóságod figyelmét a törvényjavaslat egy, a birói kart mélyen érintő hiányára kívánjuk ismételten felhívni és e hiány pótlásának szükségességére indokainkat röviden előadni. A törvényjavaslat nem vette fel azt az általunk több ízben kért rendelkezést, hogy a nem az egységes vizsga által képesített bíró öt, esetleg tízévi gyakorlat után külön vizsga nélkül ügyvédi gyakorlatra képesítettnek mondassék ki. Nagyméltóságod előtt nem kell ismételten hangsulyoztatnunk azt a súlyos sérelmet, mely a birói kart eddig úgyszólván megbélyegezte azzal, hogy a birói képesítéshez szükséges birói gyakorlati vizsgát kisebb értékűnek nyilvánítja annál, melyet az ügyvédi hivatás tényezői az ügyvédi vizsga letételével kimutatni larioznak és a mely azt a képtelen helyzetet teremtette, hogy az Ítélkezésre jogosított ítélőbíró az ügyvédi gyakorlatra csak úgy lesz jogosítva, ha egy hosszabb időre terjedő birói gyakorlat után leteszi az ügyvédi vizsgát. A midőn Nagyméltóságod a qualiGcatio egységesítését a jövőre nézve szükségesnek deklarálja, azt hiszszük, jogsai kívánjuk annak elismerését is, hogy a múltban szerzett hosszabb birói gyakorlat legalább is oly méltatásban részesüljön, mint a kiegészítő vizsga letétele. Mert hiszen az egységes vizsga szükségességének elismerésével a bírói és ügyvédi hivatás egyenrangúságát iktatjuk törvénybe, ennek az egyenrangúságnak nem szabad, hogy akadálya fennmaradjon — habár csak átmenetileg is — bármely rövid időn át. A biró a vitás kérdés felett ítéletet hoz. Két jogtudós terjeszti a biró elé a kérdést. Az ész és tudás, a gondolkodás és logika minden fegyverével vitatja mindegyik a maga igazát. Milyen erővel, milyen tudással, milyen óriási gyakorlattal kell annak rendelkeznie, a ki az így eléje terjesztett kérdést megoldja. És eddig eltűrtük azt a képtelen, azt a lehetetlen állapotot, hogy a bíróban nem láttuk a tudás, a képzettség és gyakorlatnak azt a fokát, a mely őt a jogszolgáltatás bármely ágára képesíthetné. A bírói állás tekintélye, autoritása mondhatnók méltósága csorbát szenved, ha — bár rövid időn át — továbbra is azzal stigmatizáljuk a birói vizsgát, különösen pedig a birói gyakorlatot, hogy az nem a legmagasabb képesítési nyujija, a melyet a jogszolgáltatás gyakorlati (erén az egyén elérhet. És határozottan inconvenientiákra is vezet az az állapot, hogy bizonyos időtől kezdve az egyenrangúság deklaráltassék, a múltra vonatkozólag azonban a különbség fennlartassék. Nincs helye az egy hivatást "teljesítő, egy pályán levők közölt az ilyen különbség erőszakos fenntartásának. Az egységes vizsga és az egyenrangúság törvénybeiktatásával csak átmeneti az az állapot, hogy a birói vizsga nem képesít az ügyvédi gyakorlatra. Az ilyen, aránylag rövid átmenetben az egyenrangúság elismerése sokkal kisebb veszel) t rejt, mint a mennyi inconvenientiára vezet a társadalom, sőt az állam szempontjából annak a különbségnek fenntartása, a mely a legmagasabb képesítést, a legnagyobb lelkierőt és a legkiválóbb tulajdonságot igén) lő birói pályái meghagyta abban az inferioritásában,' a meíyet egv szerencsétlen ötlet teremteti, és pedig meghagyja akkor, a mikor az 1891. évi