Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 30. szám

279 XVII. t.-cz. 22. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a biró vagy ügyész ötévi szolgálat után képesítve van a kir. Ítélőtáblai bírói és a főügyészhelyettesi állásra, ugyanennek a törvénynek a 23. §-a pedig kimondja, hogy a biró vagy ügyész tízévi gyakorlat alapján kúriai bíróvá, ítélőtáblai tanácselnökké vagy íőügyészszé nevezhető ki, és ennek folytán ez az öt esetleg tizévi gyakorlattal biró Ítélőbíró vagy ügyész mindenesetre rendelkezik ügy az elméleti, mint a gyakorlati tudásnak azzal a mértékével, a melyet megkövetelünk az ügyvédtől. De el is tekintve mindezektől, emberiességi szempontok is egyenesen parancsolják az általunk kért rendelkezés törvény beiktatását. Az 1912. évi VII. t.-cz. 10. §-a kifejezetten hatályon kívül helyezte az 1871. évi IX. t.-cz. 6. §-át és kimondotta, hogy a biró ezentúl nyugdíjazható, ha hivatalos kötelességének teljesítésére tartósan képtelenné válik. Még ha — miként reméljük — a tartós munkaképtelenséget a legliberálisabban fogják magyarázni, mégis számtalan eset lesz, a midőn a tartós munkaképtelenség nem esik össze a gyógyíthalatlansággal. A biró tehát hosszabb betegség következtében nyugdíjazható lesz s felgyógyulása után munkaerejét, tudását és gyakorlatát sem a társadalom, sem az állam, sem pedig családja javára többé nem értékesítheti. Mert a biró hosszabb gyakorlat után nem térhet át a jogi pályától különböző más pályára. Azt hiszszük ezt külön hangsúlyozni felesleges. Már most megkövetelni, a meglett, de különben munkaerejének teljéből álló egyéntől azt, hogy a korban mélyen alatta álló fiatalsággal egy sorban kitegye magát a vizsga esélyének, nézetem szerint egyenesen lehetetlen. A legeslegritkább esetben fogja magát a meglett ember ennek alávetni. A biró esetleges balesete, szerencsétlensége tehát megfosztja őt és családját kenyerétől, megfosztja a társadalmat tudása és munkaerejétől és megfosztja az Államot attól a közgazdaságilag is igen fontos előnytől, hogy az egyén és ezzel családja a megélhetés minden biztosítékával körülvétessék. És mindez pusztán azért, mert valamikor a jogszolgáltatás két tényezőjét fallal kívánták elválasztani egymástól és mert az eleven pereket, az élet százfajta bajait akták elintézésével gondolták gyógyíthatni. Nagyméltóságod előtt azt is felesleges hangsúlyoznunk, hogy az ügyvédi pálya túlterheltsége azzal az intézkedéssel nem súlyosbodik. A rendelkezés csak átmeneti jellegű, egy idő multán az átlépést a törvény maga biztosítja, az ügyvédi pálya tehát ily átmeneti intézkedéssel meg nem terheltetik. Túlterheltségén nem ily kicsinyes akadályok segítenek, hanem orvoslója lesz remélhetőleg maga az élet. Van azonban a javaslatnak egy olyan intézkedése is, a mely ellen a leghatározottabban állást kell foglalnunk. Tudomásunk szerint ugyanis a képviselőház igazságügyi bizottsága a javaslat azon eredeti rendelkezésével szemben, a mely megfelel a jelenlegi jogállapotnak, megfelel jelesül az 1874 : XXXIV. t.-cz. 5. §-a ama rendelkezésének, a mely az ítélőbirót vagy ügyészt háromévi szolgálat után ügyvédi vizsgára bocsátotta és annak sikeres letétele esetére az ügyvédség gyakorlatára feltétlenül feljogosította, továbbá megfelel az 1912: VII. t.-cz. 2. §-a ama rendelkezésének, a mely kimondja, hogy az ügyvédi vizsga sikeres letétele után még szükséges két évi gyakorlatot nem kell kimutatnia annak, a ki mint ítélőbíró vagy ügyész szolgált, azt az új megszorító rendelkezést vette fel, hogy a bírói iiyakorlat alapján ügyvédi vizsgára bocsátott Ítélőbíró vagy ügyész, az ügyédi vizsga sikeres letételétől számított 2 éven belül nincs jogosítva az ügyvédi gyakorlatot annak a bíróságnak területén folytatni, a melynél mint biró vagy ügyész működött. — Kérnünk kell Nagyméltóságodat, hogy vesse latba egész befolyását ennek a megszorító rendelkezésnek az elejtésére, mert ezzel nemcsak törvénybe lenne iktatva az itélőbiróval vagy ügyészszel szemben indokolatlanul táplált az a bizalmatlanság, hogy a birókollégájából lett ügyvéd ellen nem tudja megőrizni és érvényre juttatni teljes elfogulatlanságát, és hogy volt birói vagy ügyészi gyakorlatát ügy lelek illetéktelen hajhászására fogna felhasználni, hanem ezzel törvénybe lenne iktatva a már gyakorlaton levő itélőbirák és ügyészeknek a fentidézett törvényes rendelkezések alapján már szerzett jogainak az elkobzása. És ezzel a törvénybe iktatott bizalmatlansággal, ezzel a törvénybe iktatott jogelkobzással szemben legfeljebb azt a kétes értékű eredményt lehet majd szembeállítani, hogy annak a bíróságnak a területén, a hol az illető biró vagy ügyész működött, a jogkereső közönség két évig jogvédelmében kénytelen lesz nélkülözni azt a jelentős erkölcsi tőkét és azt a gyakorlati tudást, a melyet ez az itélőbiróból vagy ügyészből lett ügyvéd mindenesetre képvisel. Nagyméltóságod eddig is annyi jóakaratot, oly fokú előzékenységet és oly mély érzéket tanúsított a birák és ügyészek minden bajaival és sérelmével szemben, hogy nem kételkedünk, miszerint át fogja érezni a fent kiemelt állapotoknak illogikus bántó és megbélyegző voltát és annak igazságtalanságát és ennek orvoslására sürgősen segítő kezet fog nyújtani. Budapesten. 1913. október hó 25-én. Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület. Vegyesek osztályaink köréből. A nagykikindai osztály 1913 nov. 2-iki ülésén elfogadta a dévai osztály ama indítványát, hogy az egységes vizsgatörvénvbe oly rendelkezés vétessék fel, mely szerint a birák és ügyészek minden újabb vizsga letétele nélkül 5—10 évi bírói, illetve ügyészi működés után az ügyvédség gyakorlatára jogosítottak legyenek.* Ugyancsak a nagykikindai osztály elfogadta Juhász Józsel táblaibíró azon előterjesztését, hogy a járásbíróságok állal a kir. közjegyzők helyettesítése folytán beszedett közjegyzői díjak a bírói és ügyészi egyesület internálusát illessék meg.** Perselygyüjtés és adományok internátusunk javára. A midőn az ujabban központunkba beérkezett perselyekben talált, bizottságilag megállapított adomány összegeket alább közöljük, különösen rá akarunk mulatni arra az örvendetes körülményre, hogy a perselygyűjtés mily szép eredményeket mutat fel, ha azt tagtársaink kellő komolysággal és ügybuzgósággal veszik kezükbe. A napokban érkezett hozzánk a tapolczai kir. járásbíróság perselye, melyben Papp László kir. járásbíró tagtársunk fáradhatatlan ügybuzgósága folytán 174 80 adomány találtatott. Felhívjuk bíróságaink figyelmét erre az igazán szép eredményre és reméljük, hogy a példát mind követni fogják. I. Ujabban befolyt adományok: Vermes Nándor _ „ 1_ ... „ 10.— Dr. Keresztessy Gyula 20.— Pataki Gyula és Szappanos Sándor budapesti táblai bírák _ ._ .... 10.— Grecsek Kde jbíró 5.— Dr. Kocsis Klemér orvos (Szenes György I—III. ker. jb. jegyző) útján 20.— II. Perselygyűjtés eredménye: 100 koronán felül: Tapolczai járásbíróság ..„ ... Ezen perselybe a következők adományoztak: Tapolczai takarékpénztár részvénytársaság ... 25.— Balatonmelléki « « 25.— Tapolczavidéki gazdasági takarékpénztár részvénytársaság .... _ ... 10.— Papp László kir. járásbíró .... 10.80 Dr. Grün Gyula kir. « ... „ 5.— Csiszár Sándor « « ... _. .„ _ ... _ 5.— Dr. Ruff Jenő « « .... _ ... '5.— Dr. Berger Sándor ügyvéd _. .„. 10.— Dr. Szűcs Arnold « 10.— Dr. Kaszás Károly « .... _ „ _ _ 10.— Nagy Samu kereskedő ... ... _ ... _ 2.— Dr. Vágó Jenő ügyvéd ... 5.— Dr. Kovács Vilmos « . L „ 10.— Dr. Deák Jenő járásorvos _ ... _ _i 10.— Takács Jenő kir. közjegyző 10.— Steiner Ferencz kereskedő „. 2.— Berger Jakab és fia Tapolcza „ 10.— Dr. Hoffmann László ügyvéd _ _ 10.— 174-80 50 koronán felül. Hatvani járásbíróság . Ipolysági törvényszék 60.15 58.— * Utalunk az egységes vizsga kérdésében beadott előterjesztésünk tartalmára melj ugyanezen lappéldányban olvasható. ** Az indítvány most van az igazgatóság előtt tárgyalás alatt.