Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1913 (4. évfolyam, 26-29. szám)

1913 / 27. szám - Újabban beadott általános sürgető előterjesztésünk

252 sckben előterjesztésekkel élt az igazságügyi kormányhoz. Ezeknek az előterjesztéseknek a sorsáról azonban mindezideig még hírt sem kaptunk. Pedig a több miid 3000 tagot, tehát a birói és ügyészi karnak majdnem minden tagját magában foglaló ezen egye­sületünk, már tagjai ilyen nagy számánál fogva is, a magyar igaz­ságszolgáltatásnak olyan erőtényezője, a mely joggal tarthat igén)t arra, hogy szava mindazokban a kérdésekben, a melyek a birói és ügyészi kar és a magyar igazságszolgáltatásnak érdekeit érintik, komoly meghallgatásra találjon; és joggal elvárhalja, hogy legalább azokban a szervezeti kérdésekben, a melyek a birói és ügyészi kar tagjainak közvetlen érdekeit érintik, az ő véleménye előzetesen is kikéressék. Nagyméltóságod annak idejében, a mikor egyesülelünk vezető­sége Nagyméltóságodnál hivatalbalépése alkalmából tisztelgett, teljes készségét fejezte ki az iránt, hogy az igazságszolgáltatást érintő minden kérdésnek az elintézésénél szívesen veszi és keresi rna;d az egyesülettel való érintkezést. Mi nagy örömmel vettük Nagyméltóságod eme kijelentését, mert egyrészt biztosítékát láttuk benne annak a kölcsönös meg­értésnek, a mely a bennünket egyaránt érdeklő ügyeknek és kér­déseknek a magyar igazságszolgáltatás javára való legmegfelelőbb elintézéséi és megoldását egyedül eredményezheti csak, másrészt pedig reményt merítettünk belőle arra, hogy sok oly kérdésben, a melyben a mi nézeteink talán még nem mindenben egyez­nek meg az igazságügyi kormány nézeteivel, a kölcsönös együtt­működés keretében sikerül majd a magyar igazságszolgáltatás ja­vára egymást meggyőzni a törekvéseink helyességéről és czélra­vezetőségéről és sikerül majdan olyan megoldást találni, a mely egyrészt teljesen fedi az igazságügyi kormánynak kétségtelenül jogos azt a törekvését, hogy hatalmi sphserája az államhatalom helyesen értelmezett souverenitása sértetlenségének teljes megóvásával a megengedett mértéken túl ne korlálozlassék, máslelől azonban tel­jesen biztosítja a bírói függetlenségnek azt a mértékét is, a mely nélkül az összes köz- és magánjogok érték nélküli eszmei fogalmak csupán. És mert azt reméljük és hiszszük, hogy Nagyméltóságod az akkor kifejlett álláspontjából kifolyólag a velünk való együttműkö­dés czéljából már a közel jövőben a cselekvés terére is log lépni, síelünk most Nagyméllóságodnak figyelmét mindazokra az előter­jesztésekre felhívni, ;i melyekel már előzőleg az igazságügyi kor­mányokhoz intéztünk a nélkül, hogy azoknak elintézéséről még csak hírt is kaptunk volna. Ezek között első sorban lel kell említenünk a külön birói sta­tus visszaállítása és az automatikus előlépés megalkotása iránti elő­terjesztésünket. Nem akarjuk ugyan ezzel az alkalommal mindazo­kal az okokat és érvekel ismételni, a melyekel a külön birói status \isszaállílása és az automatikus előlépés megalkotása iránti előter­jesztéseinkben bőven és meggyőző alapossággal kifejlettünk és nem akarjuk azokat sem ismételni, a miket az automatikus előlépés képzelt veszélyei ellen lelhozlunk, de Nagyméltóságodnak hivatalba lépésekor elmondott beköszöntő beszédében ennek az automatikus előlépés intézményének ellenében elioglalt álláspontjával szemben mégis kénytelenek vagyunk ill újból kiemelni és hangoztatni, hogy a birói külön slalus visszaállítását és az automatikus előlépés meg­teremtését a birói függetlenség olyan elengedhetlen alapleltételének tekintjük, hogy a birói karban észlelhető mozgalom mindaddig nyugvó pontra nem fog jutni, a míg ez iránti követeléseink telje­sítve nem lesznek, meri miről van ill, szó: Szó van arról, hogy az elsőfokú és bíróságoknál ügyészségeknél az előléptetés mai rend­szeréi ólyképen kell megváltoztatni, hogy a megalkotandó külön birói és ügyészi státusban a biró és az ügyész bizonyos számú éveknek elteltével fokozatosan nagyobb javadalmazáshoz jusson, a nélkül, hogy ezzel egymagában lelsőbbfokú bírósághoz való kineve­zésié igényi szerezne, de a nélkül is, hogy ezl a magasabb java­dalmazást külön királyi kinevezéstől kellene függővé tenni. Ha az eUő birói, illetve ügyészi kinevezésnél a legszigorúbb kiválasztást gyakorolják, ezzel gátolván meg azl, hogy nem. hivatott elemek jussanak a b'rói és az ügyészi karba, akkor abból sem az államhalalom souverenitása, sem más szempontból semmi hátiány nem származhatik, hogy az első íokra történt kinevezés után az oda kinevezett szerezze meg a jogot arra, hogy az első fokon meg­maradva, három- vagy négy-évenként javadalmazása törvényesen meghatározott összeggel gyarapodjék, hogy ilyképen a szolgálatban becsületlel eltöltölt hosszú idő múlva fokozatosan oly javadalmazás­hoz jusson, a mely a tisztességes megélhetést biztosítja neki és családjának, a szükségletek fokozódásának arányában. Szó sincs tehát arról, hogy az elsőfokú biró automatikus előlépéssel felsőbb bíró­sághoz vagy bár az első fokon tanácsvezelő jogosultsághoz jusso'ri, mert ide a mi felfogásunk szerint is bárki is csak az általunk is követelt legszigorúbb kiválasztás útján kerüljön, fiatal, munkabíró korában, akárhány előtte levő, de érdemekben kevésbé gazdag kar­társa mellőzésével. Csak arról van szó, hogy az elsőíokú munka­körben javadalmazásban jusson előbbre, a nélkül, hogy bárkinek kedvezését kelljen kiérdemelnie. Az az ellenvetés, hogy ez a rendszer a munkakedvet csök­kenti, mert mindenki csak annyit íog dolgozni, hogy a fegyelmi eljárást kikerülje, komolynak nem tekinthető. Mert nem tekintve, hogy a kiváló erő mindenkor soron kívül is kinevezhető a felső­bírósághoz, a mi egymagában elég buzdító hatású; nem tekintve, hogy a magyar birói és ügyészi kar tagjainak kötelességludása, buzi'alma, szorgalma és lelkiismeretessége ellen komoly kifogás soha sem merült fel, tisztelettel bátorkodunk Nagyméllóságod ke­gyes ügyeimébe ajánlani az általunk előbbi előterjesztéseinkben javasolt orvosszert is. Ez abban áll, hogy az illető bíróság teljes ülése jogosult legyen Nagyméllóságodnak előterjesztést tenni az iránt, hogy az előlépésre saját kartársai állal méltónak sem talált biró vagy ügyész, annyiszor, a mennyiszer, hat havi időre veszítse el a jogot az automatikus előlépésre. És ha most még arra mutatunk rá, hogy az automatikus elő­lépésnek intézménye, az általunk javasolt kautelák nélkül külföldön, nevezetesen a német birodalom 16 országában már évek óta fé­nyesen bevált és hogy Ausztriában is az időközben behozatott és ha újból kiemeljük a német birodalomra vonatkozólag azt, a mit előbbi előterjesztéseinkben részletesen kimutattunk, hogy az auto­matikus előlépés megvan Anhallban. Badenben, Bajorországban, Brauuscliweigbah, Brémában, Elszász Lolli a ringiában, Hamburgban, llesscnben, Lübeckben, Mecklenburgban, Oldenburgban, Porosz­országban, Reuss herczegségben, Sachsen-Weimarban, Szászország­ban és végül VVürllembergben, ezekkel a külföldi példákkal is de­mons'ráltuk, hogy az automatikus előlépés intézménye megterem­tésének komoly akadály útjában nem áll és hogy az már a gya­korlatban is fényesen bcváll. Az automatikus előlépés megalkotásának czélja az, hogy a bírót meg kell óvni egyfelől az anyagi gondoktól, másfelől attól, hogy előmenetele érdekében a birói függetlenséggel össze sem egyeztethető pártfogást keressen a bírói karon belül vagy azon kívül. A biró törvényes biztosítékkal legyen megnyugtatva abban az irányban, hogy ha bármely okból nem érheti el a felsőbb birói fokot: az első fokon is, feddhetetlen magaviselettel lokozatosan oly javadalmazáshoz és ezzel olyan poziczióhoz jut, a mely az átlagos és méltányos igényeit kielégíti, ai.élküi, hogy mellőzletés okából elkedvetlenednie és szégyenkeznie kellene. Ugyanazok a szempontok, a melyek az automatikus előlépés intézményének az elsőfokú bíróságoknál való megalkotását javasol­ják és parancsolják, ugyanezek indokolják abbeli előterjesztéseinket is, a melyekkel az Ítélőtáblai birák előlépési viszonyainak avítása érdekében 1911 október hó 30-án és 1912 november hó 5-én Nagyméltóságod hivatali elődjéhez éltünk és a melyekben nemcsak részletesen kifejteltük a táblabírák helyzetének javítását szükségessé levő indokainkat, hanem egyszersmind utaltunk az egyes királyi ítélőtáblák által külön-külön i> felterjesztett beadványokra, a melyek­ben statistikai adatokkal ámogalva igazolást nyert a kérelem fellét­len jogossága és az orvoslás sürgős szüksége. És ha indokolt az, hogy úgy az első mint a másodfokú bíró­ságoknál alkalmazóit biró és ügyész bizonyos szolgálali évek éllel­lé\el ^önmagától lépjen elő a magasabb fizetési lokozatba, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents