Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1913 (4. évfolyam, 26-29. szám)

1913 / 27. szám - Újabban beadott általános sürgető előterjesztésünk

253 még indokoltabb az, hogy a legfelsőbb fokon a Curiánál is az oda kinevezett biró, úgy a mint az Ausztriában már az 1907. évi február hó 19-iki törvény 1. §-a hasonlóan rendeli az osztrák legfelsőbb törvényszék tagjaira nézve, ötévenként lépjen elő necsak az V-ik fizetési osztály magasabb fokozatába, hanem a IV-ik fizetési foko­zatba is, a mivel egyszersmindenkorra elejét veszszük annak a saj­nálatos anomáliának is, hogy még ennél a legfelsőbb fórumnál is a vezetői állásoknak a betöltésénél nem mindig a rátermettség, hanem az anciennitás is [figyelembe jöhet. Megemlítve még azt, hogy mindezek természetszerűleg a kir. főügyészekre, a koronaügyészi helyettesekre és a főügyészi helyet­tesekre is értendők és hogy a vidéki törvényszékek elnökeinek a helyzetét is úgy kell megjavítani, hogy ők is bizonyos évek multá­val az V-ik fizetési osztályba lépjenek elő, kérjük Nagyméltóságodat, hogy ezeket az előterjesztéseinket kellő és beható figyelmében részesíteni szíveskedjék. Az automatikus előlépés intézményéjiek megalkotásáig az első­fokon működő bírák és ügyészek előmeneteli viszonyainak a ren­dezése az j 908. évi VI. t.-cz. alapján eszközöltetik. Az 1908. évi VI. t.-cz. megállapította az elsőbíróságokhoz ki­nevezett törvényszéki bírák, járásbirák, ügyészek, albirák és alügyé­szek egyes fizetési osztályokba sorozott létszámát. A törvény indo­kolása szerint ezzel mintegy az automatikus előlépés megvalósításá­nak első sarkköve nyert beczikkelyezésl. Az 1908. évi VI. t.-cz. megvalósítása a törvényhozásnak azt a kifejezett akaratát emelte érvényre, hogy az egyes fizetési osztá­lyokban a hivatkozott törvényben megállapított létszám mindig be legyen töltve. Az 1908. évi VI. t.-cz. életbelépése óta azonban, sajnos, azt tapasztalhatni, hogy az 1908 évi VI. t.-cz. alapján eszközölt elő­lépések csak nagyobb időközökben következnek be, vagy hogy az egyes kinevezések alkalmával a megüresedett állásoknak csak arány­lag kis része lesz betöltve. Ebből"már most az következik, és ennek káros hatását Nagy­méltóságod előtt véleményünk szerint nem szükséges bizonyítani, hogy csak hosszú hónapok után ismétlődő kinevezések között meg­üresedő tetemes számú állások be nem töltése folytán nagyon sok előlépés előtt álló biró vagy ügyész hosszú időre elesik a meg­érdemelt előlépéstől kizáróan csak azért, mert az eddigi gyakorlat szerint'a kinevezendőknek hosszú idő alatt összegyűlő számát volt szokásos bevárni. Ez a rendszer lehet egy nagyon megfelelő mód az intercala­rék szaporítására, 'azonban a legkevésbbé sem alkalmas a birói és ügyészi állásnál elvárható ambició fejlesztésére. Törvényben gyökeredzik tehát az a kérelmünk, melyet külön­ben 1909 márczius hó 26-án, 1912 márczius hó 18-án, 1912 április hó 27-én, 1912 november hó 5-én már előterjesztettünk, hogy az 1908. évi VI. t.-cz. alapján eszközlendő előlépések gyor­sabb időközben, legfeljebb három havonta, de lehetőleg még rövi­debb idő alatt történjenek és így legalább a lehetőséghez képest legyen az 1908. évi VI. t.-cz. végrehajtva. A fentebb kifejteltekből következik az a további óhajunk is, hogy az 1908. évi VI. t.-cz. alapján eszközlendő előlépéseknél kizáróan csak az arra indokoltan érdemetlenek maradjanak ki az előlépésekből, míg az összes többi jogosultak ne legyenek az előlépéstől elzárva. Igazgatósági ülésünk határozatából kifolyóan bátrak vagyunk Nagyméltóságod figyelmét felhívni még azokra a többi előterjeszté­seinkre is, melyek eddig megvalósítva még nem lettek. Eddig már négy ízben kértük azt is, hogy a m. kir. Curia, a budapesti és a marosvásárhelyi Ítélőtábla bírái megfelelő hivatali helyiséggel láttassanak el, vagy a mennyiben ez nem volna lehet­séges, a hivatali helyiséget pótló lakbérpótlékban részesíttessenek. Bár Wekerle Sándor akkori pénzügyminiszter a kérdés sürgős meg­oldását igérte, azóta többszöri sürgetésünk daczára a megoldás nem haladt a megvalósulás felé. Pedig ha más szempont nem, hát ma­gában véve már az is indokolja ebbeli előterjesztéseinknek sürgős megfelelő elintézését, hogy az ezeknél az említett bíróságoknál mindinkább felszaporodó hátralékok elintézésének az is egyik szá­mottevő tényezője lesz, ha az illető birónak ott a saját hivatali helyiségében módja lesz a rendelkezésére álló könyvtár azonnali igénybevételével és a kartársaival való megbeszéléssel sok olyan időt megtakarítani és a közvetlen munkára fordítani, a melyet most igénybe vesz a könyvtár helyiségeinek felkeresése és a más kar­társak véleményének a meghallgatása. Különösen a jövendő birói kar szellemi és erkölcsi fejlettségét erősen érinti a jegyzői kar helyzetének kérdése. Ebben a tárgyban 1908 október hó 19-én, 1909 márczius hó 16-án, 1910 április hó 1-én, 1911 február hó 9-én, 1911 április hó 27-én, 1911 október hó 27-én, 1912 április hó 27-én és 1912 november hó 5-én be­adott előterjesztéseinkben részletesen kifejletlük, hogy a jegyzői kar előlépésének biztosítása nemcsak az érdekeltek érdekeit szolgálja, hanem egyszersmind az igazságügyi politika legfontosabb kérdése. Rámutattunk arra, hogy az előlépésében csalódott, munkában el­csüggedt jegyzői kar nem íogja tudni a birói hivatással járó maga­sabb nézőpontokat szem előtt tartani és ez végeredményében a birói kar dekadencziáját vonhatja maga után. Most már ott tartunk, hogy a joggyakornoki állásokra alig van jelentkező. Egyidejűleg kell azt a kérelmünket is előterjeszteni, hogy az albirói és alügyészi állások teljesen VIII. liz. osztályú állásokká szervezlessenek át és ennek folyományaképen a VII. és VIII. fiz. osztályokba sorozott állások is számszerűleg arányosíttassanak. A biró a fennálló törvények és rendeletek alapján ítél. Ámde ezeknek megismerése alig áll módjában. E íonák helyzetnek meg­javítására kettős indítványt terjesztettünk elő: 1. hogy az összes bíróságok láttassanak el könyvtárakkal; 2. hogy minden egyes biró és ügyész kapja meg az érvényben levő törvények és rendeletek gyűjteményét. Ide vonatkozó kérelmeinket I910 szeptember hó 25-én, 1912 február hó 15-én, 1912 április hó 27-én terjesztet­tük elő. Valósággal anachronizmus a napidíjak és fuvardíjak ezidősze­rinti szabályozása. Egyesületünk 1912 április hó 27-én ós 1912 november hó 5-én kérte ennek a kérdésnek a mai viszonyokhoz arányosított megoldását. Egyesületi alapszabályaink szerint foglalkozunk az igazságügyi törvényjavaslatok tervezetének megvitatásával is. Ebbeli törekvésünk honorálása gyanánt mindössze az egységes birói és ügyvédi vizsga tervezete küldetett meg egyesületünknek, a mire vonatkozó észre­vételeinket meg is teltük és azt Nagyméltóságod hivatali elődjéhez be is terjesztettük. Más törvény- vagy rendelet-tervezetre nézve azonban mindez­ideig a mi véleményünk ki nem kéretett; pedig talán rendelkezünk az elméleti és gyakorlati tudásnak azzal a mértékével, hogy nem egy kérdésben hasznos útmutatással szolgálhatunk az egyes kérdés­nek miként való megoldásáról. Azt hiszszük azért, hogy az igazság­szolgáltatás javára fog szolgálni, ha Nagyméltóságod el fogja ren­delni, hogy az összes ' igazságügyi törvény és más tervezetek, de különösen azok, a melyek szervezeti kérdésekre vonatkoznak, nekünk véleményezésre megküklessenek. Ezek azok az előterjesztések, a melyeket már előzőleg az igaz­ságügyi kormányhoz intéztünk és a melyekre Nagy méltóságod figyel­mét külön is (elhívjuk. Nagyméltóságodnak azok a kijelentései, a melyekel fentebb ki­emeltünk, feljogosítanak bennünket arra, hogy remélhetjük, misze­rint a bírói és ügyészi kart közvetlenül érdeklő minden kérdés elintézésénél Nagyméltóságod súlyt fog fektetni arra, hogy az elin­tézés módja olyan legyen, a melyre nézve Nagyméltóságod már előzetesen is tájékozva lesz általunk arra, hogy az az egész birói és ügyészi kar megnyugvásával fog találkozni, mert Nagyméltóságod ama kijelentései tanúságot tesznek arról, hogy átérti és átérzi anuak fontosságát, hogy egy sorsával elégedett, jogos aspiráczióban meg nem bántott, teljes függetlenségének tudatában levő birói kar álljon rendelkezésére mindazoknak a nagy feladatoknak a teljesítésére, a melyek a magyar igazságszolgáltatásra várnak. Budapesten, 191?). évi márczius hó 31-én.

Next

/
Thumbnails
Contents