Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1913 (4. évfolyam, 26-29. szám)

1913 / 27. szám

250 Ezekben körülbelül mindent elmondottam, a mi a továbbképzés terén eddig történt. Ha figyelembe vesszük azt az aránylag nagyon rövid időt, a mióta a továbbképzéssel nálunk gyakorlatilag foglalkoznak, el kell ismerni, hogy a fejlődés eddigi eredményeivel meg lehetünk elégedve. De egyidejűleg azt is meg kell állapítanunk, hogy a továbbfejlődésnek immár végleges irányát is ki kell jelölni, mert a kezdet nehézségein tul lévén, a megalapozás és a továbbépítés^ munkája következik. Én mai előadásomban, lehet mondani, kizárólag a bírói kar szempontjából óhajtok a továbbképzés eszméjével foglakozni és be kell vallanom, hogy ennek a kérdésnek különösen nagy lonlosságot tulajdonítok. Az egész társadalomban és annak minden osztályában egy általános áramlat észlelhető, a mely tcrmészciszeiüleg a bíróságot sem hagyja érintetlenül és különösen abban nyer kifejezést, hogy milyen legyen az a biró, a ki a társadalom szocziális fejlődése közepette a vitás kérdésekben az igazságot kimondja. A biró az államhatalomnak egy része, a törvények és sa]ál lelkiismerete értelmében ember és vagyon felett megmásíi hatatlanul itél. Közjogi állása garancziákkal vélte körül, amelyek az ú. n. bírói függetlenségben domborodnak ki. A birói függetlenség először abban nyilvánul, hogy a biró legyen ment minden államhatalmi beava kozástól, minden egyéni belolyástól. Majd ez a kör kibővül és abban a biró anyagi függetlenségének kérdése is helyet loglal. A biró legyen biró és mint ilyen oldjon meg minden kérdési, amely döntés végeit eléje kerül. Ez volna a bírónak most is a feladata. De a szocziális fejlődés fol)amatában ezt a tételt olykép bővíthetjük ki, hogy a biró oldjon meg minden kérdést, a mely eléje kerül, de azzal a tudással és azzal az ismerettel, amelyei a fejlődő kornak szelleme minden emberrel, de különösen a bíróval szemben követel. Mindinkább bővül az állalános műveltség tartalma. Bő\ülni kell tehát a birói műveltségnek is és pedig abban az értelemben, hogy a biró ezen állalános műveltségen felül még kiterjedtebben legyen kiképezve. A biró jogi tudása a meghozott törvények, törvényesen kiadott rendeletek és egyéb jogi források ismeretére kötelességszerűen terjed ki. Ámde sokkal több az, a melyet a fejlődés folyamán egy jó bírótól megkövetelhetünk. A biró az igazságot szolgáltalja. Az igazság mindig csak viszonylagos, de kétségtelenül a hozzá értő kezéből kikerülve, sokkal igazabb. A jövő fejlődésében a biró maradjon továbbra is éppen olyan független oszlopa az állami igazságszolgáltatásnak, mint most, de ne térjen ki az élet követelményei elől. Már Németországban több izben felmerült annak megvalósítása iránti törekvés, hogy a biró lépjen ki eddigi elzárt helyzetéből és ne tógájába burkolódzva, minden támadás és véleményeltéréssel szimben a hallgatást vallja főerényeül és hogy a bírónak a szabad társadalomba való kilépése ne szolgáljon rovására.1 A biró az élet ütőerén kell hogy tartsa a kezét, mert különben — határozata meg fog ugyan felelni esetleg a szigorú jognak — azonban nem az élet viszonyainak. Már pedig a birói Ítéletnek súlya nem a biró kimondott szavában, hanem a határozat meggyőző erejében rejlik. Az az iiélet, a mely nem számol az élet követelményeivel, soha sem lehel meggyőző annál kevésbbé, mert a biró a nép előtt sohasem népszerű. A biró és a nép külön fogalom, a melyek egymástól távol esnek. A népfelfogásban az a vélemény alakul ki, hogy az a biró az igazságos, a ki az ő életkövtlelményeinek megfelelő ítéletet hoz és így az az ítélet, a mely ezeket nem fedi, nem is bir meggyőző erővel. A ma meghozott törvény esetleg megfelelő az élet követelményeinek is, azonban az élet óráról órára változik és így a mai helyes jog holnap talán már nem is helyes. A biró ugyan nem mellőzheti a szabályosan meghozott törvények alkalmazását, de jogalkotó és jogmagyarázó hatalmánál fogva, mindig módjában áll a merev jog és az élet közölt felmerült ellentéteket kiegyenlíteni. Természetesen ezt csak akkor teheti, ha az élet viszonyokat és az élelnehézségeket ismeri. Ha az életviszonyok és az élelnehézségek nem ismerése folytán a birói ítélet relatíve igazságtalan, az szükségszerűen a birói tekintély csökkentésére vezet. Es ennek elkerülése a biró egyik legfőbb feladata. Ennek megoldása olykép lehetséges, ha a biró jogi tanulmányain kívül ismeretei! egyébként is bővíti. A jognak és jogszabályoknak bármily szabatos ismerete a bírói agyán jó bíróvá teheti, de látóköre mégis csak szűkebb esz, mint azé a bíróé, a ki szélesebb mederben az élet könyvéből is tanul. Az így kiképzett biró azután független is lesz jogi véleményének kialakulásában. A birói továbbképzés tulajdonképen kettős irányú: 4. továbbképzés a saját szakmában ; 2. továbbképzés a saját szakmán kívül. Első pillanatra meg sem tudnám mondani, hogy lulajdonképen melyik továbbképzés a íontosabb. Talán az az igazság, hogy egyenlően fontos mind a kettő. A továbbképzés kétségtelen csonka, bármelyik részéi kapcsoljuk is ki. A bírónak egyaránt szüksége van úgy az élettapasztalatokra, mint a jogi tudásra. A biró az élet forgatagában él és így annak hálása alatt áll, legalább is kell, hogy álljon. Ha ezt nem leszi, akkor külön életet, más életet él, mint azok a többiek, a kiknek az ügyeiben ítélkezik. Idegenül él tehát a biró a maga különleges elvonultságával és idegenek lesznek ez okból előtte az életviszonyok is. Más szempontok fogják az ítélkezésben irányítani a bírót, mint azokat, a kik jogügyletekel kötnek és ezek elbírálását a bíróra bizzák. Ez pedig nagyon súyos hiba. Mert a jogviszonyokat csakis úgy lehet helyesen elbírálni, ha egyazon szempontból nézi őket a fél és a biró. A fél és a bíró között mutatkozó ellenlét végighúzódik az egész jogéleten és oda vezet, hogy kél egymástól eltérő jog fejlődik ki, az élet joga és a biró joga. Lehet, sőt bizonyos, hogy ebből a két jogból a biró joga kerül ki győzelmesen, de épen ez a győzelem fogja bizonyítani azt az ellenlétet, mely a jogalkalmazó biró és a mindennapi életet élő fél jogalkalmazó érzéke között van, sőt állandóan növekszik. Ezt a veszedelmes hiátust van hivatva a birói továbbképzés eltüntetni. Veszedelmesnek mondom ezt a hiátust és azt hiszem joggal, mert az a nép, a mely az igazságot sohasem az ő meggyőződésének megfelelően, hanem mintegy idegenszerű kaszt forrásból nyeri, arra a meggyőződésre fog jutni, hogy neki az önmagában rejlő erőhalalma segélyével módjában kell hogy álljon meggyőződésének megfelelő jogot létrehozni, esetleg kierőszakolni. Ez a törekvés könnyen eruptióra vezethet. Ezt pedig kerülnünk kell. Az elkerülés legbiztosabb módja: az életet a joggal összhangzásba hozni. Ez különösen a törvényhozás feladata, de feladata a jogalkalmazó hatóságoknak, nevezetesen a bíróságoknak is. Ismernie kell a bírónak az életet, az életviszonyokat és annak minden sajátosságát, különlegességét, részletéi. Bele kell a bírónak helyezkedni azoknak a gondolkodásába, a kiknek ügyét elintézés czéljából hozzá vitték. A bírónál az ügyeknek egész tömegei fordulnak meg. tehát alkalmazkodó képességének ebből a szempontból nézve a dolgot, nagyon sokoldalúnak kell lennie. Ismernie kell továbbá a művészetet, az ipart, a kereskedelmet, a közigazgatási viszonyokat, a technika vívmányait, a gyári üzemeket, a kereskedelmi intézeteket, a forgalmi eszközök sajátosságait, a közegészségügyi viszonyokat és így tovább mindazt, amit az élet a biró elé — hivatása teljesítése közben — visz. Sokkal nagyobb lesz ezen ismeretek birtokában jogászi körültekintése, más szempontokból lógja nézni az ítélethozatala végeit eléje került jogviszonyokat, szélesebb körű lesz köztudomása és mindezeknél lógva sókkal nagyobb lesz Ítéleteinek meggyőző ereje is. A jognak minden terén sokkal határozottabban és sokkal meggyőzőbben hozhat a biró Ítéleteket, ha saját tapasztalatából tudja azokat a tételeket, azokat a szokásokat, azokat a gyakorlatokat, a melyekel eddig csak a könyvből, a szakértők véleményéből, eselleg nem megfelelően, esetleg az élet követelményeit már túlhaladott i állapotban tanult meg. Mindennek elsajátítását lehetővé kell tenni a biró részére. Ezeknek elérésével megvalósul azután a biró szakmáján kívül eső továbbképzés. Időt és alkalmat, módot és lehetőséget, anyagi támogatást kell a bírónak adni a továbbképzés megvalósítására. Ez a továbbképzés azonban nem lehet rapsodicus, hanem meghatározott irányban, meghatározott elvek alapján kell fejlődnie. Nem lehet azt átlagban minden egyes ember saját belátására bízni. Az egyeseket specificusan kell a továbbképzésre nevelni, mindegyiket másképpen, mindegyiket másra. A szakmán kívüli továbbképzés keretei a már elmondottak szerint is oly széles mederben folynak, i.letve folyhatnak, hogy áz egyes bírótól, a megfelelő eredmény elvártában, nem követelhetjük azt, hogy a továbbképzés munkájában minden egyes ágazatra kiterjedően résztvegyen. Ez meghaladja a normális ember munkaképességét és csakis felületesen volna olyképen megvalósítható, hogy az illető a végén az egyes részletkérdésekhez igazán nem érlene. Meg kell tehát állapítani azt, hogy az egyes bírónak a továbbképzés keretébe vont melyik kérdés részleteivel, vagy mely kérdések részleteivel van hajlama foglalkozni és arra kell módot adni, hogy ezekkel a kérdésekkel teljes részletességgel megismerkedjen. Ez a megismerkedés terjedjen ki azonban a kérdés minden egyes részletének megismertetésére teljes alapossággal és ne álljon csak az általános tételek rhelorikai alapon való megismerésében, mert