Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban

21 Biztosítéka, megengedem, fontos biztosítéka rendes viszonyok között a bíró függetlenségének az, hogy se a törvény rendelkezésein kívül nyugdíjazható, se pedig áthelyezhető ne legyen. De épen az az alaptörvény, a mely ezl garantálja a birák számára, megmondja azt is, hogy kivételes esetben, vagyis szervezés alkalmával, eltérésnek van helye. Csermák Ernő: Most nincs rá szükség. Székely Ferencz igazságügyminiszter: Felolvasom. Csermák Ernő: Felesleges! Székely Ferencz igazságügyminiszter (olvassa): «A birót a törvényben meghatározott eseteken kívül csak saját akaratával lehet székhelyéről más bírósághoz, vagy más hivatalba áttenni, vagy előléptetni. E szabály alól kivételnek csak akkor van helye, midőn az előléptetés vagy áthelyezés más bírósághoz a bírói szervezet változása folytán történik.» A másik törvény a nyugdíjazásról beszél. Én tehát csak az alaptörvényben lefektetett joggal élek. És ez nem is nóvum, mert az 1875. évi szervezés alkalmával, a mely kevésbbé volt lényeges és radikális, három esztendőre megadták a kormánynak ezt a jogot, a táblák deczentralizácziója alkalmával pedig minden időbeli korlátozás nélkül. Azt mondják, visszaélés történhetik. Hát kérem, én legalább nem szándékozom viszaélést elkövetni . . . Csermák Ernő: Az utódért is felel a miniszter! Székely Ferencz igazságügyminiszter:... és ha elkövetnék, mindig joga van a parlamentnek felelősségre vonni. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Lovászy Márton : Az illuzórius ! Székely Ferencz igazságügyminiszter: Nem hiszem hogy akármicsoda többség fenn tudna tartani egy minisztert, a kire. rábizonyítanák, hogy visszaélést követett el. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) Ez tehát nem lebecsülése a birói karnak, valamint az sem, ha azt mondom, hogy 2700 biró van, és hogy kalapot emelek mindenkinek tudása és szorgalma előtt, de egyúttal megjegyzem azt, hogy nem rossz ember, hanem alkalmatlan ember igenis van köztük, ha nem is nagyon sok, különben a mi az illetőnek jellemére semmi árnyékot nem vet. Van például epileptikus. Méltóztatnak tudni, hogy ez nemcsak abban a pillanatban beteg, a mikor leesik a birói székről, hanem már előbb és utána hetekig bizonyos ködben van, a mint az orvosok mondják. Ha akkor valami bűncselekményt kö vet el, vagy beszámíthatatlannak nyilvánítják, vagy kijelentik, hogy korlátolt beszámítás alá esik. Méltóztassék figyelembe venni, hogy mint biró élet és vagyon felelt itél az az ember . . . Simonyi-Semadam Sándor: Jó fegyelmi törvénynyel reparálni lehet! Székely Ferencz igazságügyminiszter: Mindjártmegmondom, hogy nem lehet. Hiszen, ha lehetne! . . Vagy mondok egy másikat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ilyen — sajnos — már több van. Vannak nagymértékben tüdővészesek. Hogy milyen undort kelt ez az állapot abban a birótársukban, a ki mellettük ül, azt el lehet gondolni. De veszedelmet is rejt magában. Az a bűz, a mely kiárad az ilyen emberekből, nemcsak a birólársakat, hanem különösen azokat a jegyzőket teszi tönkre, a kik melléjük vannak beosztva. Tényleg nem állják ki és kérik, hogy ők családos emberek, tönkreteszik magukat ilyen légkörben, tessék itt valamit csinálni ; és így történik, hogy egyiket-másikat tényleg el kell küldeni. Vagy mondjuk, hogy valaki süket. Annyira süket, hogy, a mint az orvos megállapította, egy méternyire a hallócsövön erősen belekiáltva, még meghallja, a mit mondanak. Most azonban a szóbeliség előtt állunk. Méltóztassék csak elképzelni azokat a bírákat, a kik hallócsövön fognak tárgyalni. Egyik-másik íél csak tud még kiabálni, némelyike azonban nem tud. Egy hang (balfelöl): Nyugdíjazhatok! Székely Ferencz igazságügyminiszter: Nem penzionálják! Ezek a lények, t. képviselőház. Teljes képtelenség, de nem lehet őket nyugdíjazni. Mert hiszen az a baj, hogy a fegyelmi törvény kimondja, hogy csakis a végleg képteleneket lehet nyugdíjba küldeni. De nem folytatom tovább, hiszen az igazságügyi bizottságban elmondottam még más eseteket is, a melyek nem idevalók. Méltóztassék elhinni, hogy ezek a birák nem valók arra a piedesztálra és nem is képesek az igazságot úgy kiszolgálni, a mint azt megkívánja, különösen a mai perrendtartás, a mely sokkal több szellemi éberséget, sokkal több elevenséget, sokkal több fizikai és szellemi erőt követel, mint az eddigi eljárás. Csermák Ernő: Ehhez nem kell négy esztendő! Székely Ferencz igazságügyminiszter: A négy esztendőt említi a t. képviselőtársam. Nem tárgyaljuk még ezt a kérdést, de minthogy megméltóztatott említeni, nyilatkozom erre vonatkozólag is. (Hal'/jak! Halljuk!) A négy esztendőt azért vettem fel a törvénytervezetbe, mert úgy gondoltam, (Zaj a bal- és szélső' baloldalon.) hogy ez szükséges épen azoknak a bíráknak, az érdekében, a kikről szó van. Lehetőlej? kíméletesen akartam eljárni, hogy az idő megválasztásában nekik bizonyos szabad mozgásuk legyen. Egy hang (a baloldalon): De azért a jó bírák is drukkolnak ! Székelv Ferencz igazságügyminiszter: A jó nem drukkol, hanem örvend előmenetelének. De én, minthogy láttam uz aggodalmat erre vonatkozólag, azt honorálni is tartozom. (Halljak:) Ennek következtében én e tekintetben messzemenő engedményt tettem, akkor, a mikor úgy nyilatkoztam, — bizonyos körben, még eddig hivatalosan nem — hogy hat hónap elegendő, de mindjárt kezdődőleg, arra, hogy ez a takarítás megtörténjék. A mi az áthelyezést illeit, arról nem igen volt szó. Legfeljebb azt méltóztattak mondani, hogy ebből politikai üldözés lehet. En tőlem ez teljesen távol áll. (Mozgás.) Az áthelyezés azért szükséges, mert bizonyos ügykör átmegy a járásbíróságokhoz. A telekkönyvi ügy egészen; elsőfokon egyáltalán nem lesz a törvényszéknél. A váltó- és kereskedelmi ügyek legnagyobb része szintén átmegy. Ennek kövelkezéseképen a törvényszéknél kevesebb személyzetre van szükség, a járásbíróságnál pedig olyan birák kellenek, a kiknek ezekben az ügykörökben már bizonyos tapasztalataik vannak. Ezt máskép, mint áthelyezéssel, lehetetlenség elérni. Erre is négy év volt számításba felvéve, de elég lesz a fele, azonban mindenesetre úgy, hogy az egyik az életbeléptetés előtt, a másik a helyesbítés végett, az életbeléptetés után használtassék fel. Szóval, senki sem akar itt senkinek sem kellemetlenkedni. Az azonban tény, hogy a szervezés bizonyos kellemetlenségeket von maga után és épen azért szükséges a pontos felhatalmazás. Fenntartom magamnak, hogy annak idején, a mikor a törvényjavaslatról szó lesz, részletesebben nyilatkozhassam. Ez alkalommal azt hiszem, hogy ezzel a dologgal végeztem volna. A külön státusról is méltóztattak r beszélni és erre nézve egy határozati javaslat is van benyújtva. Én erre vonatkozólag már a múltkor nyilatkoztam, hogy kívánatos volna ugyan a bíróságnak egy külön státusa, azt kérték is többször, sőt egyszer már volt is ilyen. Csakhogy akkor a közigazgatási és többi ágazatok mindjárt jöttek utána. Es ha most sikerülne is valamivel emelni a fizetéseket, megint csak ugyanaz lenne az eredmény. Azért ez meggondolandó dolog. És hogyha lehet inkább az előmenetel javításával segíteni, akkor ehhez a módszerhez kell nyúlni, a mire a mi szervezetünk elég alkalmat nyújt. Ez a költségvetés is két kúriai tanácselnökkel szaporítja ezek létszámát; ez folytatódni fog akkor, ha ötös tanácsok lesznek és még több tanácselnökre lesz szükség. Ugyancsak a törvényszékek elnökeinél, a kik között eddig 14 kúriai biró volt, a költségvetésbe fel van véve, öt szaporítás; ez összesen majdnem minden 30%-a az elnököknek. A királyi ítélőtábláknál még nem lehet több kuriásítást csinálni, azonban ez is be fog következni akkor, hogyha a hármas tanácsok ott érvénybe fognak lépni, tehát nemsokára. így azután a mi a VI-os, vagyis a királyi táblai biró czímmel és jelleggel felruházott bírákat illeti, e tekintetben már a mult évben ötvennel emeltük íel a létszámot; ezek tehát annyian vannak, mint a valóságos táblai birák. Ehhez járul, hogy a törvényszékeknél a tanácselnöki intézmény lesz bevezetve a perrendtartás életbeléptetésekor ; ezek szintén táblai birói jelleggel, illetőleg fizetéssel fognak elláttatni. Ennél többet nem tudok tenni. Nagyon szeretném, ha valaki ezt jobban meg tudná csinálni, de nem gondolom, hogy ezt pénzügyi viszonyaink megengednék. Az automatikus előléptetésről nem beszélek. Igen t. barátom, Horváth Gyula, nagyon szépen kifejtette hátrányait és én magam is azt mondom, hogy ez helyes rendszer csak akkor volna, ha mindenki egyforma volna. Németországban is van egyik-másik állam, a hol majdnem egyformák a birák. Tehát hasonló viszonyok melleit ez jó lenne. A kiküldetési díjak, igaza van, a mostani viszonyok közölt máicsekélyek ; ezek ép most vannak revízió alatt. A nyugdíjtörvény készül. Az építkezés tekintetében többet nem lehet tenni egy felelős miniszternek, minthogy meglevő viszonyok között megszerzi a telket és megcsináltatja a tervet. Itt van három millió felvéve a költségvetésbe; a mint megszavazzák, rögtön kiírom a pályázatot és megkezdjük a munkát. De igazán méltóztassék mennél előbb megszavazni, mert máskép lekésünk. A törvénykönykönyvekkel való ellátásra 42,000 K van felvéve. Igaz, hogy ebből jut — a mi közművelődési szempontból fontos dolog — egy lexikonra is . . . Ráth Endre: Majd arról még beszélünk! Székely Ferencz igazságügyminiszter: . . . de az nem lesz ártalmára biráinknak. Az adminisztráczió egyszerűsítése folyamatban van. Szalay László t. képviselőtársam egy pár nagyon figyelemreméltó dolgot mondott, különösen a perek keletkezése tekintetében és kifejtette, hogy részben segíteni lehetne a bajokon a magánjogi kodifikáczióval. Kérdezte is, hogy mi van a magánjogi kódex-szel.