Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban

201 > rendtartás, hanoin átmenjen az életbe és tényleg megvalósíthassa az életben, akkor nem fog kitérhetni a szaporítás elől. Kétségtelen igaz, a mit Nagy Ferencz képviselő úr mondult, hogv nagyon sok lesz a biró, ha szaporítjuk, de ha valami nóvumot méltóztatik csinálni, mikor pl. — nem tudom, milyen példát mondjak — az altraisztikus bankot csinálták, nem kellett annak új személyzetet adui ? Méltóztassék azt megcsinálni és azt mondani, hogy nem adok neki személyzetet. Darvai Fülöp: Rossz példa! Heinrich Antal: Az a Központi Hitelszövetkezet személyzetével dolgozik nagyobbrészt! (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor: Én csak azért vettem ezt a hasonlatot, mert néha szabad kicsiny dolgokat nagyhoz is hasonlítani. Elnök: Csendet kérek! Simonyi-Semadam Sándor: Felhívom az igazságügyminiszter úr ügyeimét, hogy most januárban már májusra kapunk terminusokat a budapesti bíróságoktól. Székely Ferencz igazságügyminiszter: Ez borzasztó, az igaz, de nem az az oka. Simonyi-Semadam Sándor: ürülök, hogy konstatálja a miniszter úr, hogy borzasztó, de méltóztassék a konzekvencziát levonni, mert jogászok megszokták, hogy logikával gondolkozzanak. Ha ma egy évben csak két-három tárgyalást csinálunk, akkor mi lesz azzal a perrenddel, melyről elismeri, hogy hosszadalmasabb? Székely Ferencz igazságügyminiszter: Dehogv hosszadalmasabb! Sinionyi-Seinadam Sándor: Nagyon sajnálom ezt a nyilatkozatát az igen t. igazságügy miniszter úrnak, mert ebből azt látom, hogv ha ő nagyon kiváló ügyész és kriminalista lehetett is, de soha czivilis pert nem csinált és nem látott. Mert a ki czivilis peri csinált, nagyon jól tudja, hogy egészen más az, a mint előbb mondtam, hogy ina elreferálnak egj tanácsban 30 pert, mint ha szóbeli tárgyalásban tárgyalnak és ugyanazt el kell mondani szóval, a mi a periratokban van, mert máskép nem veszi a bíróság tudomásul, ugyanazt az ügyvédiek is el kell mondania és a biró is log (hkcziót tartani a publikum előtt. A ki erre azt mondja, hogy nem lesz több munka, annak csak azt mondhatom, hogy nem látott czivilis perben tárgyalást. Be is fejezem lelszólalásomat. Csupán kirívó jelenségeket óhajtottam az igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Hogv ő menynyit fog ebből figyelemre méltatni, az ő dolga, a szerint fogja vinni lárczáját és a szerint fogjuk mi is megítélhetni az ellenzéken, hogv csakugyan arra való-e és jó kezekben van-e az igazságügyi tárcza, vagy nincs. Horváth Gyula: Az igazságszolgáltatás terén az első és fő kellék a bírák teljes függetlensége, vagyis hogy őket ítéleteikben semmiféle belolvás ne vezesse; ne legyenek még csak távolról sem semmiféle érdekösszeütközésnek kitéve, a melj őket magasztos hivatásukban alterálbatná. Nem is tételezem fel, hogv bármiféle kormánylekintet vagy egyéb dolog befolyásolná őket. Székely Ferencz igazságügy miniszter: Úgy van ! Horváth Gyula : Ennek kell lenni továbbra is a vezérlőgondolatnak és épen ebből az okból én azt a tervezetet, a mely bizonyos mértékben a bírói függetlenséget tángálni képes, szintén nem tartom politikai szempontból elfogadhatónak. A birói függetlenség meggyengítése nemcsak a birói karnak, de az egész igazságszolgáltatásnak rovására megy és így mindent el kell követni arra nézve, hogy a bíróságok tekintélye továbbra is fentartassék, sől emeltessék. A bíróság tekintélyének fenlartásához szükséges, hogy az előmenetel tekintetében semmi egyéb ne vétessek figyelembe, mini az arravalóság; azaz az a biró lelkiismerete szerint és legjobb tudása szerint ítéljen, de egyénisége is alkalmas legyen arra, hogy ítéletei a mai kor színvonalának minden tekintetben megfeleljenek. Elsősorban tehát ki kell küszöbölni a birói kinevezéseknél a prolekcziót. Nem tarlóm helyesnek az automatikus előléptetést sem. mert az nem épen azokat e li magasabb állásba, a kik legérdemesebbek, hanem annak révén esetleg olyanok is nagyobb birói állásba juthatnak, a kik arra nem szolgállak rá (Úgy van! « középen.) T. képviselőház! Az igazságszolgáltatás alapelve, hogy alapos, gyors és olcsó legyen. Minálunk, sajnos, az igazságszolgáltatás meglehetősen lassú és meglehetősen drága. Különösen el lehet ezt mondani a rendes pereknél, a hol, ha az alperes nem is túlságosan védekezik, mégis öt-hat esztendő előtt lehetetlenség ítéletei kapni. (Ugy van ! jobb felől.) Azt hiszem, ezzel kapcsolatban említhetem meg azt, hog) azoknál a bíráknál, a kik az ő hivatásuknak nincsenek a magasla tán, nemcsak mellőzéssel, de esetleg a fegyelmi szabályok szigorításával is kellene az igazságszolgáltatás tekintélyének súlyt szerezni és azokat, a kik alkalmatlanok erre a tisztre, fegyelmi eljárás útján kellene szorítani kötelességeik megfelelő teljesítésére. A fegyelmi bíráskodás a mai alakjában nem alkalmas arra. hogy ebben a tekintetben rendet csináljon. Megtörtént pl., hogy a kir. tábla fegyelmi bírósága valamely biróra kisebb büntetést kiszabott, a Curia pedig azzal az indokolással, hogy annak a bírónak a részegeskedése nem volt elég botrányos, még ezt a csekély büntetést is elengedte neki. Az ilyen esetek nem alkalmasak a bíróság tekintélyének és nívójának emelésére. (Elénk belyea/és.) A birói tekintély kérdésénél lel kell említenem azokat az állapotokat is, a melyek a bíróságok elhelyezése körül uralkodnak; Budapesten vannak olyan birói helyiségek, a melyek egészségügyi szempontból igen nagy kifogás alá esnek, kivált lömegnapokon. s a m< Ivekben az iparhatóság még műhelyeket sem tűrne meg. Nekem privátim tudomásom van a miniszter úr jóakaratáról: tudom hogj a központi járásbíróság építése most már meglehetősen előrehaladott stádiumban van és én remélem is, hogy ez legalább a budapesti állapotokon segíteni fog. A bíróságok területi elhelyezése a perrendtartás életbeléptetésének küszöbén szintén nem lehet mellékes, sőt igen fontos körülmény az, hogy a jogkereső közönség a bíróság székhelyéi kevés költséggel éskevés időmulasziással érhesse el. Ezt a járásbíróságok jelenlegi elhelyezésénél igazán nem mondhatom. Ezen a bajon a jövőben akár újabb járásbíróságok felállításával, akár a székhelyek megfelelő elhelyezésével, de valahogyan segíteni kell. Székely Ferencz igazságügyminiszter: T. képviselőházi {Halljuk! Halljuk!) Az idő' előrehaladottságára való tekintettel, de tekintettel arra is. hogy az előadó úr részletesen nyilatkozott a költségvetés struktúrája, számlételei és eredményei felől csak azokra a tételekre szorítkozom, — hiszen alig fél éve, hogy részletesen kifejtellem nézeteimet a költségvetésről — a melyekel most felemlíteni méltóztattak. (Halljuk!) Mindenekelőtt az igazságszolgáltatás állapotáról azt vagyok bátor kijelenteni, hogy én azt most, mint ezelőtt fél évvel is, teljesen kielégítőnek tekintem. Különösen a mi a járásbíróságokat és a törvényszékeket illeti, ezek kifogástalanul működnek, egyes kivételes helyektől eltekintve, de ott is mindenütt a javulás jelei mutatkozni, k. A királyi Ítélőtábláknak nehéz helyzetük volt még két évvel ezelőtt. Sikerült azonban őket megerősíteni úgy, hogy ez idén már kielégítő eredményt fogunk kapni . . Csermák Ernő: Egy évig tart egy ügy! Székely Ferencz igazságügyminiszter : . . . mert es:,k három-négy királyi tábla volt rossz, másutt nincs fennakadás az ügymenetben. A királyi Curia tevékenységéről beszámoltam és sajnosán kellett konstatálnom, hogy a hátralékok száma emelkedett. Megmondtam azt is, hogy ennek legfőbb oka a kúriai bíráskodás, (Ugy van! Ugy van! o jobboldalon), a mely nemcsak azért rak súlyos terhet a Curia vállaira, mert szokatlanul nagy munkaerőt igénylő anyag, hanem azért is, mert a tanácsok megalakítását teljesen megzavarja. (Ugy vau! « jobboldalon.) A mint ugyanis a curiai bíráskodással foglalkozó tanácsok megalakulnak, a többi jórészt felbomlik, úgy, hogy ilyenkor két három tanácsnak is szünetelnie kell. Már pedig méltóztatik tudni, hogy miután a referáda bizonyos időhöz van kötve, az a mit a tanács az egyik bélen el nem végez, hátralékban marad és e hátramaradást a másik héten helyrehozni nem lehet. En azonban most is bízom a Curiának tetterejében, kitartásában és remélem, hogy mint ez a nem mondom veszedelem, hanem — teher elmúlik róla. hiszen már csak néhány pelieziós ügy van lohamalban, — visszaáll az egyensúly. Még csak azt említem meg. hogy 1910. évi restanczia nincs, az 1911. évi anyag is majdnem kivétel nélkül júliusig fel van dolgozva, bár igaz, hogy egy legtöbb semmitőszéknél és legfőbb itélőszéknél léi évi restaneziának sem kellene lennie. Mindezek bizonyítják azt, hogy nekem sem okom, sem jogom nincsen a bíróság iránt a legcsekélyebb ellenszenvvel, tiszteletlenséggel viseltetni, vagy épen tevékenységét lebecsülni Ez a szemrehányás annál is inkább fáj, mert olyan részről jön, a melyen talán tudomással bírhatnának arról, hogy ilyen velleitásaim sohasem vollak. (Ugy von! << jobboldalon és a középen.) Ezt az is bizonyítja, hogy én jóformán proprio motu épen a bíróságok számára íO.000 koronát vettem fel ebbe a költségvetésbe azért, hogy valamely egyetem területén — nem Hudapesten, mert itt maguk fognak csinálni — egy in ernálust alapíthassanak gyermekeik számára. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem. így dokumentáltam, de dokumentáltam talán minden eljárásommal azt. hogy engem a bíróságok ellen animozitás nem vezet. A7onban egy nagy bizonyítéka volna Ráth Endre igen t. képviselőtársamnak, az t. i., hogy rá mertem vetni szememet a birói függetlenségre. Hát ez nem áll. A birói függetlenséget én abban találom, hogy minden biró tudományának, lelkiismeretének megfelelően hozza meg a határozatát minden k ilső befolyás ellenében, (Ugy non! jobbfelől.) és olyannak ismerem a birói kart. hogv erről az oldalról soha panasz nem érhette. (Ugy van! jobbfelől.)