Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)
1912 / 25. szám
234 ennek az intézkedésnek ilyen alakban való fentarlása a törvényhozás függetlensége szempontjából, annak mérlegelése nem tartozik ránk, azért annak bővebb fejtegetésébe most non bocsátkozhatom. Csak ki akartam emelni ezt, csak rá akartam mutatni arra, hogy ugylátszik, nem mindig a törvényhozás lüggetlenségének a szempontja a döntő, a mikor valakinek passiv választó jogának meghatározásáról van szó. Csak szembe akartam szállani azzal a tevésen kialakult közlellogással. mintha a bírónak nem lenne helve a parlamentben azért, mert birói kinevezését a kormánytól nyeri el. Csak rá akartam mulatni arra, hogy ha más államok nem féltik törvényhozásuk függetlenségét a bírótól, akkor nekünk sincs okunk a parlamentből kizárni azt a bírót, a kinek tudása, erkölcsi felfogása, gazdag tapasztalatai, jellemszilárdsága és jogászilag fegyelmezett elméje a mi parlamenti küzdelmeink útvesztőiben nem egy cselben bizonyára helyes irányba terelné a politikai törekvéseket. Nekem erős a meggyőződésem, hogy a mai parlamentünk produktív munkássága egészen más arányokat mutatna, ha abban részi venne az ítélkezés nagy és fenséges munkájában nagyra nevelt bíró is és még erősebb meggyőződésem, hogy a jövő népparlamentjéből nem szabad hiányoznia a magyar állami eszme legbiztosabb támaszának, a magyar bírónak. Ezekben kívántam rövid vonásokban előadni azt, milyen tevékenységet fejtettünk ki az elmúlt esztendőben és mit tartok én a közeljövő feladatának. Most mielőtt áttérnék a napirendre, még csak egyet kívánok felemlíteni. Midőn ezelőtt hat esztendővel a szegedi congressus alkalmával elhatároztuk, hogy egyesületünket megalakítjuk, a nagy közvélemény bizony elég közönynyel nézte szervezkedésünket és törekvéseinket. Az azóta eltelt hat év alatt évről-évre tapasztaltuk, hogy mint fordul felénk és törekvéseink felé mindjobban a közvélemény figyelme és rokonszenve. És azóta megtartott közgyűléseink mindegyikén mindig nagyobb és nagyobb számban jelentek meg a nagy társadalom vezető tényező, hogy' jelenlétükkel is demonstrálják azt a rokonszenvet, melylyel velünk és törekvéseinkkel szemben viseltetnek. Reményteljes öröm tölti el lelkünket, midőn ezt megállapíthatjuk. Reményteljes öröm tölt el különösen ma, a mikor az itteni társadalom oly kiváló tényezőit üdvözölhetjük körünkben, a kiknek jelenléte nemcsak viselt állásuknál, hanem egyéniségük súlyánál fogva is tanúságot teszen arról, hogy most már velünk és törekvéseinkkel van az egész magyar társadalom. A midőn őket legszivélyesebben üdvözlöm, az ülést megnyitottnak jelentem ki. A zajos éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után az elnök felolvastatja Bubla Ferencz budapesti kir. ítélőtáblai tanácselnök társelnök levelét, melyben közli, hogy hivatalos kiküldetése folytán a közgyűlésen nem jelenhet meg, azonban törekvéseinkkel teljesen egyetért. A napirend következő pontja a mult esztendei közgyűlési jegyzőkönyv felolvasása. Szekeres Sándor ítélő táblai biro indítványára a közgyűlés a jegyzőkönyvet felolvasottnak tekinti. Schuszíer Rudolf közigazgatási bíró, főtitkár, előlerjeszti az egyesület igazgatóságának következő jelentését az egyesület ötödik esztendejéről (1911—1912.): Tisztelt Közgyűlés! Egyesületünk működéséről a lefolyt ötödik esztendőre vonatkozólag jelentésünk a következő. A megelőző közgyűlésen hozott határozatok végrehajtása iránt az igazgatóság intézkedett és a lelolyt évben is az egyesület érdekeit képviselni és az egész vonalon fejleszteni igyekezett, a mint ez az alábbiakból is ki fog tűnni. Két kérdés volt főkép, mely az egyesület működését és az eddigi közgyűléseket, nevezetesen az utolsót uralta, t. i. az automatikus előlépés és a polg. perrendtartást életbeléptető törvényjavaslatnak az a része, mely a birák nyugdíjaztatására és áthelyeztetésére vonatkozott. , Az automatikus előlépés kérdésével az egyesület részéről úgy szóval, mint írásban ismételten előterjesztések és felszólalások történtek, anélkül azonban, hogy sikert elérni lehetett volna. Ez is, úgy látszik, egyike azoknak a kérdéseknek, melyeknek megérlelésére hosszabb időre van szükség. Az igazgatóság ezentúl is feladatának fogja tekinteni, hogy a kérdést folyton napirenden tartsa és megvalósítását ezentúl is megfelelő eszközökkel megsürgesse, annál is inkább, mivel csak így sikerülhet e kérdésre vonatkozó téves nézetek kiigazítása és félreértések kikerülése és kiegyenlítése. örvendetesebb képet találunk azonban a második kérdésben. Tudjuk ugyanis és az utolsó közgyűlésen részletesen ki is fejtettük, hogy a polgári perrendtartás életbeléptetése alkalmával oly intézkedéseket terveztek, melyek úgy az egyesüld összes tagjainak egyhangú véleménye, de az egyesületen kívül álló mérvadó köröknek lel fogása szerint is a legféltettebb kincsünket, alkotmányunknak egyik főbiztosítékát, t. i. a birói lüggetlenséget veszélyeztették. Ezek az intézkedések ugyanis azt czélozták, hogy a törvényhozás adja meg az igazságügyminiszternek a felhatalmazási arra, hogy a núI Dísztér a birák nyugdíjaztatása és áthelyezése iránt bizonyos időn át, t. i. az életbelépés előtt két éven és az életbelépés után is két evén át intézkedhessek. Köztudomású ma már, hogy az egyesület egyik alaptörvényünknek ily felfüggesztése ellen legerélycsebhen állást foglalt és hogy e kérdés végül oly megoldást nyeit, hogy a nyugdíjaztatásra vonatkozó rendelkezési teljesen elejtették és az áthelyezésre vonatkozó felhatalmazás az első fokú bírákra oly formán lelt korlátolva, hogy e czimen csak egyszeri áthelyezésnek, ennek is csak az állam költségén a felettes halóságoknak meghallgatása uláu van helye, mely felhatalmazás időbeli korlátozását az képezi, hogy az csakis a törvény életbelépése előtt és után egy-egy éven át gyakorolható, így van ez a kérdés az 1912. evi LIV. t.-cz. 83. §-ában szabályozva. Habár az egyesület ily rendelkezés ellen is nagy aggályokat táplál és különösen a felhatalmazás nosszú időtartamát kilogásolja, mégis közmegelégedésének ad kifejezési, hogy az eredeti javaslatnak csak ez a kis része vált lörvénynyé, a mely előtt azonban mint szentesített törvény előtt meghajlik. Egyesületünknek életében a lefolyt esztendőben igen nagy szerep jutott az építkezés kérdésének, melyet az igazgatóság, illetve elnökség csakis a legnagyobb erőmeglcszíléssel és önfeláldozással volt képes megoldani. Hogy mily rendkívüli munka lelt teljesítve, azt itt részletezni lehetetlen és csak arra az eredményre utalunk, hogy a fővárosban (Budán, Kissvábhegy alján) a családi háztelep, az internátus és az egyesületi bérház készült. A mi különösen a már a mult évi jelenlésben említett internátust illeti, kiemelendő, hogy a most lefolyt évben ennek a kérdésnek a megoldása volt a legnehezebb, mely megoldást megnehezítette a pénzhiány, pénzviszonyok mostohasága és részvétlenség épen olt, a hol legkevésbé volt elvárható, t. i. a birói kar részéről, úgy hogy az igazgatóság kényleien volt közhírré tenni, hogy birák gyermekei kellő számban nem jelenlkezvén, más gyermekek is felvételnek, mivel különben ennek az intézetnek fennállhatása, léte veszélyeztelve lett volna. Erre az internátusra nézve, melyben több mmt 80 diák, illetve egyetemi hallgató talál igen jó lakás, elsőrendű élkezés es teltétlenül megbizhaló felügyelet mellett otthont, majd a jövő évi jelentésben fogunk részletesebb jelentést tenni és róla beszámolni, a mi ezidőszerint már csak azért sem lehetséges, mivel csak néhány hete annak, hogy rendeltetésének átadatott és e helyütt még csak azt említjük fel, hogy az évi 850 K ellátási díj, melyben idegen nyelvek tanításának díja is benfoglallalik. úgyszólva csak önköltség, továbbá, hogy az egyesület igazgatósága és elnöksége nagy működést fejteti ki ingyenes és fél ingyenes helyek létesítése iránt, gyűjtéseket rendezett, a mely intézkedéseknél fogva adományok be is folytak. Ezek egyenként és összesen a hivatalos értesítőnkben nyugtázva voltak ugyan, de a nemes adományozóknak őszinte hálás köszönetünket itt a közgyűlés szine előtt is kinyilvánítjuk. A vidéken felállítandó fnternátusok érdekében több irányban történtek előkészületek. Megvalósításra azonban csak akkor kerül a1 sor, ha a kérdésnek pénzügyi oldala teljesen biztosítva lesz, Örömmel mutathatunk továbbá, reá két kérdésre, melveknek megoldása szintén egyik tőtörekvése az igazgatóságnak. Ez ugyanis a családi pótlék és a nyugdíjtörvény kérdése. A családi póllék kérdését már törvény szabályozza és azért e kérdés befejezést nyert Igaz, hogy e belejczés véglegesnek nem tekinthető, mert egyesületünk — közös egyetértésben az állami tisztviselők egyesületével — e szabályozást máskép képzelte és tervezte. Azt, hogy az államnak pénzügyi helyzete egy megfelelőbb segélyezést megengedett-e vagy sem, e helyütt vizsgálat tárgyává tenni nem óhajtjuk, az azonban bizonyos, hogy az egyesület egyebet nem tehet, mint e kérdést a maga részéről befejezettnek nem tekinteni, hanem oda hatni, hogy a segélyezés megfelelő mértékben nyujlassék és a drágasági pótlék agyon ne hallgattassék, a mint az igazgatóság ennek eddig is már ismetelten kifejezést adolt; íg\ az 1911. évi november 12-én az állami tisztviselők egyesületének ülésén elnökünk részt veit és a tisztviselők mozgalmához való csal lakozásának kifejezést adott. Továbbá az 1912 április 12-iki előterjesztésben az egyesület a miniszterelnöknél megsürgette és végül az állami tisztviselők országos congressusán 1912. évi május 19-én elnökségünk is megjelenvén, elnökünk kifejezést adott annak, hogy egyesületünk az állami tisztviselők eme mozgalmához — az érdekek azonosságánál fogva, de külön a bírói status iránti követelés fenntartása mellett — csatlakozik. A nyugdíjtörvény kérdésében, melyre nézve a megelőző évi jelentésben még csak azt jelezhettük, hogy még előadói tervezet sincs, azóta egyesületünk 1912. évi ápril 12-én előterjesztést tett a