Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)
1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban
206 készítése is kiváló gondját képezi a miniszter úrnak és hogy ezek a munkálatok, a melyeknek előkészítése már évtizedek óta folyik, belátható időn belül befejezést nyerhetnek-e. Nézetem szerint törekednünk kell a birói kar szellemi nívójának és képzettségének fokozására, mert csak ez teheti képessé a birói kart, hogy az anyagi törvények hiányában a hézagos törvények alkalmazásánál az igazságot megtalálja és a kétségeket elosztlathassa. (Úgy van! a baloldalon.) E tekintetben mosl is az a véleményem, és ismét hangsúlyozni kívánom, a mit már az e'őző költségvetés tárgyalásának alkalmával is kiemeltem, hogy gyakorlati jogászoknak a birói karban leendő alkalmazása, a birói kárnak az ügyvédek sorából vett bírák által való felfrissítése kétségkívül jótékony hatást gyakorolna az igazságszolgáltatás menetére. Nagyon óhajtanám, hogyha a miniszter úr e tekintetben nemcsak elvileg helyesciné a felhozotlakat, hanem azokat gyakorlatilag meg is valósítaná. (Helyeslés balfelől.) A birói kar szellemi nívójának (okozása tekintetéből elengedhetetlen feltételnek tartom a magam részéről a jogi oktatásnak korszerű, megfelelő és gyakorlati szempontból kereszlülvilt reformját, valamint a minősítési törvényeknek is revízióját, a mi azonban, nézetem szerint, csak akkor lehetséges, hogyha leszámolunk az eddig már kétségtelenül hibásnak talált rendszerrel és hogyha e tekintetben gyakorlati szempontok által vezéreltetve, szerves egészében létesítjük a reformot. (Úgy van! a baloldalon.) A birák és ügyvédek minősítésének egységesítése kérdésében nézetem szerint kétségtelenül jelentős lépést és haladást jelent az a szervezeti novella, a mely a legközelebbi jövőben — remélhetőleg — a képviselőház előtt fog tárgyaltaim. Én nagyon helyesnek tartom, hogy a bíró jelöltektől is épen úgy meg fogják kívánni a kötelező jogi doktorátust, mint az ügyvédjelöltektől; azt is nagyon helyesnek tartom, hogy a gyakoriali idő úgy az ügyvéd-, mint a birójelölteknél meghosszabbíttatik, hogy a gyakorlat szintén csak a jogtudori lok elérése után kezdődik és az öt évi gyakorlatból két év a vizsga letétele után lesz kitöltendő. Azonban nem tartom helyesnek, hogy a miniszter úr még mindig nem szakított a birói és ügyvédi minősítés közti különbségekkel. Nincs semmi elfogadható indoka annak, hogy a teljes gyakorlati és elméleti előképzettség mellett miért tartják fenn a küíön ügyvédi és a külön gyakorlati birói vizsgát. Ennek én a magam részéről semmi értelmét nem látom. (Helyeslés balfelől.) Azt is hiánynak tekintem, hogy nem mondatik ki kötelezően az, hogy a birójelöhek a gyakorlati idő egy részét ügyvédeknél és megfordítva, az ügyvédjelöltek a gyakorlati idő egy részét a bíróságnál töltsék. Nézetem szerint az volna a helyes, ha teljesen egységes alapra helyeztetnék a két vizsgálat s így egy egységes vizsga adná meg a kivánt képesítést. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Sajnos, még nagyon sok bajra reámutathatnék az igazságszolgáltatás terén (Halljuk! Halljuk! balfelől.), azonban alig hiszem, hogy ez a kormány, a mely a maga főfeladatának a véderőtörvény keresztülviteléi tekinti (Igaz! Ugy van! a hu/- és szélsőbaloldalon.), az adott viszonyok közt ezekkel az igazságügyi bajokkal komolyabban és behatóbban foglalkozzék s azok orvoslására czélravezető lépéseket tegyen. Nem akarok tehát hoszszasabban szólani ezekről a dolgokról, aktualitásánál fogva azonban mégis meg kell emlékeznem as igazságügyminiszter úrnak az új polgári perrendtartás életbeléptelésével kapcsolatos azon akcziójáról, a mely sikerülte esetén, meggyőződésem szerint, a közszabadságok egy ik lényeges biztosítékát, a bírói függetlenséget semmisítené meg. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Az erre vonatkozó javaslat törvényhozási tárgyalása előtt talán nem lenne helyes ebben a tekintetben részletes és beható vitát provokálni, mégis a magyar birói kar reputácziója érdekében ki kell emelnem, hogy mi sokkal érdemesebbnek tartjuk czl a birói testületet, mintsem hogy velük szemben a miniszter úr által tervezett kivételes és rendkívüli eszközöket, hogy úgy mondjam, statáriumot, indokoltnak tartanám. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Különben is a mi a birói függetlenséget alkotmányos életünk és a közszabadság egyik lényeges biztosítékának tekintjük (Úgy van ! balfelől.), a meíyct könnyelműen és az állítólagos pillanatnyi szükség kedvéért lerombolni, a melyen rést ütni nem engedhetünk (Úgy van! balfelől.) és az egész birói kart a miniszter úr kényének és kedvének kiszolgáltatni hajlandók nem lehetünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal oldalon.) Ha a birói karban vannak olyanok, a kik a változott viszonyok között magas tisztük ellátására képtelenek vagy alkalmatlanok, a létező törvények elegendő alapot es módot nyújtanak azoknak eltávolítására; tessék velük szemben a fennálló fegyelmi törvényeket a legszigorúbban alkalmazni. (Helyeslés balfelől.) Az ellen azonban, hogy a jelenlegi titkos minősítési rendszer alapján a birák sorsa felett a miniszter úr kénye és kedve szerint intézkedhessek (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és dönthessen, részünkről a leghatározottabban tiltakozunk. (Élénk helyesles a bal- és szélsőbaloldalon.) Ráth Endre: T. ház! (Halljak! Halljak! a szélsőbaloldalon.) A mikor pártom megbízásának eleget teszek a tekintetben, hogy az igazságügyi tárczára nézve álláspontunkat kifejtem, mindenekelőtt kijelentem, hogy túlságosan sok rózsát nem hinthetünk a t. igazságügyminiszter úr lábai elé. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mit azonban leginkább rossz néven veszünk a tárcza jelenlegi képviselőjétől, az az, hogy hiányzik a t. miniszter úrban a bírósági személyzet iránt az a mérhetetlen, olthatatlan nagy rokonszenv, a mely nem nyugszik addig, a míg kielégítésre nem viszi ügyeiket. A folytonos ígéretek az egész vonalon nem alkalmasak arra, hogy e tárcza bajait azokkal orvosolják. Nem alkalmasak arra, hogy az igazságügy különböző faktorait megnyugtassák, több munkára, jobb munkára lelkesítsék. Mindenesetre alkalmas azonban ez a szerep és magatartás arra, hogy a magas helyről vett ígéretekbe vetett hitet meglehetősen alacsony fokra szállítsák. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem is törekedhetnek egyébre, mint arra, hogy a sokszor megbírált és helytelenített és ezúttal is helytelenített statisztikának legalább a külső képe legyen meg, de természetes dolog: ha ezek a viszonyok tovább tartanak, félő, nogy igazi munkakedvet hasztalanul keresünk. Mi ma az igazságügynek — hogy úgy mondjam — külső képe ? Legtöbbnyire — kevés kivétellel — rozoga, valósággal megszégyenítő házakban és odúkban, sőt, hogy a t. igazságügyminiszter úrnak a legutóbbi költségvetés tárgyalása alkalmával tartott beszédéből idézzek, nem ritkán konyhákból átalakított helyiségekben, fojtó levegőben görnyed egy vagy több ember, az ú. n. biró vagy bíróság, az ú. n. magyar birói helyiségekben és vívja önmagával is lelki lusáját, hogy éhbérért az örök szegénységnek fogadalmával lelkében függetlenül és hozzáférhetlenül ítélkezzék az igazság érdekében. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Az összes komoly jogi körök meggyőződéssel hirdetik és követelik mindenütt a birói és ügyészi állás sajátos természetének megfelelő, külön birói és ügyészi státust (Helyeslés a baloldalon.), a mit megindokol a birói hivatásnak az állam többi alkalmazottainak feladataitól teljesen eltérő jellege és főleg mert egyedül a külön státus teszi lehetővé a bírói és ügyészi javadalmazásoknak megfelelő emelését és rendezését, mielőbb valósítsuk meg. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez az egyedüli módja, t. képviselőház, a birói és ügyészi állások helyes javadalmazásának, a mely állások teljesen kizárják bármi néven nevezendő és a többi állami alkalmazottaknak megengedett mellékjövedelmeknek a szerzését. Csalw a külön státus az, a mely orvosolhatná ezeket a bajokat, mert a mostani jövedelem, méltóztassék ezt teljes súlylyal mérlegelni, félő, hogy nem biztosítja a birói függetlenséget. És a míg a jogi körök ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkoznak és ezt megvalósítandó elvnek tekintik, a t. igazsáügyminiszter úrnak, mint a legutóbbi költségvetésnél elmondotta s úgy látszik, hiszi is, meggyőződése a következő: Az ország bölcsesége gondoskodott arról, hogy a bírákat valamivel jobb helyzetbe hozza, mint akármilyen más szolgálali ágbelieket. És később hozzáteszi a miniszter úr még azt is, hogy: nem lehet tehát azt mondani, hogy az igazsági tisztviselőknek valami igen nagy panaszuk lehet, mert előmeneteli viszonyaik minden más csoportét felülmúlják. Előre kell bocsátanom, l. képviselőház, — mert a magyar parlamentben ez sohasem árt — hogy a külön státus kívánalma nemcsak ellenzéki kívánság. Az elmúlt tárgyalás alkalmával a túlsó oldalon is több hang nyilatkozott e mellett. így többek között Nagy Ferencz előadó úr íay szólt: «Nem tartottam soha sem helyesnek, hogy a birói státus a többi közigazgatási státusokkal azonosíltassék, beleillesztessék a nagy hivatalnoki seregbe. Végtére is a birói funkczió egészen más. Jobb szerettein volna, ha megmaradtunk volna ott, a mikor a birák egészen külön státust alkottak, a hová vissza kell térni.» Nem hallgathatom el azt sem, t. képviselőház, hogy igen lelohasztó hangulatot keltelt a t. igazságügyminiszter úr birói körökben az által, hogy több helyen olyan kijelentést tett, mintha a birák általában nem fejtenék ki a kellő ügybuzgalmat és szorgalmat, mintha kivételes jelenség volna a megfeszíteti munka és levékenjség. Az igazságügyminiszter úr egész tevékenysége alatt azt látjuk, hogy még a rendelkezésére álló költségvetések alapján sem kívánja igénjbe venni az előléptetéseknél mindazokat a kedvezményeket, a melyekel megtehetne, mert a megüresedett állásokat sem azonnal, hanem hosszú, 6—8 hónapra terjedő várakozási idő után tölti be. (Zaj jobb felől.) Abban a helyzetben vagyok, hogy adatokra hivatkozhatom. Az augusztusi kinevezéseknél is több mint hét hónapi várakozási időt kellett az érdekelteknek végigvárniok. (Zaj jobbfelől.) Méltóztassanak engem megczáíolni. Ezek indokolják azt, hogy a független-