Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 25. szám

2,T2 gyűlésen megjelentekel és rámulal az egyesülés jelentőségére, a mely a bírói tekintély ós méltóság emelésére különösen alkalmas. Hlatky Endre Ifiispán Nagyvárad városa nevében mond meleghangú köszönetei azért, hogy az egyesölel évi rendes közgyűléséi Nagyváradon tartják meg és sikeres munkálkodást kiván az egybegyűlteknek. Miután Grecsdk Károly elnök köszönetei mondva a szívélyes fogadtatásáért és üdvözlő szavakért, a következő elnöki megnyitó beszédei mondotta el: Tisztelt közgyűlés! A midőn ez évi rendes közgyűlésünket ill ebben a városban megnyitom, lehetetlen kegyelettel meg nem emlékeznem a városnak nagy szülöttjéről, a magyar jogállam legnagyobb előharczosárói, Szilágyi Dezsőről, a kinek a magvai' bírák érczszobornal állandóbb emléket emellek lelkükben és a kinek szelleme halolla ál e városnak biráit akkor, a mikor szervezkedésünknek eszméjét felvetették, mert innét indult hódító körútjára egyesülésünknek nagy eszméje, itt vetették rm g alapját annak a hatalmas szervezetnek, a melynek ere|e ma már nemcsak a bírói kar belélelében, hanem joggal mondhatjuk az egész magyar jogéletben érezteti hatását. Itt vetették meg alapját ann;ik a hatalmas szervezetnek, a melynek szavát ma már nemcsak hazai jogéletünknek összes tényezői meghalljak és megértik, hanem meghallották és méltányolták a külföldnek hasonló >zervezetei is. Es ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznem arról is. hogy az egyesülésnek ez a nagy eszméje a benne rejlő hatalmas erővel, nem állott meg országos kereteknél, nem állolt meg azoknál a hatalmas szervezeteknél, a melyekel az egyes országokban alakított bírói egyesülelek. közlük a mi egvesüljiünk is felmutat, hanem utat tört magának az országok határain tul is és egvmásközi i egyesülésre készletté az Európa több kullurállamában keletkezett bírói egyesületeket is. A mull szeptember hóban Wienben meglailoli nemzetközi bírói nagygyűlésen az egyesülésnek ez az eszméje hozóit össze berniünket és vezelelt akkor, a mikor ott egy egyesületi központnak a létesítését határoztuk el abból a czélból. hogy megismerve egymásnak szervezeteit és törekvéseit, közös elhatározásra jussunk mindazokban a kérdésekben, a melyek közös erdekekre vonatkoznak ; az egyesülésben rejlő erőnek a felismerése késztetett bennünket a tömörülésre, de nem abból a czélból, hogy kasztként izoláljuk magunkat a többi társadalomtól, hanem azért, hogy a tömörülésben rejlő nagyobb erőt magának az egész társadalomnak bocsássuk rendelkezésre. Egyesültünk, de nem abból a czélból, hogy a többi osztályok példájára osztályérdekeket szolgáljunk, hanem azért, hogy a legkülönbözőbb erdekek állal széttagolt társadalomnak a maga szocziális és gazdasági küzdelmeiben a bírói (üggítlenség teljes kiépítésével egy olyan igazságszolgáltatási biztosítsunk, a mely a maga egyetemes lellogásával és döntéseinek a bölcsességével hivatva leend az osztály érdekek állal szított gazdasági és szocziális ellentéteket lehetőleg kiegyenlíleni. A biiói hatalom függetlensége tehát nem osztályérdek, hanem egyetemes érdeke a nemzeteknek és népeknek, a kiknek összes köz- és magánjogai c-ak akkor bírnak valóságos eriékkel, ha a birói hatalom, mint az államhatalomnak egyik alkotórésze, nem magától az államhatalomé I, hanem az ezzel soha össze nem tévesztendő kormányhatalomtól teljesen függetlenítve lesz. Ez az a közös czél, a mely leié törekszünk mindannyian bármely állam kötelékében viseljük is a bírói lisztet és ez lebegett szemeink előtt vezércsillagként, mikor olt Wienben egy tágabb szervezetnek vetettük meg az alapját és vezetett itthon is az elmuli esziendőben kifejtett egyesületi tevékenységünkben. Az elmúlt esztendőben kifejtett egyesületi tevékenységünkből különösen három mozzanatot akarok kiemelni. Az egyik hozzákapcsolódik a bírói függeth nség nagy eszméjéhez, a másik a bírósági jegyzők kérdése, a harmadik pedig egy társadalmi akczicnak a sikeres befejezése. Hogy először is ezzel az utóbbival végezzek, hát az önérzet bü-zke örömevei jelenthetem, hogy egyesületi tevékenységünk látható jeléül olt a székesfővárosban büszkén emelkednek ki a családi birói háztelep, a birói főiskolai internátus és az egyesületi bérház palotáinak az ormai. Szerencsés pénzügyi művelettel bíró társainkat abba a helyzetbe juttattuk, hogy addigi lakbéreikel alig meghaladó évi törlesztéssel, maguknak kényelmes, saját otthont építenek, és csekély pénzügyi áldozatokkal oly jóléli intézméi y eket létesítettünk, a mely ékbe birói társaink egyrészt gyermekeikel jutányos, sőt kedvezményes áron. kellő lelügyelet mellett nyugodtan elhelyezhetik, és a melyekben másrészt a fővárosi házbéreknél jóval olcsóLb áron modern igényekben mindenben megfelelő lakást merhetnek. Ezeknek az intézményeknek a létesítésénél az a gondolái vezetett bennünket, hogy a gazdasági mai nehéz helyzetben épen a szükségleteivel egyáltalában arányban nem álló javadalmazással ellátott és minden' mellékkeresettől elzárt bíró az, a kire legsúlyosabban nehezednek a drágaságnak mindinkább emelkedő terhei es hogy nekünk e teihek megkönnyítésére az önsegély útjára is kell lépnünk. Bízok benne, hogy ezeknek az intézményeknek a létesílesével bíró társainkat olyan vagyoni előnyökhöz juttathatjuk, a melyeket másképpen maguknak meg nem szerezhettek volna, és remélemsőt bizok benne, hogy úgy a kormány, mint a társadalom segélyével ezeket az intézményeket egyrészt oly irányban fejleszthetjük, hogy azoknak előnyeit bíró lársainknak fokozolabb mérvben nyalhatjuk, másrészt pedig azokat majd a vidékre is kiterjeszthetjük. Kérnem kell azonban bíró társaimat, hogy támogassanak bennünket a maguk egyenkénti erejével is ebbeli törekvéseinkben és járuljanak a maguk egyenkénti tevékenységével is hozzá, hogy a nagy társa, dalom áldozatkészségét ebből a czélbcl minél nagyobb mérvben igénybe vehessük. A birói lüggellenséget érintő törekvéseink közül mindenekelőtt arról kell beszámolnom, hogy sikerült-e és mennyiben azoknak a veszedelmeknek elejei venni, a melyek a polg. perrendtartás éleibe lepletése kapcsán a birói lüggellenséget fenyegették. Megteltünk emberileg minden lehetőt, hogy a birói függetlenségnek meglevő nagy garancziaii: az elmozdilhalatlanságot és az álhelyeztielellenséget sértetlenül megóvjuk. És törekvéseinket ha nem is télies, de kétségtelenül nagy siker koronázta. Sikerült lelráznunk a nagy közvéleményt a maga közönyéből és sikerüli vele megértetni azt. hogy a birói függetlenség veszélyeztetésével az összes szabadságjogok gyakorlata van veszedelemben. Sikerült felkeltenünk a közfigyelmet törekvéseink jogossága és fontossága iránt és ha nem is tapasztalhattuk azt, hogy a közvélemény tlementáris erővel szegült ellene minden (udalos. vagy öntudatlan olyan törekvésnek, a mely bármilyen fonlos jogpolitikai czélok ürügye alati a birói függetlenség alapját aláásni volt alkalmas, azt igen is láttuk és lapasztalluk, hogy a magyar közvéleménynek igenis van érzéke a birói függetlenség nagy és fenséges e-zméje iránt, és mihelyt tudatára ébredi annak, hogy ennek az eszmének érvényesülése veszedelemben van, hatalmas megnyilatkozással megállította azokat a hatalmi törekvésekel, a melyek a birói lüggetlenségel megtámadták. Megállította és ha nem is teljes megadásra késztette azokat, a kik több bátorsággal mint meggondoltsággal a polgári perrendtartás életbeléptelése erdekében nem riadtak vissza ennek a nagy alkotmány biztosítéknak az érintésétől sem. Az elmozdílhalatlanság nagy garancziája sértetlenül került ki abból a küzdelemből, a melyet a birói lüggellenségért vállvetve végig kü/döliünk. Az áthelyezheletlenség elvén igaz hogy csorba esett, de igaz az is, hogy abban a mértékben, a melyben azt törvénybe iktatták es azokkal a kautelákkal, a melyekkel azt a törvényhozás bölcsessége körülbástyázta, az e részbeni felhatalmazásnak igénybe vétele, ha azzal — a mint azt elvárjuk — a törvényhozás intenezióinak megfelelőleg fognak élni. nem igen fogja érinteni a bíró függetlenségét. A midőn erre a nagy eredményre rámutatok, helyén való lesz talán azt is kiemelni, hogy ha még voltak, kiknek kételyei voltak egyesülésünknek szüksége felől, úgy ez a nagy küzdelem és az abban elért nagy eredmények bizonyára meggyőzlék még a legkételkedőbbeket is. hogy szervezkedésünkre a birói érdekék és közvetve a magyar igazságszolgáltatás érdeke szempontjából elodázhatatlan szükség volt. Tiszielt közgyűlés! A mily fényesen igazolták a közelmu tnak most idézett eredményei abbeli törekvéseinket, a melyekkel elhárítani igyekeztünk és el is hárítottuk a birói függe lenségnek már meglévő garancziái ellen intézett támadásokat, épp oly fényesen fogja igazolni a közeljövő abbeli törekvéseinket is, a melyekkel azl czélozzuk. hogy a bírói függetlenség az eddiginél szélesebb alapra lekteltessék. Es ha e törekvéseink elemzésében ismételten — Isten tudja hányadszor — hangoztatom és fogom hangoztatni mindaddig, míg ebbeli törekvéseinkéi siker nem koronázza, hogy az automatikus előlépés megteremtése, kapcsolatban a külön birói stalus visszaál ílásával elenged hetetlen fellétele a birói függetlenség kellő megalapozásának, akkor leszem azt ezúttal különösen azért, mert azt látom hogy ebbe.i törekvéseinket el akarják homályosítani, akarják hogy azokat a közvélemény félreértse. Az automatikus előlépés iránti törekvés egvike azoknak a közös törekvéseknek, a melyek nem állanak meg valamely ország határánál. Ezért hallottuk a most Wienben megtartott nemzetközi bírói kongresszuson is az automatikus előlépés" követelményét elhangzani és ezért hallottunk az osztrák igazságiigvminiszlertől olyan kijelentéseket, a mely. k törekvéseink igaz értelmét és valódi czéljait nemcsak alkalmasak lehetnek, hanem már alkalmasak voltak is, elhomályosítani, a mennyiben a Berliner Tageblalt szeptember 3-ki számában már ebben az elhomályosított megvilágításban tárgyalta ezt a kérdést. Azt mondta az osztrák miniszter, hogy a bírói füg-