Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban

Ez a rendelkezés Össze nem fér ;i bírói függetlenség dogmájá'val. a mint ennek az egyesületünk már más helyen kifejezést is adott és i:t e-ak azt jegyezzük meg, hogy ez a rendelkezés fenn nem tartható, mely szerint a miniszter belátásától lüggjön a birónak lovábbműködhelése Bármily helyesen éljen a miniszter e jogával, j mindig löbbé-kevésbbé egyéni jóakarattól függő kegy a mérvadó, | mely addig tart, míg a miniszter a továbbszolgálhalási engedélynek, egyébnek nem minősíthető felszólítását visszavonja, úgy hogy a biró bizonyos ideig a miniszter kegyétől függően gyakorolja funkczióját. Az ily visszavonásig engedélyezeit bírói működés mennyire nélkülözi a függetlenség attribútumát — azi tovább magyarázni felesleges. Ezért nézetünk szerint helyesebb volna az, hogy ha már korhatárt szabunk ahhoz semmiféle szankcziót ne fűzzünk Bármennyire sajátságosnak tűnjék is fel előttünk ilyen rendelkezés, annak a bírói függetlenség szempontjából való helyes voltá- í hoz kétség nem íer. Egy igazi szabadelvű alkotmány szelleme állal van áthatva az a németországi államokban elfogadott, a birói függetlenséget biztosító rendelkezés, hogy a korhatár megállapítása nem azt jelenti, hogy e koron túl a biró kötele* állásától megválni, hanem azt, hogy jogosítva van azt meglenni. Ebben rejlik a két felfogás közli óriási különbség. Németországban ugyanis — Württemberg és Brémától eltekintve, hol a kérdés tulajdonképen szabályozva nincs — 17 államban 65. év és 7 államban a 70. év van korhatárként megá'lapítva, vagyis a legtöbb államban már 65. életév betöltésével a biró nyugdíjba mehet ha akar. Kényszer nincs, csak jogosítvány. Minél kisebb korra van a határ megállapítva, annál előnyösebb helyzetben van a biró Németországban. Nálunk ennek a megfordí,r tollja áll. Németországban a korhatár megállapítása a birónak kedvezményt nyújt, nálunk pedig állásától akarata ellenére való megbválását jelenti. í Azt a szabályozási, mely Németországban van, helyesnek véljük és az abban rejlő alapgondolat megfontolásra érdemes, mert Németországban bevallott, visszaéléstől nem kell tartani, panasz a miatt, hogy sok az öreg vagy munkaképtelen biró, nem volt. Már pedig a magyar birói karról se legyünk rosszabb véleményben, mint a németországiról. lh\ Schttsler Rudolf, Ij e. i. főtitkár. B— -— — = Az igazságügyi tárcza 1912. évi költségvetésének országgyűlési tárgyalása. ÍJ Az országgyűlés képviselőháza 1912 január 11—14-ig az igaz. ságügyi tárcza 1912. évi költségvetését tárgyalta. Az alábbiakban közöljük a tárgyalások nevezetesebb mozzanatait: Kenedi Géza előadó: T. képviselőház! Az igazságügyminisztérium 1912. évi költségvetésének összes kiadásai 66.604,967 K-t- tesznek ki. Ha ebből levonjuk a bevételeket, tiszta szükségletkent jelentkezik 62.941,000 K. Az emelkedés az egész 66'6 millió korona kiadásnál, és pedig a rendes kiadásoknál 2.185,000 K, a rendkívülieknél, nevezetesen az átmeneti kiadásoknál 535,000, a beruházásoknál pedig 1.097,000 K. Összevéve az emelkedés a Ütárcza kiadásainál 3.818,325 K. Ez azonban nem fejezi ki az egész emelkedést, a mennyiben a bevételeknél később előadandó ok miatt 1.790,647 Is. fogyasztás mutatkozik, úgy hogy ha a kiadások tiszta emelkedését veszszük tekintetbe, nem kevesebb, mint 5.608,972 K az az összeg, a mely, lyel a tárcza kiadásai az 1912. esztendőre emelkedtek. Ha már most ennek az emelkedésnek a mértékével tisztába akarunk jutni, a t. ház emlékezetét felhívom arra, hogy az elmúlt esztendőben, a mikor két esztendőre terjedő költségvetés feküdt a ház előtt, egy évre esett 2.760,000 K átlagemelkedése a kiadások' nak. Ezzel szembeállítva a jelenlegi emelkedést, meg kell állapítanunk, hogy az igazságügyi tárcza a normálisnál jóval nagyobb kiadásemelkedést mutat a mostani esztendőre. Ha ezeket az emelkedéseket lényeges jeleik szerint összefoglaljuk, akkor legnagyobb részük három csoportba osztható, a mennyiben azok egy része a személyi járandóságoknak javulásánál, egy része a tárcza építkezéseinél és beruházásainál mutatkozó emelkedéseknél és egy része pedig a büntető novella végrehajtásánál, nevezetesen a fiatalkorú bűntettesek befogadására szolgáló intézetek javításánál és szaporításánál mutatkozó kiadási emelkedéseknél jelentkezik, a melyek nemcsak igazságügyi, de egyúttal szocziálpolitikai természettel is bírnak. (Halljak! Halljuk!) Mindezek után abban a remén}ben fejezem be előadásomat, hog) a képviselőház politikai állapotai már a legközelebbi időben lehetségessé teszik azt, hogy az annyira égető polgári perrendtartás és az ezzel összefüggő javaslatok, továbbá a nem«etközi érdekű előterjesztések, de különösen a birói szervezet reformjára vonatkozó törvényjavaslat már a legközelebbi jövőben tárgyalható lesz, az ország általános közgazdasági és államháztartási viszonyai pedig lehetségessé teszik azt, hogy az igazságügyi budget nagy fontosságának megfelelően már a legközelebbi jövőben nagyobb dotáczióban részesülhessen. Mert az igazságszolgáltatás gyarapodása és javulása nemcsak jogszolgáltatási szempontból fontos sok különféleségből álló országokban, mint a minő Magyarország is, hanem azonfelül általános politikai fontossággal is bír. Semmi sincsen, a mi az állampolgároknak az állameszniéhez való ragaszkodásai és benne való bizalmukat annyira előmozdítaná, mint a/, a tudat, hogy jogaik az ország törvényeiben, különösen pedig az igazságszolgáltatásnál egyforma, különbség nélkül való és kielégítő védelmet találnak. Ezen megjegyzéseim mellett vagyok bálor a t. háznak az igazságügyi tárcza költségvetéséi mind általánosságban, mind részleteiben elfogadásra ajánlani, (lilénk helyeslés a jobboldalon.) Szalay László: T. képviselőház! Meggyőződésem szerint az igazságügy, a most tárgyalás alatt levő költségvetési előirányzat emelkedő volta daczára is, a magyar államnak még ma is mostoha gyermeke, (Igaz! Úgy van! a szélsó'baloldalon.) A magyar igazságügynek, a magyar igazságszolgáltatásnak bajairól szólva, a magam részéről első sorban is az annak fejlesztésére szükséges anyagi eszközöket kivánom kiemelni. (Halljak! Halljak!) Ki kell emelnem azonban azt is, hogy én a magyar igazságügy bajainak okát egyrészt a perek sokaságában, másrészt a jogszolgáltatás bizonytalanságában, a jogegységnek, a birói gyakorlat egyöntetűségének hiányában és a jogszolgáltatás drágaságában vélem feltalálhatni. (Helyeslés bal felöl!) Igénytelen meggyőződésem szerint a perek sokaságának egyik legfőbb oka a tételes magánjog hiányában, a létező törvények laza szerkezetében és hézagaiban található fel. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az igazságügyi kormánynak egyik legfontosabb feladata lenne a magyar magánjog kodifikálása, a kereskedelmi törvénynek és általában laza szerkezetű és hézagos törvényeinknek revideálása, a mivel nagy mértékben elejét venné a perek sokaságának és előmozdítaná a jogbiztonságot is. (Úgy van! a szélsó'baloldalon.) Hogy e részben mik a miniszter úr tervei, arról e költségvetés egyáltalában nem nyújt fölvilágosítást, holott ez a kérdés mindenkit felelte érdekel, a ki a magyar igazságszolgáltatás ügyének fontosságál szivén viseli. E költségvetésben találunk ugyan törvények szerkesztése czímén 50,000 K költségemelkedést, mely rés/.ben a törvényszerkesztés czéljára van beállítva. A miniszter úrnak azonban ehhez a tételhez az indokolásban foglalt megjegyzései egyáltalában nem nyújtanak semmiféle közelebbi felvilágosítást, meri ezt első sorban avval motiválja, hogy az 56,000 K-ból 32.000 K a törvényelőkészítő munkálatok végzése czéljára berendeli birósági szeniélyzel javadalmazására szükséges, az időközi előlépés folytán a költségtöbbletnek ez a része tehát a törvényelőkészílés munkáját közvetlenül nem szolgálja; ugyancsak ennek a 32,000 K-ás többletnek indokolása czéljából hivatkozik a miniszter úr a polgári perrendtartás előkészítésével és életbeléptetésével járó tetemesebb költségekre és csak harmadsorban jelöli meg a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének tárgyalásával járó nagymérvű munkálatoknak nagyobbmérvű kiadásait. Hogy azonban mennyire haladt már a magyar magánjog tervezetének tárgyalása, minő pozitív eredményre vezettek az indokolásban nagymérvűeknek nevezett tárgyalások és hogy belátható időn belül remélhető-e ennek a műnek az elkészítése, arról az indokolás egyáltalában nem lesz említést. Különben ennek az 56,000 K többlelnek beállításánál és indokolásáná1 feltűnő az is, hogy míg. a mint említeltem, a miniszter úr 32.000 K át jelöl meg a szellemi munkának díjazására, addig ennek a munkának a kinyomatásával járó többletköltség 24,000 K-ban vau előirányozva. Én a magam részéről nagyon kíváncsi volnék tudni azt, hogy vájjon a szellemi munkát szerzi-e be ennyire olcsón a miniszter úr vagy pedig a nyomtatási munkát díjazza túlságosan? Székely Ferencz igazságügyminiszter: Ez csak többlet. A szellemi munkára fordított többlet! Szalay László: Igen, a szellemi munka többletével van a nyomtatási munka többlete szembeállítva, a 32.000 K a 24,000 K-val. Különben annak idején, azt hiszem, méltóztatik erre vonatkozólag felvilágosítást adni. Én csak utaltam rá. mivel valóban feltűnőnek találom az összegeknek ekként való szembeállítását. Nagyon óhajtandó lenne, ha a miniszter úr részletesen tájékoztatná az országot és most ez alkalommal a képviselőházat a lekinletben, hogy a (örvényelőkészítési munkálatok minő stádiumban vannak és hogy valóban remélhető-e az. hogy az új polgári perrendtarlás életbeléptetése mellet! a magánjogi törvénykönyvnek el-