Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban

21? visticusan jelentkező degeneratiós tünetek, melynek magyarázatot a Mendel-féle theoria adhatja meg. Mendel kimulatta, ha két lajt (pl. «A» t és «B»-t) keresztezünk, akkor az utódok négy formát mutatnak és pedig két tiszta és két vegyes alakot. A tiszta alak közül az egyik az «A», a másik a «B» faj jellegét ölli. A vegyes alakok közül egyik az «A»-hoz, másik a c<li»-hez hasonlít jobban. A vegyes fajok a további utódoknál ismét tagozódnak és megtörténhetik, hogy egyik távolabb eső utódnál, az ősi «A», vagy «B» faj tulajdonsága crősebben tűnik ki, noha a közvetlen elődben csak elrejtve fordult elő. Ily képen magyarázható, hogy egyes családokban ismételtenjelentkeznek összenőtt ujjak, bőrfestenjzettségek, anyajegyek, stb. Az egyes testi degeneráltsági jeleket nem kívánom elősorolni, mert részben ismeretesek, de meg azt hiszem, hogy kevésbbé fárasztó, ha betegeinken demonstrálom. De talán nem felesleges, ha pár szóval felhívom figyelmüket, hogy az epilepsziások nagyrészét sajátos koponyaalkat jellegzi. A szakorvos igen gyakran e koponyaalkat ((epilepsziás arcz» láttára azonnal epilepsziás betegre gondol és a legtöbb esetben beválik a gyanúja. Az ((epilepsziás arczras jellegző az alacsony, széles homlok, rövid orrgyök, tátongó orrlikak, kiálló pofacsontok, vastag ajkak, sajátos komor, mogorva arczkifejezés. A testi degeneratiós tünetek közé szokták sorolni a tetoválást is, a hol ez nem általános népszokás (mint pl. horvát matrózok között). Aschaffenburggal együtt a legtöbb elmeorvosnak az a véleménye, hogy a tetoválásnak csak akkor van jelentősége, ha azok obscén, trágár tárgyúak. Magyarországon a tetoválásnak már azért sem lehet nagyobb jelentősége, mert a tetoválás sok helyen katonai dicsőség számába megy; az obscén, trágár tárgyú tetoválást pedig sem a bűntettes elmebetegek, sem pedig a bűntettesek között nem észlelhető. Tudtommal nálunk még a legelzüllöttebb, erkölcstelenebb bűntettesek között sem divat. A szellemi degeneracziónak négy fokát különböztetjük meg: 1. kretenismus, mongolismust; 2. idiotismust; 3. imbecillitast és 4. a degeneracziós hajlamosságot. A kretenismus, mongolismus néven a szellemi fejlődés legalsóbb fokait jelölik meg, a melyben az illetők csak vegetatív életet élnek és melyek láttára önkéntelenül is a Darvin-theoria jut az ember eszébe. Ezzel nem akarom az emberszabású majmok szellemi képességét lebecsülni, de a külső megnyilvánulásban a hasonlatosság szembeötlő. E megbetegedés alapját többnyire súlyos agyvelő, vagy más szervi megbetegedések (pajzsmirigy-, mellékvese-bántalmak) képezik. A nagyfokú szellemi inferioritás láttára arra gondol az ember, hogy nem volna-e helyes ezek részére a tarpei szikla gyógyítását, vagy más hasonló eljárást igénybe venni, mert a társadalomnak semmi haszna sem volt, nincs és nem lesz belőlük és mindenkinek csak terhére esnek. Az Egyesült-Államok egyik országában csakugyan az dyeneket sterilisálják. E nagyfokú szellemi gyengeség következtében természetesen a bűnügyekben nem vesznek részt, legfeljebb passiv szerepet játszhatnak. A szellemi fejlődés magasabb fokát képviselik az idióták, egyrészük közelebb esik a kreténekhez, másrészük az imbecillisekkel határos. A betegség alapját részben az ébrényi, vagy csecsemőkorban fellépett agyvelő megbetegedések, vagy a korai gyermekévekben jelentkező gyulladásos folyamatok, vérzések képezik. E megbetegedések egyúttal epilepsziás rohamokat is vonhatnak maguk után, ha a kóros folyamat arra a területre is kiterjed, melyen a mozgató centrum foglal helyet. E két megbetegedés igen sűrűn kombinálódik egymással, a mikor az erőszakosságra való hajlamosság is fokozódik. E hajlamosság és könnyű befolyásoltathalásuk folytán elég sűrűn juthatnak az idióták a törvénynyel összeütközésbe. Különösen hajlamosok durva, erőszakos cselekedetekre, súlyos testi sértésre, gyilkosságra, gyújtogatásra, a melyre semmi vagy csak nevetséges indokuk van. Néha elegendő, hogy valakire csekélység miatt megharagudjanak és egész falut lángba borítanak. Darab kenyér megtagadása miatt képesek arra, hogy jótevőjüket késsel megszúrják, megöljék. Gyermekes ígéretekkel rávehetők, hogy valakit a legdurvább módon eltegyenek láb alól. Igen sűrűn fordul elő, hogy sexuális ingerüket, a mely gyakran a rendesnél fokozottabb, pervers módon elégítik ki és többször kerülnek fajtalanság miatt a bíróság Ítélőszéke elé. E mellett, midőn haragjuk lelohad, a legártatlanabb, birkatürelmű emberek. A csekély fokú intelligentiájuk miatt a nagyobb szellemi képességet igénylő csalásban, lopásban alig vesznek részt, vagy oly módon hajtják végre, hogy magán hordják a gyengeelméjűség bélyegét. Mi sem természetesebb, hogy e bűntettes elmebetegeknek az elmegyógyító intézetben van a helyük. Ezzel szemben jogos vita tárgyát képezi, hogy az elmegyógyító intézetbe valók-e a szellemi degeneráczió harmadik fokát képviselő imbecillisek, morál insanityk. Ha a kérdést úgy vetnők fel, hogy az elmegyógyító intézetek vezetői átengednék-e az imbecilliseket más intézménynek, akkor azt hiszem, uni sono az volna a felelet, «adj isten, de minél hamarabb*. Mert ha van beteg, a ki elmegyógyító intézetben kellemetlen, akkor bizonynyal az imbecillisek azok. Három négy imbecillis több bajt. kellemetlenséget okozhat, mint 100 más beteg, pedig ügyességük, modorosságuk és gyakran munkára készségük által időről-időre, vagy egyesek előtt a legkedveltebbek és oly kedvezményeket csikarnak ki, melyben másoknak alig van részük. A napilapokban «ép észszel a tébolvdában» és egyéb hangzatos czímen szereplő czikkek legnagyobb része a paranoiások mellett, az imbecillisekre vonatkozik. Pedig, hogy az imbecillisekkel szemben a társadalomnak védekeznie kell, azt csak az érzi igazán, a kinek a családjában volt, \agy van kellemetlen imbecillis, vagy a ki valami körülmény folytán, akár mint bíró, akár mint elmeorvos foglalkozni kénytelen velők. A védekezés módja lehet fogház, elmegyógyító intézet, vagy valami más eljárás, talán az amerikai kolomális rendszer. A fogház mellett szól, hogy bűncselekményüket a legnagyobb csalafintasággal, czéltudatossággal, ravaszsággal hajtják végre és mindig tudatával vannak annak, hogy bűncselekményt követnek cl. De ellene szól, hogy többnyire oly bűncselekményre vetemednek, melyek folytán a bíróság a társadalomnak csak rövid ideig tartó védelmet nyújthat, de meg az elszenvedett büntetésből semminemű okulást sem vonnak le. Beteges alaptermészetük folytán csakhamar ott kezdik, a hol abbahagyták és bár égre-földre fogadkoznak javulást, újabb kínálkozó alkalommal, vagy a nélkül is, mert hisz maguk keresik az alkalmat, hiányos defectuosus erkölcsi érzésük következtében visszaesnek. De meg kétségtelen, hogy az imbecillisek maguk sem tehetnek gaztetteikről, sőt post festa, teljesen megbánják cselekedetüket, mert beteges hajlamuk kényszeríti a bűnbe. A modern rendszerű nagyobb fokú szabad kezeléssel egybekötött elmegyógyító intézetbe sem valók. A szabad kezeléssel önkéntelenül vele járó kissé lazább felügyeletet hamarosan felismerik és gyakran ejtik módját, hogy már az intézeten belül megkezdjék ujabb gazságaikat, vagy legalább előre előkészítik jövő terveiket. E mellett magasabb intelligencziájuk folytán lépten-nyomon becsapják társaikat, azokat mindenfélére felhasználják és maguk körül a zavart és gyöngeelméjű betegekből csaknem bevehetetlen várat alkotnak. Az imbecillisek képezik igen gyakran az intézet demoralizáló elemének magját. Épen ezért minden elmegyógyító intézet igyekszik az imbecillisektől kézzellábbal szabadulni és korábban bocsátja ki, mint a hogy a társadalom védelmének szempontjából megengedhető volna. Mert tulajdonképen meddig tartsa, mert hisz betegségük jellege épen a niegváltozliatatlanság. Viszont ezeknek van a legnagyobb vágyuk a szabadságra és minden jogérzéssel ellenkezik, hogy kisebb bűncselekmény miatt élethossziglan szabadságvesztéssel lakoljanak. Ebből látható, hogy a Magyarországon mostan lehetséges két védelem közül egyik sem helyes és igazán csak subjectivitás kérdése, hogy a két rossz közül melyiket tartja valaki a kevésbbé rossznak, valamint az is, hogy adott esetben melyik védekezési móddal óvható meg jobban a társadalom. Talán jobb czélhoz vezetne az amerikai koloniális rendszer, a hol az imbecillisek szigorú katonai felügyelet mellett orvosi ellátásban részesülnek. E rendszer sem vált be, úgy látszik, teljesen, mert itt-ott olvas már az ember kevésbbé lelkes hangon írt kritikát is. De e rendszer behozatalával mégis elérnénk annyit hogy e rakonczátlan, megbízhatatlan, demoralizáló elemektől megszabadítanék úgy a fogházakat, mint az elmegyógyító intézetekel. Igaz ugyan, hogy ezen intézet vezetőjét egy cseppet sem irigyelném, mert legény legyen a talpán, hogy már másnap meg ne szökjék. Meg kell még említenem, hogy a nagyvilági imbecillisek egyik fontos menekvőhelye az idegen légió. Az imbecillitás tüneteit nem ismertetem, mert azt hiszem, hogy valamennyien ismerik, de meg pár szóval nem is lehet elintézni. Az imbecillisek mindenkor a szüleiket okolják, vagy túlságos jóságukat, vagy szigorukat hozzák fel betegségük, viselkedésük okául. Csaknem mindég, nyíltan vagy titokban, meggyanúsítják az orvost, hogy anyagi vagy egyéb okokból a hozzátartozókkal conspirálnak. Az imbecillisek az idiótákkal szemben, úgyszólván, alig követnek el erőszakos bűncselekményt és főleg ravaszsággal, fondorkodással, eszükkel dolgoznak, mert hisz az imbecillisek zeílemi tehetsége nemcsak hogy nem szükséges, hogy inferioris legyen, hanem egyik-másik téren kiválhatnak. Az imbecillisek ügyes modorukkal, társadalmi jártasságukkal mindenhová befurakodnak és mindaddig' míg erkölcsi züllöttségük elő nem tör, a társaságok beczézett alakjai. E helyzetet bőven kihasználják, egymásutácn sapják be ismerőseiket, követnek el csalásokat és az elcsábított, kompromittált nő kellemetlen helyzetét alaposan kiaknázzák. Raffináltságuk folytán eléggé ügyelnek arra, hogy a becsapottak kövessenek el minden lépést, hogy bíróság elé ne kerüljön a ((kellemetlen ügy». Ennek örülhet is a bíróság, mert ha az imbecillisek minden ügye a bíróság elé kerülne, akkor mással nem is foglalkozhatnának. »gy is elegendő dolgot adnak. Lipótmezőn az utóbbi 10 évben a bűntettes elmebetegek közel 25°/0-a voll idióta és imbecillis és ezek