Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Dr. Nagy Dezső előadása a biró és az ügyvéd közötti érintkezésről - A biró és ügyvéd viszonya

i7r> telt ezzel az intézménynyel szemben. De hál nézzünk csak ennek a tetszetős ellenvetésnek a szemébe ! Hál kérem, mi is az a miniszteri felelősség ? Ugy-e a miniszternek a felelőssége minden tényeért és mulasztásáért az országgyűléssel szemben. A minisztériumnak minden tagja mindennemű hivatalos eljárásáért felelős, mondja az 1848:111 t.-cz. 4. §-a. A miniszterek feleletre vonathatnak minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékát, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti s általuk hivatalos minőségükben kövctletik el, illetőleg adatik ki, továbbá a törvények végrehajtásában vagy a közcsend és bátorság fenntartásában elkövetett mulasztásokért, a mennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bizott végrehajtási eszközökkel elháríthatok voltak, — így rendelkezik ugyanezen törvényczikk 32. §-a. A minisztereknek így megállapított felelőssége vagyis az, hogy a miniszterek ezen az alapon a parlament által felelősségre vonathalnak, ez alkotja a parlamentnek azt a sarkalatos alapjogát, a mely nélkül valódi parlamentarizmus el nem képzelhető. De hát kérem, miben is ellenkezik az általunk javasolt automatikus előlépés intézménye a miniszteri felelősséggel, miben is érinti a parlamentnek a miniszterek feleletre vonathalásában megállapított jogkörét, az a körülmény, hogy az első fokhoz a mi javaslataink szerint a VIII. fizetési fokozatba kinevezett biró ezentúl nem újabb kinevezés útján, hanem magától a törvény ereje alapján, bizonyos meghatározott idő elteltével lép elő a VII., illetve a VI. fizetési fokozatba, és miben érinti vagy érintheti csak a legcsekélyebb mértékben is ez az intézmény a parlamentarizmust ? Az általunk javasolt ezen intézmény elleneseinek felfogása szerint bizonyára abban, hogy a, VIII. fizetési fokozatba kinevezett biró azontúl újabb kinevezés nélkül lépvén elő magasabb fizetési fokozatba, a miniszternek minden erre vonatkozó ténye nélkül bekövetkező ezért az előlépésért a miniszter felelősségre nem vonathatik. Hál ez igaz, de ha a miniszteri felelősségben rejlő nagy alkotmánybiztosítéknak valódi becse oda zsugorodnék össze, hogy a miniszter tartozik vagy nem tartozik-e felelősséggel azért, hogy a már kinevezett biró nem magasabb ranghoz vagy hatáskörhöz, hanem csupán a megélhetésre szükséges nagyobb javadalmazáshoz jut — akkor valóban nem lett volna érdemes a miniszteri felelősség megalkotásában megteremteni a parlamentarizmusnak legféltettebb alapját. Igenis a miniszteri felelősség nagy elvének a legszigorúbb alkalmazása helyén van akkor, a mikor azt a birói tisztségre bármely, akár politikai okokból is nem alkalmas egyént a legalacsonyabb fizetési fokozatba bíróvá kinevezik és ezzel a kinevezéssel a bírói hatalom gyakorlásával megbízzák, de hogy ez a birói hatalmat továbbra is ugyanabban a hatáskörben, ugyanazon a helyen tovább gyakorló biró az idők multával magasabb fizetési fokozatba lépjen elő, vagyis nagyobb javadalmazáshoz jusson, ez már csakugyan egy olyan benső fordulata csupán a biró anyagi helyzetének, a melyért talán mégis kár a miniszteri felelősség nagy elvét oly sűrűn és oly nagy emphasissal hangoztatni. Az automatikus előlépés igenis érintheti és érinti is majd a parlament tagjainak azt az illegális jogkörét, hogy a birói kinevezésekre illetéktelen befolyást gyakorolnak. És ez az illetéktelen befolyás veszélyeztetheti a parlamentarizmust, de az a veszély, a mely abból állhat elő, hogy a 2600 korona kezdőfizetéssel kinevezett biró ott helyben minden további kinevezés nélkül előlép a 6400 koronában megállapított legmagasabb fizetésig, a nélkül, hogy ehhez a miniszternek valami olyan újabb ténye lenne szükséges, a melyért felelősségre vonathatnék, az így felállított veszély azok közé a koholt veszélyek közé tartozik, a melyeket elő kellett hozni, mert komoly, tárgyilagos ellenvetések hiányában folyamodni kellett az üres szólamokhoz, a melyeket nem kell bővebben magyarázni, hanem csak bele kell dobni abba a parlamenti légkörbe, melyben a parlament jogkörére vonatkozó legsajátságosabb elméletek amúgy is már bőven tenyésznek. A parlament szuverenitását ez intézménytől féltők meggyőződésével szemben nekem az az erős meggyőződésem, kogy az automatikus előlépés intézményének megalkotását megköveteli az a talán még a parlament szuverenitása felett is álló népszuverenitás, a melynek érdekében a nép jogait van hivatva megoltalmazni az a birói hatalom, a melynek teljes függetlensége épen ezért a né)), a nemzet egyetemének érdeke. Ha mi a népjogok hathatós védelmére követeljük a birói függetlenség megerősítését, akkor mi nem veszélyeztetjük a parlamentarizmust, mert annak gyökerét, a nép, a nemzet hatalmát akarjuk megerősíteni azokkal a hatalmi túlkapásokkal széniben, a melyek a népjogok és szabadságjogok csorbításával a nép, a nemzet hatalmát megtörni alkalmasak, akkor mi a parlamentarizmust szolgáljuk, mert a mikor mi a parlament forrásának, a népnek, a nemzetnek hatalmi érdekeit szolgáljuk, akkor sikeresen szolgáljuk a parlamentarizmus hatalmi érdekeit is. T. Közgyűlés! Az eszme a benne rejlő igazság erejével erősen hódított. Immár ott láttuk az automatikus előlépés intézményének az eszméjét a parlamentben is. Óvatosan körülsánczolva ugyan, de azért ott is elhangzott az a különban velem szemben a legilletékesebb helyen is telt az a beismerés, hogy az automatikus előlépés igen is alkalmas és szükséges a birói függetlenség biztosítására, csakhogy az ma még nem időszerű. A mikor az általunk felvetett ez az eszme így mindinkább tért hódít, akkor közel van az idő, a mikor azt valóra váltja majd az élet. Azért, mert az általunk felvetett ez az eszme még látható alakot nem öltött, nincs okunk a csüggedésre. Nekünk a meggyőződés, a hajthatatlan akarat egész erejével továbbra is hirdetni kell az automatikus előlépés megteremtésének sürgős szükségét. Nekünk az a feladatunk, hogy az automatikus előlépés intézményének a követelését a napirenden tartsuk addig, a míg azt meg nem alkotják. A siker, az eredmény tisztán tőlünk függ; a siker, az eredmény attól függ, hogy teljesítjük-e és teljesítjük-e megfelelő lelkesedéssel ezt a feladatunkat. Én hiszem, hogy ez a lelkesedés, mely mindannyiunk lelkét most betölti, nem fog alábbszállani soha, mert én tudom, hogy a birói és ügyészi kar minden egyes tagja a birói függetlenség intézményes biztosítékai megteremtésének a követelésében el nem fog lankadni soha. Ebben a hitben és ebben a tudatban a mai közgyűlést megnyitom. A zajos éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Márkus Dezső főtitkár előterjeszti az egyesület igazgatóságának következően szóló jelenlését az egyesület negyedik esztendejéről (1910- 1911). I. Tisztelt Közgyűlés! Hivatalos Értesítőnk tartalma számot adván az egyesület belső életének és az igazgatóság működésének minden egyes mozzanatáról, sajátképen fölöslegessé is válnék az évi jelentés, a mely amúgy sem lehet egyéb, mint az elmúlt esztendőben történteknek hűséges visszatükrözője, kapcsolatban a közel jövő tennivalóinak föltüntetésével. Mégis úgy véljük, hogy az egy esztendőnek folyamán kifejtett tevékenység rövid egybefoglalása szembeötlően domborítja ki az igazgatóság munkásságát, ennek értékét és jelentőségét és már könnyű áttekinthetésénél fogva is inkább teszi lehetővé mind a szükséges és nélkülözhetetlen bírálatot az egyesület tisztelt tagjai részéről, mind pedig az állásfoglalást a jövendőben elvégzendők dolgában. Munkásságunk az elmúlt esztendőben is azt czélozta, a mi egyesületünk természetes föladata: a birói és ügyészi kar tagjainak, nemkülönben a bírósági jegyzők és a joggyakornokok erkölcsi és anyagi érdekeit gondozni és előmozdítani, helyzetük javítását szorgalmazni és arra törekedni, hogy mindez állandó, intézményes biztosítékokkal történjék, a melyek különösen a bírák sajátos közjogi állását a mainál jobban megerősítsék, a birói függetlenségnek a maga igazi, fönséges értelmében kiépítését pedig mennél bővebb talajon tegyék lehetővé. Hogy pedig erre mily nagy mértékben van szükség, azt legszomorúbban azok a támadások igazolják, a melyek bizonyos elfogult bírálók szájából igen tekintélyes helyen hangzanak el s a melyek a legnagyobb ellentétben vannak az alkotmánynak biztosítékát tevő szabadságjogokkal. Minket, a kiknek a jog leglelkiismeretesebb alkalmazása élethivatásunk és a kik át vagyunk hatva annak tudatától, hogy az állam legszilárdabb támasza és fönségének legbiztosabb megóvója a hatályos jogszabályoknak minden körülmények közepette rendíthetetlen érvényre juttatása; minket, a kik komolyan vesszük minden törvényünknek minden szavát és a kik azokat nem értelmezzük egyéni vagy pártérdekek szerint; minket, a kik szentnek és sért^ hetetlennek valljuk a gondolatnyilvánílás szabadságát, az egyesülés és a gyülekezés jogát az ország minden egyes polgárára nézve s a jog alól a törvényes megszorításokon felül egyéb kivételt vagy korlátozást megengedettnek el nem ismerhetünk ; minket, a kiket bármilyen szépen hangzó, de üres, megbízható meggyőződéstől mentes szólamok félre nem vezethetnek: minket igen fájdalmasan érintett, hogy még az országgyűlés képviselőházában is akadtak, a kik kétségbe vonták a birák és ügyészek jogosultságát az egyesülésre, valamint arra, hogy bírálat tárgyává téve a törvényhozás és a kormány tevékenységét vagy mulasztásait az igazságügy terén, a maguk részéről véleményt mondjanak és javaslatokat tegyenek az igazságszolgáltatás mezején tennivalókról és saját érdekeik megfelelő oltalmazásáról. Magától értődik, hogy az efféle támadások nemcsak, hogy el nem lankasztanak, hanem épen ellenkezően, az eddiginél is határozottabb állásfoglalásra indítanak, mert azokból azt a tanulságot merítjük, hogy az olyanoktól, a kiknek hasonló a fölfogásuk, épenséggel nem várhatjuk a birói és ügyészi karnak igazi megbecsülését, még kevésbbé pedig jogszolgáltatásunk olyan értelmű újjáalkotását, a mely a közérdeket nemcsak azzal szolgálja, hogy a legszorosabb értelemben vett igazságügyi politika terén teremt reformokat, hanem azzal is, hogy a birói és ügyészi karnak erkölcsi és anyagi érdekeit az eddigi rendszertől lényegesen eltérően és aránytalanul hatásosabban engedi érvényesülni, abból a meg nem dönt-