Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Dr. Nagy Dezső előadása a biró és az ügyvéd közötti érintkezésről - A biró és ügyvéd viszonya

177 hető léiéiből indulva ki, hogy csak az lehet a valóban jó igazságszolgáltatás, a mely mindenképen mindenkitől független, anyagilag kitűnően ellátóit birák kezében van. A mi pedig birájó és javasló tevékenységünket illeti, nyugodt önérzettel utalhatunk eddigi előterjesztéseink hangjára és tartalmára. Állásfoglalásunknál sohasem feledkeztünk meg a kormány tiszteletreméltó közjogi állásáról, sem pedig a legfőbb felügyelő hatóságot ő Felsége nevében gyakorló igazságügyminiszter személyét természetszerűen megillető tiszteletről, anélkül azonban, hogy pillanatra is lemondtunk volna önérzetünkről és önálló, öntudatos, őszinte véleményünk nyilvánításának jogáról, mert úgy véljük, hogy senki ebben az országban nem óhajt olyan birói kart, a mely a felügyelő hatóságokkal szemben szolgai alárendeltségei érez, ezzel sírját ásva a bíró függetlenségének mindenkivel szemben. Igaz örömmel hirdetjük mindazt, a mi jól, hasznosat és elismerésre méltót alkot az igazságügyi kormány, a melynek jóakaratában és buzgalmában kételkedni sem okunk, sem jogunk. Úgy gondoljuk azonban, hogy senki nálunk nem hivatottabb az igazságügy terén történők és nem-történők megbirálására és a szükségeseknek gondolt tennivalók javaslatba hozására, mert a jogélet minden terén való működésünk, a jogesetek százezreinek legapróbb részleteiben ismerete, elméleti és gyakorlati tudásunk s mindezek mellett föltétlen tárgyiasságunk erre kiválóan képesekké tesz, az észlelt hibák, hiányok fölfedezésével pedig hazafias kötelességet teljesítünk azokkal szemben, a kikről föltesszük, hogy javaslataik megalkotásánál és megtételénél nem a személyes hiúság, hanem a közérdek szolgálata az egyedül mozgató erő és kizáróan döntő szempont. Megelégedéssel mulathatunk is reá arra, hogy az igazságügyi kormány alább fölsorolandó előterjesztéseink közül nem egyet figyelembe is veti, a mi legékesebb bizonyság működésünk hasznossága mellett. Az a különösen örvendetes tény, hogy az igazságügyminiszter úr kérésünkre már az 1912. évi költségvetésbe 20,000 koronás állandó évi járulékot vett föl internátusunk czéljára, azt is igazolja, hegy a minisztertanács, tehát a kormány mindenik tagja is érdeme szerint méltatja törekvéseinket és működésünket. S a mint a támadások el nem lankasztanak, úgy az olyan elismerés, mint a milyent a kormány nagy hálára kötelező ez a ténye foglal magában, csak buzdítóan hathat további tevékenységünkre, mert ez a legjobb tanúság a melleit, hogy az az ösvény, a melyen elindultunk, számunkra az út, az igazság és az élet. II. Mull évi közgyűlésünk határozataink végrehajtásaképen terjedelmes előterjesztést teltünk az igazságügyminiszler úrnak a bírósági és ügyészségi szervezet reformjáról, a mely előterjesztésünk Hivatalos Értesítőnk 12. számában jelent meg, miért is beérjük tartalmának rövid egybefoglalásával. Ebben az iratunkban _— megfelelő megokolással — kértük a végleges bírósági szervezet megalkotását, ennek kapcsán pedig a biróképzés gyökeres átalakítását, az előkészítő szolgálat mai rendszerének megváltoztatásával és a továbbképzés intézményes szervezésével. Kértük a birói, ill. ügyészi és az ügyvédi minősítés különbségének megszüntetését, az ingyenes joggyakornokság eltörlését, a jegyző-állások legalább (elerészének a IX. fizetési osztályba sorozását, az albiró (alügyész) állás fölhagyásával. Kértük, hogy legalább öt éven át folytatott birói vagy ügyészi gyakorlat pótolja az ügyvédi vizsgálatot. Kértük a bírósági könyvtárak megfelelő szaporítását és gyarapítását az összes bíróságoknál, tehát a járásbíróságoknál is, használatuknak pedig minden bürokratikus nehézkességtől mentesítését. Kértük a törvényeknek és rendeleteknek mindegyik biró és ügyész számára ingyen rendelkezésére bocsátását. A polgári perrendtartást életbeléptető törvény javaslala kilátásba helyezi a bírósági szervezetről szóló egységes törvénynek megalkotását— reméljük, hogy az meg fogja valósítani összes javaslatainkat, a melyektől jogszolgáltatásunk újjászületését várjuk. Nagy örömmel állapítjuk meg, hogy előterjesztésünknek és a korábbi években készült jelenléscinknek a továbbképzési illető részei már a megvalósulás utján vannak. Egyesülelünk fönállása óta sürgette e kérdésnek megoldását. Kerestük e végből az együttműködés lehetőségét a Magyar Jogászegylettel, a mely ki is küldött e czélból egy bizottságot, a melyben egyesületünket elnöke és főtitkára képviselik. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium és nagyérdemű államtitkára, Balogh Jenő dr. úr kezdésére azonban a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, az igazságügyi és a belügyi miniszter urakkal egyetértve, már ez év októberében meg is indította az első továbbképző tanfolyamot, a melyen, közbenjárásunk örvendetes eredményeképpen, egyesületünk ötven tagja is hallgatóként részt vehet. A kezdet nehézségei leküzdve lévén, semmi kétségünk, hogy e tanfolyamok a javasoltuk alakban megfelelő fejlesztése már mosl nem fog késni. Egyesülelünk állandóan a legnagyobb figyelemmel fogja kísérni ezt a nagyjelentőségű ügyet és tőlünk telhetően mindent elfogunk követni a végből, hogy annak fejlődése a kivánatos irányba terelődjék. Az is magától értődik, hogy törekedni fogunk tagtársaink jogos és méltányos magánérdekeit, különösen az anyagiak terén, ebben a kérdésben is minden irányban megóvni. A hivatalos továbbképzés mellett is azonban és attól függetlenül egyesületünk a maga körében szünetlenül fogja propagálni a továbbképzés szükségességét és azon lesz, hogy az mennél szélesebb körben hódítson híveket tagtársaink körében, saját eszközeinkkel is terjesztvén a hasznos tudnivalókat, még pedig nemcsak új törvények ismertetésével, hanem gazdasági, műszaki, ipari, kereskedelmi, orvosi, irodalmi és egyéb ismeretek elméleti és gyakorlati terjesztése útján. Egyes osztályaink a maguk körében már is dicséretes buzgalommal láttak a tovább-képzés nagy és annyira hálás munkájához, a mely több helyütt máris igen kedvezően alakult. Reméljük, hogy a mi eddig egyes osztályoknak volt csak érdeme, az a most meginduló új egyesületi esztendőben általánossá lesz és hogy Értesítőnk mihamarabb számot adhat majd az összes osztályoknak e téren való nemes buzgalmáról és versengéséről. III. Visszatérve előterjesztésünk tartalmának vázolására, kértük abban még a kinevezés mai rendszerének gyökeres megváltoztatását, a birói függetlenség lehető fokozása és megerősítése végett; külön előterjesztésben pedig — amelyet a Hivatalos Értesítő 14—15. számában közöltünk volt — az automatikus előlépésnek az első fokon behozatalát sürgettük. Semmi kétségünk, hogy a jogfejlődés útja ehhez a rendszerhez fog vezetni; mert ez az egyedüli módja annak, hogy legalább az elsőfokú bírónak úgy biztosítsák javadalmazása gyarapodását, hogy ne legyen kénytelen az annyira erkölcstelen protekeziónak, bíróhoz és ügyészhez legkevésbé méltó, mert önérzetét és függetlenségét aláásó eszközét venni igénybe, ennek híján pedig esetleg keserűséggel és elkedvetlenedéssel várni be előléptetését, a mely az első fokon amúgy is csak az illetményeknek annyira szükségelt emelkedésében állhat. A második és harmadik fokon az automatikus előlépést a legszigorúbb kiválasztás váltaná föl, hogy oda csakis a kiválók és legkiválóbbak kerüljenek, mert nincs a jogszolgáltatásnak nagyobb veszedelme, mintha az irányításra hivatott felső és legfelsőbb bírósághoz jutásra csakis a szolgálatnak hosszabb ideje képesít. A puszta anciennilás, mint az emelkedés jogezime ellen, egyesületünk mindenkor sikra fog szállani, mert annak uralma egyértelmű az ambiczió megölésével, a tudás, a tehetség és a képesség lekicsinylésével és kiirtásával, az önállóság és önérzet kipusztításával, és egyben azt is eredményezi, hogy éppen az igazi kiválóságokat tereli el a bíróságtól és az ügyészségtől, mint a hol nem méltányolják kellőképpen az igazi érdemességet. Az átlagos középszerűség számára való az automatikus előlépés az elsőfokon a mai VI. fizetési osztálynak megfelelő javadalmazás elérhetésével, a felső fokok pedig azoknak jussanak, a kik azok elérésére egyesegyedül kiváló működésükkel valóban méltóknak bizonyultak. A kinevezési rendszer gvökeres átalakítása azonban csak akkor lehetséges, ha a birói és ügyészi hivatás sajátos természetének megfelelően, a törvényhozás megalkotja a külön birói és ügyészi státust, a melynek érdekében mind az idei, mind korábbi előterjesztésünkben hoztuk fól érveinket. Itt röviden csak azt ismételjük, hogy ezt a külön státust megokolja hivatásunknak az állam többi alkalmazottjait terhelő, kétségtelenül igen nagy és igen fontos feladatoktól teljesen eltérő jellege, a mint hogy a végrehajtó halalom és a birói hatalom gyakorlásának előföltélelei, alakja és módja is lényegesen különböznek egymástól. Csakis a külön státus fogja lehetővé lenni a birói és ügyészi javadalmazásnak megfelelő javítását is, annak különös számbavételével, hogy a birói és ügyészi pálya az egyedüli, a mely minden néven nevezendő, bármennyire tiszteletreméltó és az állam többi alkalmazottjainak megengedett, sőt az állam által is elősegített mellékjövedelem szerzését kizárja, — oly döntő körülmény, a mely egymagában elégséges indító ok lenne a törvényhozás számára arra, hogy a birói és ügyészi javadalmazást különlegesen és olyan módon szabályozza, hogy az egyfelől á mai drágaságnak megfelelő szükséglelet és a kultúrember szerény igényeit kielégíthesse, másfelől, pedig a biró anyagi függetlenségét föltétlenül biztosítsa A mai javadalmazás egyik igénynek sem felel meg és csak a birói és ügyészi kar csodálni való purilanismusának tudható he, hogy az megtudta szerezni és óvni a föltél len megbízhatóságába vetett hitel, valamint a jogkereső közönségnek azt a nagyon megokolt meggyőződését, hogy bármely ügyét a leglel esebb megnyugvással viheti a bíróság elé, mert olt mindenkivel szemben a legjobb tudással és lelkiismeretességgel igazságot, még pedig csakis a hatályos jogszabályainkon nyugvó igazságot szolgáltainak. Hogy a külön birói és ügyészi slalus megalkotása nem tartozik a lehetetlenségek körébe, azt — a külföld példáit nem is tekintve legjobban bizonyítja az a lény, hogy az 1871 : XXXII. l,-cz.