Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 12. szám - A bírósági és ügyészségi szervezet reformja

S Ott ujjászabályozása. Az a tizenöt esztendő, a mely e kérdésnek szabályozása óta eltelt, nemcsak a hatályban levő rendelet számos fogyatékosságát fedte föl, hanem az íizóla gyökeresen megváltozott életviszonyok is sürgetően kövelelik e díjaknak megfelelő fölemelését, mert köztudomás szerint a legtöbb lisztviselő a legtöbb kiküldetésre ráfizet — oly állapot, a mi javadalmazásuk csekélysége mellett valóban nem tartható fönn. VIII. Nagyméltóságod fönn emiilelt képviselőházi beszédében megemlékezni méltóztatott arról is, hogy a polgári perrendtartással kapcsolatosan új bírósági ügyvitelt óhajt hatályba léptetni. Fölösleges mondanunk, hogy ez a kijelentés igaz örömet keltelt országszerte, hiszen mi legjobban érezzük a mai ügyvitel nehézkességét, elavultságát, bonyolultságát, a minek természetes következése annak drágasága is. Reméljük, hogy Nagyméltóságod a készülő tervezetet véleményadás végett közölni fogja az erre valóban legilletékesebb bíróságokkal és addig részlelek fölsorolásától tartózkodunk is. Annyit azonban mégis kérünk, méltóztassék az ügyvitel és általában az igazságügyi igazgatás összes szabályait gyökeresen átvizsgálni, azokat egyszerűsíteni, rövidíteni és azután egy könnyen áttekinthető egységes kódexbe foglalni, á mely az összes ide\ágó külön rendeleteket is felöleli. Számtalan baj és panasz ezzel is megszűnnék, sok bosszúságnak és munkának már egymagában ez is elejét venné. Az ügyvitel körébe tartozik az a kérésünk is, hogy abban az Írógép használatút általánosítani méltóztassék, — ez oly javaslat, a melyet megokolni sem szükséges. Gyorsaság, csín és olcsóság szól mellelte, azt hisszük, mindmegannyi érv, a melyek közül egy is elég kérelmünk teljesítésére. Kérjük továbbá az állandó napidíjas rendszer megszüntetését. Az állam ma mindenik igazgatási ágban az írás- és a kezelési munka ellátására javarészben napidíjasokai alkalmaz. Nyilvánvaló, hogy az állam kizárólag takarékosság okából alkalmaz ily nagy számban napidíjasokat, nem akarván az államháztartásnak a szernél)i kiadások czímén amúgy is óriás és folyton gyarapodó terhét még több tisztviselői illetménynyel fokozni. Ámde ezzel a takarékossági hajlammal vagy kényszerűséggel szemben, a melyet viszonyaink közöli nagyon is meg lehet érteni, áll az, hogy a napidíjasok jórészt azt a munkát látják el, a melynek elvégzésére, kisebb számban, tisztviselőket vagy altiszteket alkalmaz az állam. Ily körülmények közölt nem méltányos, hogy ugyanazt a munkát aránytalanul rosszabbul díjazzák csak azért, mert napidíjas látja el, annál kevésbé, mert például az irnok vagy más kezelő lisztviselő törvényes és szükséges minősítése, is oly csekély, hogy ezl egymagában nem volna érdemes nagyobb fizetéssel jutalmazni. A kétségen kívül létező bajokat kélféleképen kell orvosolni. Elsősorban úgy, hogy a pillanatnyi szükséglet kielégítése végett olyan napidíjat kell adni, a melyből az illető az életnek legelemibb szükségleteit emberségesen kielégítheti, mert az államnak legkevésbbé sem szabad munkál oly áron vásárolnia, a melyből megélni a legnagyobb nélkülözés ellenére sem lehetséges. Ez azonban az orvoslásnak csak ideiglenes, átmeneti módja. Igazságosan és méltányosan csakis ügy lehet a mai állapoton gyökeresen segíteni, hogy az állam egészen szakit a napidíjasság mai rendszerével és ha napidíjasokai csakis kisegítőkként alkalmaz, átmeneti jellegű, ideiglenes munkálatok ellátására, úgy hogy a napidíjasság megszűnik rendes éleipályának lenni. Olt pedig, a hol a napidíjas vollaképcn tisztviselő (altiszt) munkáját végzi, ott megfelelő hivatali állást kell szervezni és azt kell jut látni az arra alkalmas mostani napidíjasnak. Az ügyvitel, a gazdasági ügyvitel keretébe tartozik az a javaslatunk is, hogy a legtágabb értelemben vett irodaszerek kiosztásának módját megváltoztatva, több minisztérium mintájára (elégséges talán itt a pénz- és földmívelésüg\ i minisztériumra hivatkoznunk) megfelelő készpénzösszegnek utalványozását honosítani meg, a melyből a tisztviselő a szükséges irodaszerekel beszerzi, míg az állani csakis a nyomtatványokat és azok kiegészítőit és a hivatali helyiségek irodai fölszerelését adná természetben, persze a mainál jobb, tartósabb, az állani tekintélyéhez méltóbb, a czélnak megfelelőbb minőségben. Mert azt, mint közvéleményt ki kell fejeznünk, hogy a bíróságoknál és ügyészségeknél ma használt irodaszerek — e szó legtágabb értelmében — a legenyhébb bírálatot sem' tűrik el minőség, tartósság és csín szempontjából. Az irodaszerek megváltásának rendszere a gazdasági ügyvitelt rendkívül egyszerűsítené. Számos hivatali állás lölöslegessé válnék. A rovanesolás ezen a téren megszűnnék. A lérítmények séilő, vexáló, költséges intézménye is kimúlnék és mindegyik tisztviselő a maga érdekében a legjobb irodaszerekről gondoskodnék olcsóbb pénzen, mint a milyenen most az állam rossz szerekhez jut. Részben a gazdasági ügyvitel körébe tartozik az a kérésünk is. hogy a polgári perrendtartás hatálybaléptéig mindenüti a jogszolgáltatás fenségéhez és az állam tekintélyéhez méltó hiros<t<ji epületeket méltóztassék emelni, a hol. ilyenek még nincsenek, czéluknak meglelelő berendezéssel és fölszereléssel, azt is szemmel tartva, hogy a bíró a maga idegölő, óriás felelősséggel járó, nehéz szellemi munkáját egyéniségének és magasztos hivatásának megfelelő környezetben lássa el. A külföld legkisebb és legszegényebb államai közvetlen tapasztalatból állítjuk ezt — á bíróságok (és természetesen az ügyészségek) hivatali helyiségeit a legnagyobb kényelemmel, komoly, de tetszetős és imponáló díszszel építik és rendezik be. jól tudva azt, hogy mily hatással van az igazságot keresőre, az esküdtre, a tanura, a szakértőre, a vádlottra, szóval minden lehető érdekeltre annak a helyiségnek külső képe, a melyben becsületről, életről, vagyonról döntenek emberi szempontból legsúlyosabb következésekkel. Nem is szólunk többet e kérdésről, tudjuk, hogy Nagyméllóságodban meg van .az érzék ez álláspont, egész lionlerejének megértésére és méltánylására. S tudjuk azt is — a költségvetés les/, róla tanúságot — hogy a bírósági építkezés sohasem szünete], Az új polgári perrend azonban a maitól részben eltérő, annál részben nagyobb követeléseket támaszt majd e téren, azért bátorkodunk Nagyméltóságod szíves figyelmét mindezekre külön is fölhívni. Végül, ugyancsak mint az ügyvitel körébe tartozót, kérjük a vasárnapi munkaszünet általánosítását az összes igazságügyi hivataloknál. Csakis a bünteiőbiróságoknál és az ügyészségeknél van szükség egy-egy (váltakozó) inspekcziós szervre, a halaszt hálátlan intézkedések meglételére, a polgári törvénykezés terén a teljes vasárnapi munkaszünet — megelőzéstől nem keilvén tartani — semmiféle károsodással nem járhat. Magának a vasárnapi munkaszünetnek szükségességét és jogosultságát, az 1868: UH. t.-cz. 19. §-ának és az 1891: XIII. t.-cz. rendelkezései mellett, nem kell fejtegetnünk. IX. Ennyiben vázoltuk egyesülelünknek ez idő szerint való Óhajtásait, kérve mind ezeknek, mind a korábbi előterjesztéseinkbe;! loglaliaknák jogszolgáltatásunk érdekében sürgős megvalósítását. Biztosítjuk Nagyméltóságodat, hogy javaslataitik előterjesztéséi minden egyes részletnek beható, alapos, körültekintő és szakavatott megfontolása előzte meg, mindazokból a szempontokból, a melyek valamely igazságügyi törvényalkotásnál számba jöhetnek. Erre egyaránt kötelez felelősségünk cs az a nagy érdek, a melyei képviselünk, de kötelez reá egyesületünk jó hírneve is. Épen azért remél,ük, hogy Nagyméltóságod javaslatainkat olyan figyelemre fogja méltatni, a milyent a szakértő komoly véleményadása joggal megkövetel. Ha reményünkben csalódnánk, akkor sajnálkozással bár. az egyik és másik kisérlelünk meddősége okán, de öntudatosan és önérzetesen, csüggedés és fáradtság nélkül újra kezdenénk becsületes törekvéseink munkáját, azon az úton maradva, a melyen eddig haladtunk, mert meggyőződésünk, hogy utunk a legbiztosabb irányban vezet a hazai j igazságszolgáltatásnak áldást hozó űj korszaka felé, a melyei nemcsak hirdetni, de szakadatlan munkássággal megérni is akarunk. Mély tisztelettel Nagy méltóságod iráni Országos Bírói és Ügyészi EgyesületAz osztályok köréből. Sopron. Jegyzőköpyv az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület soproni osztályának, Sopronban, 1910. évi október hó 2-án tartott üléséről. Jelen voltak : Geiger Dezső kir. törvényszéki elnök, az osztály elnöke, dr. Stengl Antal kir. törvényszéki biró, titkár, Rotter Béla kir. ügyész, pénztáros, Élő Ferencz kir. ítélőtáblai biró, Vajda József kir. Ítélőtáblai biró, dr. Rálz Ottó, dr. Wiplinger Róbert, ffutás József, dr. Zundel Frigyes, Kása Gábor, homokos Sándor kir. törvényszéki bírák, Padi Lajos kir. törvényszéki alhiró, dr. Wrchovszky Károly kir. járásbiró, Sehindler Márton. Zechmeister József, Makláry Dániel kir. törvényszéki jegyzők, Németh l'ál kir. törvényszéki jegyző, ügyészségi megbízott, dr. Lukács, Méla kir. törvényszéki joggyakornok, Éles András kir. járásbíróság! jegyző. Elnök a megjelent tagokat üdvözölve, az ülést megnyitja^ a jegyzőkönyv vezetésével Éles András kir. járásbíróság jegyzőt megbízza, annak hitelesítésére dr. Wiplinger Róbert és Kása Gábor kir. törvényszéki bírákat leikéri. Elnök előterjeszti, hogy a mai ülés tárgya, az osztály utolsó ülése óta, az egyesület életében előfordult fontosabb mozzanatok ismertetése, a Győrött, 1910. évi október