Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 17. szám

144 —. 1. ben jön egy betegség, vagy, ha családos ember, a gyermekek neveltetése, a későbbi korban leányának kiházasítása, fiának önkéntesi éve, s akkor elmerül az adósság tengerében. Igazán áll az, a mit a birák mondanak, hogy a mikor ők a birói esküt leteszik, mintegy örök szegénységi fogadalmat tesznek le. Ha megtekintjük a költségvetést, azt látjuk, hogy az a curiai bíró, életének végső esztendőjében tudásáért, készültségéért, a fáradhatatlan tevékenységeért 7000 forintot kap; ez anyagi tekintetben a végczélja az ő életének. Ez természetszerűleg lehetetlen és tarthatatlan állapot, (ff/az! .Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igazán csak a magyar birói és ügyészi kar bámulatraméltó nagyságát kell a t. ház elé állítani és megdicsérni, mely idáig az anyagi függetlenség terén megállotta a helyét. (Igaz! Úgy van!) Ezektől az ily szomorúan fizetett emberektől khánjuk, hogy. sokszor milliók, az anyagi érdekek hihetetlen nagysága felett függetlenül, pártatlanul és hozzáférhetellenül Ítélkezzenek! A íillérenkint növekedő fizetésemelés nem lehet alkalmas arra, hogy a fokozódó életszükségletekkel párhuzamosan haladjon. A külföldre szokás ebben a kérdésben hivatkozni. Angliára nem is merek gondolni, a mint azt a t. előadó úr ő méltósága is fixirozta. Csakhogy, ha az Anglián kívül eső külföldet tekintjük is, az oltani fizetéseket a mi viszonyainkkal összehasonlítani nem lehet, mert köztudomás szerint lényegesen olcsóbbak és könnyebbek a megélhetési viszonyok, mint nálunk Magyarországon, különösen a legutóbbi időben. Ha nem lenne annyira veszedelmes, annyira szomorú és annyira félő, akkor igazán érdekes lenne a birói fizetések letiltásának kimutatását kérni, de nem kérem az igazságügyminiszler úrtól. Vegyük ezzel kapcsolatban például az államvasuli tisztviselők kitűnő viszonyait az özvegyekre nézve; vegyük azt, hogy — a mint már az előbb mondottam — a legmagasabb birói állás is mily szomorúan csekély mértékben van dotálva, hogy mellékjövedelmük egyáltalában nincs megengedve, vegyük továbbá azt is, — a ki ismeri a birói gyakorlati életet, tudja — hogy reájuk vannak róva olyan terhek is, mint az esküdtszéki tárgyalásokon való részvétel. Magam sok bírót ismerek Budapesten, a kik a városban nem tudván megélni, kénytelenek künn, messze Budapest környékén lakást venni és éjjeli esküdtszéki tárgyalások alkalmával vagy életük veszélyeztetésével és koczkáztatásával mennek haza azokba az ulczákba, vagy nem tudnak hazamenni és kénytelenek vendéglőkben kosztolni s aludni, úgy hogy külön háztartása van odahaza a családnak és külön élelmezési költségei vannak a bírónak idebenn. Szóval ilyen külön terhek is vannak a bírákra róva. Nem hiszem, az igazságügyminiszterium hogyha jó indulattal kezeli a kérdést, ne talál ná meg a módját annak, hogy ezek a birák az ilyen külön munkálatokért kárpótoltassanak. (Helyeslés.) Magam is osztom azt a nézetet, a mire az előadó úr is igen helyesen rámutatott, hogy nagy hiba volt közös hivatalnoki státust megcsinálni, mert a bírónak és az ügyésznek — legalább az én szerény felfogásom szerint — mindenkitől különböznie kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A jogszolgáltatást mechanikus bürokratizmussá változtatni nem lenne más, mint kivetkőztetni a jogszolgáltatást a maga igazi hivatásából, igazi mivoltából. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kénytelen vagyok röviden foglalkozni a fizetéseknek és a fizetési osztályoknak kérdésével is. (Halljuk! Halljuk!) A bíráknak az 1893: IV. t.-cz. által a hivatalnoki fizetési osztályokba történt sorolása nem csak a bíráknak — hogy úgy mondjam anyagi érdekét érintő körülmény, a melyen természetszerűleg változtatni lehetne azáltal, ha a birói állásokat ezen fizetési osztályokon belül magasabb fizetési osztályokba soroznák, hanem sérti — hogy úgy mondjam — a birói tekintélyt is. Köztudomású, hogy a fizetési osztályok a köztudatban ki nem irtható módon mint rangosztályok szerepelnek. Méltánytalan tehát, hogy az a birói személyzet, a mely a fizetési osztályok kényszerűsége folytán a kevés jövedelemnek szomorú átkát viseli, ezenkívül érezni kénytelen még azt a nyomasztó körűimén)l is, hogy ő rangban is lényegesen hátrább áll, a mint különösen érzik ezt a budapesti birói személyzet tagjai, a kik a társadalmi érintkezés révén találkoznak konskolárisaikkal, azokkal, a kikkel egykorúak, vagy a kikkel együtt végeztek, és akkor láthatják, hogy míg pl. az albiró csak 34—35 éves korában vagy esetleg — mint az előbb bátor voltam rámutatni — későbbi éveiben is kerülhet a IX. fizetési osztályba, tehát rangban is a IX. fizetési osztály rangját élvezi, addig a vele egynevelésű, egyívású emberek a minisztériumokban már régen segédtitkárok a VIII. fizetési osztályban, sőt nem ritkán benne vannak a Vl-ban is. Mert ha veszszük azt az obligát nyolez esztendőt, a melyet el kell hogy töltsenek a VIII. fizetési osztályban a mi bíráink, akkor, ha egy rendkívüli tehetségű bírót egy rendkívüli tehetségű tisztviselővel hasonlítunk össze, azt látjuk, hogy míg ez előtt a miniszteri tisztviselő előtt minden téren úgyszólván megnyílt már az előrehaladás lehetősége, addig a bíró az obligát aljárásbirói állásban eltöltött három és a VIII. fizetési osztályban eltöltött nyolez esztendőnél, j összesen tehát tizenegy esztendőnél rövidebb idő alatt lehetetlen, hogy előre menjen. Van ennek még egyéb hátránya is. Pl. az alj járásbiró, a ki birói hatáskör szempontjából egyenrangú megítélés : és elbánás alá esik ugyebár a járásbiróval, sőt a czím- és jelleges | táblabiróval is, addig ő IX. fizetési osztályban együtt van, tehát i egy rangban levőnek tekintetik nemcsak a miniszteri fogalmazóval, : hanem a számvizsgáióval, irodaigazgatóval, vámelleuőrrel, vánijövedéki raktárgondnokkal, dohányraktári kezelővel, statisztikai lisztlel fa statisztikai főtiszt a VIII. fizetési osztályban van), zálogházi könyvelővel, fegyinlézeti ügynökkel stb. A törvényszéki bíró pedig a VIII. fizetési osztályban a miniszteri scgédtitkárral, a s/abadalmi bíróval, számtanácsossal, dohánybevállási kezelővel, stalisztikai főtiszttel, zálogházi főtiszttel stb. A nélkül, hogy ezeknek a foglalkozásoknak szükségességét és tiszleletreméllóságát kétségbevonnám, mégis, mikor arról van szó, hogy a birói állást, a mint mindnyáján érezzük, magasabb piedestálra kell helyezni, — ha nem dotáljuk is rangban és anjágiakban, de ettől a helyzettől meg kell azt mentenünk. És ennél a kérdésnél nem szabad mellőzni azt sem, hogy szolgálali képesítés szempontjából is mennyivel magasabb színvonalon áll a birói személyzet, mint az államhivatalokban levő. Mert a míg a kormányhivatalokban levők az államtudományi doktorátussal már minden fizetési fokozatot elérhetnek, addig az, a ki a bírósághoz jön, legalább is államtudományi államvizsgát köteles tenni, azonkívül a birói vizsgát, sőt igen valószínű, íiogy nemsokára az ügyvédi vizsgát is. Szokás összehasonlítani őket a pénzügyi fogalmazási szak tisztviselőivel, a kiknek szintén külön vizsgát kell tenniök. Csakhogy a különbség igen nagy. Mert míg a pénzügyi fogalmazói szaknál az államtudományi államvizsga elegendő képesítés, továbbá egy esztendő múlva letehető a pénzügyi szakvizsga, addig az, a ki a birói pályára megy, az előbb említeti képzettségi fokot köteles igazolni és a birói vizsgát csak három év múlva, sőt nemsokára talán csak öt évi gyakorlat után teheti le. Ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy a bírónak mennyire más a hivatali teendője, menynyivel fárasztóbb, mennyivel terhesebb, kivált azoknak, a kiknek a kétségbeejtően silány és rossz bírósági helyiségekben nyilvános tárgyalásokat kell folyt atniok vagy vezetniük, mennyivel terhesebb ez, | mint az államhivalálnokok foglalkozása, a kik a csendes bürókban I meghúzódva dolgoznak 9-től 2 óráig! Ezt a két foglalkozást még egy napon említeni sem lehel, olyan nagy közöltük a különbség. | (Igaz! Úgy van! a bal- és jobboldalon.) A melleit a bíró, a mikor hazamegy, nagy, vaskos láskával megy haza, a mely tele I van aktákkal és délutánjait és éjjeleit ítéletek fogalmazásával tölti 1 el, a nélkül, hogy ezért külön díjazásban részesülne ; hololt nagyon • jól tudjuk, hogy más állami alkalmazottak akár igazgatósági lagsáI gok úlján, akár évente új esztendőkor vagy karácsonykor adatni , szokott remuneráczió útján nyernek kárpótlást, a mi igen helyes, de J ezzel szemben a birói fizetések felemelése is elengedhetetlen követelmény. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A kedvezőbb fizetési osztályokba sorozáson kívül addig is, a míg a jelenlegi helyzet marad meg, gondoskodnunk kell arról, hogy a kiváló képzettségű és kiváló szorgalmi birák minél gyorsabban haladjanak előre, addig is, a míg a birák a birói állás sajátszerű természetének mepfeleI lően külön státusba, a többi állami alkalmazottaktól eltérő hierar| chikus rendszerbe soroztainak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennél a tételnél a ház kegyes engedelmével (Halljuk! Halljuk !) foglalkozom az ú. n. lömegkinevezésekkel is. Állandó indo! kolása annak, hogy a birák kedvezőbb fizetéshez nem juthatnak, költségvetésünk szomorú helyzete. Nem kívánok itt azzal az általáI noz és állandó, de mindig igaz panaszszal foglalkozni, hogy nálunk j mindent a hadsereg és egyéb felesleges czélok nyelnek el és így j az igazságszolgáltatás ezéljaira nincs kellő eszköz. De bizonyos orvoslásnak, részbeli módosításnak igenis van helye és pedig annak, a mely tulajdonképen törvény, a melyet végrehajtani kötelesség; ! hogy a költségvetési törvényen belül megüresedő állásokat a lehető ! legnagyobb gyorsasággal és pontossággal betöltsék. Nemcsak a meg1 üresedett alsóbb folyamodásu állásnak minél gyorsabb betöltése el| engedheletlenül szükség, de nem szabad elmaradni — és ez jelenleg is nagy sérelem, — a fokozatos helyi előléptetésnek sem, a melynek a birói kinevezést nyomban követnie kellene. Ez az a bizonyos fokozatos helyi előléptetés, a mely magával hozná, hogy a megfelelő alsóbb folyamodást! bíró a IX-ből a VÍII-ba és a Vllí-ból I a Vll-bc lép elő. Ez most elmarad. A legtöbb esetben 7—8 hónapig is várnak, a míg 40—50—100 főre megy a személyzet. Elte: kiiitve attól, hogy ez a bíráknál nagy elkeseredést szül, az ambicziónak óriási csökkenését is eredményezi. Farkas Zoltán: Obsiruálnak! Nincs költségvetés! Ráül Endre: Nem airól van szó, hogy nincsen megszavazva, hanem arról, hogy a megüresedett birói állást, a mely már | meg van szavazva, egy féléven keresztül nem löllik be. Összegyűlnek nagy számmal a megüresedett állások, hogy a kinevezéséket ! egyszerre lerieszszék fel ő felségéhez aláírás végett. így állanak