Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 17. szám

145 elő az anomáliák, pl. az, hogy a kinél a tömeges kinevezések alkalmával lezáródott a sor, bár egy tehetségben és szorgalomban mögölle álló embert kineveztek, ő várhat hónapokig, a míg betöltik az állási és addig maradhat az albirói állásban. Ennek nem látom egyéb értelmét és indokolását, mint azt, hogy ez az időközi illetménykülönbözeteknek interkaláris jellegű megtakarítása ezéljából történik, a mi természetesen nem méltó az igazságügyhöz, es különösen méltánytalan ezen szegény bírákkal szemben. (Úgy van! Úgy van ! a baloldalon.) Az sem jöhet számba, hogy () felségét nem akarják állandóan aláírásokkal zaklatni. Ó felsége annyira kötelességtudó minden tekintetben, hogy azt hiszem, ha tudja, hogy jogsérelmet szenvedő emberek baján segíthet, senkire sem haragudnék meg, ha mentől többször zaklatnák ilyen aláírásokkal. Igen sokszor méltánytalanságban részesülnek a bírák indokolatlanul megindított fegyelmi vizsgálat révén is. A míg a fegyelmi vizsgálat be nem fejeződik, addig az illető nem mehet előre. Az eredmény azután, hogy a mikor az a biró színtisztán kikerül a vizsgálatból, azalatt 40-en, 50-en, sőt 100-an is vannak előtte és addig, míg az első alkalommal ez rá nézve fizetésben csak egy félesztendőnek, legrosszabb esetben nyolcz-tíz hónapnak elvesztett fizetését jelenti, a mi máris egészen oknélküli büntetés, a következő fokozatokban pedig már két-három esztendőre is visszavettetik önhibáján kívül. A bírói függetlenségnek és a minősítésnek szempontjából igen fontos, — hogy úgy fejezzem ki magam, ne hogy bántó éle legyen — hogy a felügyelet jogezíme alatt ne érje a bírót sérelem. Az 1891 : XVII. t.-cz. 1. §'-ának első bekezdése értelmében a kir. bíróságok az igazságügyminiszter főfelügyelete alatt állanak. A második bekezdés szerint a főfelügyelet a felügyelet körébe tartozó minden intézkedés közvetlen meglételének jogát is magában foglalja. Ez a rendelkezés a gyakorlatban úgy jelentkezhetik azután, hogy pl. egy nem bírónak, tehát bírói fegyelmi joggal nem biró közegnek a referátuma alapján az igazságügyminiszter úr meginlést alkalmazhat bármely bíróval szemben, a mely megintés a minősílési táblázatba is bekerül olyképen, hogy ez ellen perorvoslatnak helye abszolúte nincsen. Ez természetszerűleg igen sok illetéktelen befolyásra és zaklatásra adhat okot. Tág teret nyit még az ilyen illetéktelen befolyásokra az idézett törvény 3. i^'-a is, a mely kimondja, hogy a felügyeleti hatóságok ebben a hatáskörükben az igazságügyminiszter úr utasítása szerint járnak el. Én nem állítom,— a tárgyilagosságot minden tekintetben igénylem magamnak, tehát nem állítom — hogy tudnék esetet, a mely a jelenlegi igazságügyminiszter úrral volna összefüggésben. Székely Ferenez igazságügyminiszter: Nem is lehet, mert nincs! Ráül Endre: De mert a költségvetés tárgyalása alkalmával a birói függetlenség és minősítés kérdésével is foglalkozunk, bátor vagyok a jövő szempontjából az igazságügyminiszter úr figyelmét erre a kérdésre is felhívni, azzal a kérelemmel, hogy az 1891 : XVII. t.-cz. ebben az irányban módosítandó volna. Nálunk a kinevezéstől kezdve — a gyakorlati emberek igen ! jól tudják — a mikor valaki joggyakornok lesz, hosszú időn keresztül a táblai elnök omnipolencziájától függ, függ a minősítés szem- ; pontjából és a pályázatoknál való ajánlás szempontjából. Az előbb voltam már bátor rámulatni arra, hogy a táblai elnöknek igen helyes beavatkozását is láttuk már, legutóbb épen itt a budapesti táblai elnök úrnál, a joggyakornoki kérdést illetőleg; ellenben épen a budapesti kir. lábiára vonatkozólag vagyok bátor az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni arra a szerintem nem helyeslendő jelenségre, hogy a budapesti kir. táblának területén a pályázati hirdetmények állandóan a polgári birói állásokra hirdettetnek, a minek magyarázala az, hogy a büntető eljárás bizonyos mértékig, hogy úgy mondjam, kevesebbnek tekintetik s azután az, a ki rossz polgári bírónak, bedugják egyszerűen büntető bírónak. A pályázatok, mint voltam bátor említeni, állandóan polgári birói állásra hirdettetnek. Ennek az a szomorú következménye van, hogy a büntető bíróságnál lévő birói és ügyészi személyzet, a mebj, hogy úgy mondjam, szakközeg és tisztán ebben van kik^pjzve, azokra az állásokra természetesen nem pályázik, minélfog;va az előmenetelük lehetősége kisebb a számukra, és hallottarci már igen sok esetben panaszokat, hogy ez által ambicziójuknsik és hogy úgy mondjam, az előrehaladásuknak látják szárnyát sz/egve. Székely Ferenez igaz ságiig ymiivi sz ter: Az egészen más. A bíróságnál, úgy a polgárinál, roÁrA a büntetőnél, nem lehet más állásra pályázni, mint a meJ^ megüresedik. Az egészen más. Ráth Endre: Avra való tekintettel, hogyan lehelne segíteni ezeken a bajoko.o — hiszen az igazságügyminiszler úr behatóan ismeri azokat, gyakran volt alkalma részt venni ilyen memorandumok tárgyalásában — előadom, hogy a bírák és az ügyészek úgy látnák a kinevezéseknél biztosítva az érdekeikel, ha a kinevezésre érdemes bírák jelölése az illető társas bíróság teljes üléseiből é\énként titkos szavazással választandó bizolbágnak hatáskörébe utaltatnék s az a tanács, illetőleg bizottság döntene ezekben a kérdésekben, a melyeknél az illető bírónak kinevezéséről lenne szó. Ezen bizottság elnöke természetesen nem lehelne más, mint az illető lársasbiróság elnöke. A jelölés, a mely lehetne többszörös is — ez a kívánság, a melyhez én szerény személyemmel hozzájárulok - az igazságügyminiszler úrra legyen kötelező. Annyiban legyen kötelező, hogy az igazságügyminiszter csak azokat terjeszthesse íel 0 felségéhez kinevezés végett, a kiket ez a bizottság már a maga kebeléből arra érdemeseknek tart. Ez mindenkit megnyug! tatna, s azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter úr sem hivatkoznék diszk reczionárius jogának megsértésére, mert az igazságügyminiszter úrnak, mint az igazság legfőbb őrének szemei előtt nem lebeghet más, mint minél jobb és alaposabb birói kar jutalmazása, | illetőleg előmenetelének biztosítása. Már pedig ez kellőleg addig | biztosítva nincs, a rníg ezek a kinevezési kérdések egy személy döntése alá kerülnek, mert ez nem ítélheti meg úgy, mint ha az egész bíróság, illetőleg az a bizottság ad róla referátumot, a melyj nek tagjai az illetővel együtt vannak, a kik őt a legjobban ismerik j a tanácsokból és egyéb érintkezések révén. Egyébként ebben a kérj désben bátor vagyok az igazságügyminiszter úr figyelmét, ha ugyan ezzel még nem késtem el, felhívni Vajkó Pál curiai biró úrnak a Jogtudományi Közlöny legutóbbi számaiban megjelent czikkeire, a kinek az az eszméje, hogy évről-évre a királyi táblák már előre ! kiválaszszák a kinevezésre alkalmas anyagot, és csak ezekből legyenek kinevezhetők az egyes megüresedő állásokra az illetők. A minősítés kérdésénél szintén a birói személyzet kívánsága, hogy e bizottságnak legyen a minősítési jog megadva. A jelen viszonyok közt a magam részéről a vezető járásbirólól ezt a minőj sitési jogot elvenni kívánom. Lehetetlen helyzet, hogy például egy i nagy pesti bíróságnál az a vezető járásbiró, a ki leginkább admiI niszlratív és technikai intézkedéssel van elfoglalva, ezekkel tölti el | egész idejét s a bírónak úgyszólván egész életére kiható minősítéI sét végezze. A minősítés tekintetében leginkább panasz van a titkos minősítés ellen. A titkos minősítés a mai kor szellemével, haladás szellemével nem fér össze, különösen addig nem, a míg egy kézben ! van. Ezt a titkos minősítést ellörlendőnek vélem. Minden körülmények közt kérjük, hogy a minősítés kívánságra az illető bírónak rendelkezésére bocsátlassék, és legyen neki perorvoslala, hogy második fegyelmi fóruma is legyen. A pályázati hirdetések tekintetében szintén lenne egy szerény I kérelmem, indítványom, hogy ugyanis a minisztérium a pályázatok betöltésénél a lehető leggyorsabb eljárást kövesse. A t. előadó úr volt szives foglalkozni az automatikus előléptetés kérdésével is az első fokon. Teljesen egyetértek vele abban, hogy sem én, sem a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, nem képzeljük a dolgot úgy, hogy az automatikus előléptetés még a magasabb birói fokon is érvényesíttessék. Az automatikus előléptetést mi úgy kívánjuk, hogy a mai rendszer változtassék meg, úgy hogy a megalkotandó birói és ügyészi státusban a biró és ügyész bizonyos számú esztendő elteltével fokozatosan nagyobb fizetéshez jusson, a nélkül, hogy ezzel egymagában a felsőfokú bírósághoz való kinevezésre igényt, jogot szerezne, de a nélkül is, hogy e magasabb jövcdelmezést külön királyi kinevezéstől kellene függővé tenni. Az első birói kinevezésnél — itt nyilik az igazságügyminiszternek nagy tere, nagy feladata és egyúttal nehéz felelőssége is — alkalmazásba jő az a szelekczió, a mely a bíróság színvonalára nézve elengedhetetlenül szükséges. Azonban annak a bírónak, a ki egyszer az et\s& fokon ezen kiváló szelekczió révén, a melynek bekotáíra'K, tárgyilagosnak, az egyén értékét mérle^eJ.vnek kell lennie — mondom, annak a bírónak, a ki ezen. szelekczió révén az első fokot megszerezte, meg kell adni a módot, hogy három négy évenként fáradságos munkájának jutalmazását lássa abban, hogy fokozottabb anyagi jövedelemhez, jutatom hoz jusson. E tekintetben nem én vagyok hivatva arra, hogy orvosszereket ajánljak a l. miniszter úrnak . . . Székely Ferenez igazságügyminiszter: Kérem, kérem. Ráth Endre: . . . nem én vagyok hivatva elmondani, hogy minő orvosszerekkel lehet elejét venni annak, hogy visszaélésekre ne vezessen ez az automatikus előlépés, mert sokaknak aggályuk van erre nézve, és nem is minden tekintetben jogosulatlanul, hogy hátha ez megöli a biró ambiczióját, hátha, ha egyszer automatikus előléptetéssel bejutott bizonyos fizetési fokozatba, nem töri magát többé, hogy minél kiválóbb, minél jobb, minél több munkát végezzen. De ha megadjuk az illető társasbiróságnak a jogot, hogy felterjesztést intézhessen az ig:izságügyminiszterhez. a melyben ajánlja, hogy hat-hat hónapra vonja meg az illető bírótól, a ki érdemetlen, az automatikus előléptetés jogosultságát, akkor, azt hiszem, ebben oly orvosszert állítunk fel, a mely kellő mértékig alkalmas lenne a íerde kinövések letörésére. (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) Felfogásunk lehel eltérő, de én ezt így tarlóin helyesnek. De az