Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 17. szám

142 Az előadó úr ő méltósága a jogászi egyesületekben igen érdukesen mutatott rá azon, szinte kómikus jelenségre, hogy egyetemi képesítésünk következtében, a ki államvizsgával vagy legfeljebb államtudori diplomával bir, jogot nyer arra, hogy minisztériumokban helyet foglalhasson és épen mondjuk, a kereskedelemügyi minisztériumban, államvizsgával vagy államtudori oklevéllel foglalnak helyet olyanok, a kiknek hivatásuk lenne, mint harmadik fórumnak, tanácsokat adni a minisztérium részére, és ezek sem vasúti joggal, sem az ipari védjegygyei, sem a részvénytársaságokkal és szövetkezetekkel nem foglalkoznak, mert rájuk nézve ez a tantárgy nem kötelező. Az egyetemeken beszélnek pl. theoreliee perről, Ítéletről, váltóról, de azt a gyakorlatban sohasem látják. Praxisból tudom, vannak olyan végzett társaim, a kik soha praxisban nem voltak, ha egy váltót elébük adnak, hogy töltsék ki, a legnagyobb zavarban vannak — hacsak e téren privát praxisuk nincs. (Derültség.) Huszonkét éves korban az egyetem bevégzésekor bevégződik a jogászi képzettség. A joggyakornok és az ügyvédjelölt részére, a mikor a gyakorlati életbe lép, nincs mód arra, hogy az életbe beletekinthessen, az élet tapasztalatait leszűrve értékesíthesse a maga munkájával. Mi ügyvédek tudjuk és látjuk a bírósági praxisban is, hogy fiatal joggyakornokoktól és ügyvédjelöltektől princzipálisaik csak azt kívánják, hogy mcntü több technikai munkát végezzenek Arra azonban nincs módjuk, nincs alkalmuk, hogy teljes kiképeztetést nyerjenek. Szükségtelen megjegyeznem, hogy a tömegmunka minden komoly előkészületnek, legíőkép pedig a jogi készültségnek kizárása, úgyszólván lehetetlenné tétele. Ausztriában és Németországban a téli és a tavaszi hónapokbau szokásban van, hogy a törvényszékeken tartanak kiképző tanfolyamokat. A birójelöll á saját kiképeztetése czéljából kellene hogy dolgozzék, nem pedig az ügyvédnek vagy a bírónak tehermentesítése czéljából. Ezért helyeslem én azt, a mit az igazságügyminiszterium kezdeményezésében látunk, hogy a jegyzőknek nagyobb önállóságot kívánnak biztosítani. Jogászegyesületekben hallani olyan hangot is a birák köréből, hogy azt mondják, nem tartozik feladataik közé, hogy az ú. n. fiatal jogászi generácziót neveljék. Hát igenis mi kívánjuk, hogy a felettes hatóság a keze alá rendelt joggyakornokokat és jegyzőket részesítse bizonyos tanácsadásban vagy legalább is ellenőrzésben, legyen vezetője, hogy tényleg a jogi tanulást ne hagyják abba, hanem intenzive folytassák. (Általános helyeslés.) Mintául szolgálhat e tekintetben Hamburg városának a jogászkiképzés tárgyában hozott határozata. A porosz birák egyesülete is igen nagy munkát fejtett ki c téren, a mint a t. képviselőháznak talán van is tudomása erről. Igen érdekes és azt hiszem, a jogászi kiképzés szempontjából figyelemreméltó munka, a mely a mi szemeink elől sem tévedhet el. Egész röviden vagyok bátor erre rámutalni, különben Balog Arnold ügyvéd úr a Jogtudományi Egyesületben tartott erről felolvasást. El is hagyom azon jogi tárgyakat, a melyeket ezen időközi tanfolyamokon előadnak, és rámulatok arra, hogy ezen szigorú jogi tanulmányokon kívül a praktikus németeknél külön előadások tarlatnak b rák számára a gőzturbinákról, a technika vívmányainak jelentőségéről a joggyakorlatra, egy nagy német biztosító-társaság mikénti berendezéséről, az elektromos va- | suták építéséről, a Siemens és Schuckert czég-fele gyártelepek be- ! rendezéséről és meg fogják szakértők vezetése mellett tanulni, hogy miként készül egy exploziós motor, egy automobil; egy bankigazgató beszélni fog a bank berendezéséről, működéséről, más valaki egy gyógyszerészeli intézet részéről az élelmiszervizsgálat rejtelmeibe fogja őket bevezetni és így tovább. Minden előadás rajzok és vetített képek kíséretében történik, úgy ho.y minden valósággal meg lesz jelenítve. Méltóztassék csak elképzelni, micsoda óriási jelentősége van ennek és a biró milyen más munkát végez ítélethozatal alkalmával, a mikor a peranyag eléje van adva, ha a gyakorlati élet alapján tud helyes és megfelelő ítéletet hozni. Nem lesznek majd rászorulva, hogy minden alkalommal szakértő bevonását legyenek kénytelenek alkalmazni. Jól tudjuk mi gyakoriali emberek, hogy szakértőknek kisebb dolgokban való szerepeltetése elsősorban is elhúzza a bírói működés befejezését, másodszor pedig rendkívül megdrágítja az eljárást. És az önállóságot el iminálja a bíróságból ez a mostani helyzet, mert nincs olyan kérdés, pl. egy ruha megpróbálása, a melyei szakértő nélkül el tudnának dönteni. Hiszem, hogy az igazságügyminiszter urnák figyelmét ezek a dolgok nem kerülik el s azt a kérelmet terjesztem elő, ezen tanfolyamokra nézve, hogy először azok megvalósíttassanak, másodszor, azért, hogy a birák a>okon részt vehessenek, kellő szabad időt, anyagi kedvezményt és erkölcsi támogatást kellene nekik nyújtani. Méltóztassék elképzelni, hogyha azt a külföldi szokást meghonosítanák Magyarországon, hogy a bírósági pályán működő fiatalabb erők a törvényszék területéről hetenként összejönnének, úgy mint a németeknél szokás, olt a vitás eseteket kölcsönösen megbeszélnék, hogy a jogi kérdések megoldásának egyöntetűsége ezáltal mennyire kijegeczesednék. Különösen nagy veszedelem az egyöntetűség szempontjából az, hogy pl. 100 koronán aluli pereknél, a melyek ügyeinknek 50%-át teszik ki, felebbezésnek nincs helye. Tehát rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy már az első fórumok gyökeresen s egyöntetűen oldják meg ezeket a kérdéseket. Legtöbbnyire a perek elhúzásának az elméleti képzettség hiánya az oka, az, hogy a mikor az a fiatal bíró oda leül a bírói székbe, a perre vonatkozó új és. új éíetjelenségeket kellőleg megoldani nem képes, a mikor az egyik perezben gépolaj ügyben, a másik perezben gyermektartási ügyben kell döntenie, képtelenség, hogy az a fiatal biró minden egyes kérdésben megelőző alapos tudás és elméleti és gyakorlati képzettség nélkül kellőleg megnyugtató Ítéletet tudjon hozni. (Helyeslés balfelót) T. képviselőház! Bátor vagyok még egy indítványnyal ennél a kérdésnél a t. ház elé lépni, a mi különben nem szokatlan, mert a honvédelmi lárcza költségvetéséből láthatjuk, hogy pl a honvédelmi minisztérium fizeti be a mérnökök tagdíját a Mérnök- és Építész-Egyletnél és belépteti a katonai mérnökeit oda. Ennek kapcsán bátor lennék indítványozni, hogy pl. biráinknak, legalább az alsó fizetési osztályokban levő bíráink részére, a kiknek oly kevés a fizetésük, hogy nem áldozhatnak ilyen egyletbe való belépési czélokra, méltóztassék az igazságügyminiszteriumnak egy tételt felvenni azon czélból. hogy a fiatal bírói generáczió a jogászegyletbe beléptethető legyen. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! A jogi oktatás és a biróképzés kérdésétől nem tudom elválasztani azt a kérdést, hogy a birák és bíróságok jogi könyvekkel, törvényekkel, rendeletek tárával nincsenek kelíően ellátva. Egy hivatalos példány \an mindenütt, de méltóztatnak tudni, a gyakorlati életben, az olt mint leltári tárgy őriztetik féltékenyen; egyik biró átadja a másiknak, a biróság vezetője átadja a másiknak, pedig hát elengedhetetlen kívánság és követelmény, hogy minden bíró és jegyző kapja meg a törvények és rendeletek hivatalos gyűjteményét. Megnyugtat, hogy a t. igazságügyimniszter úr most oly kézmozdulatot tesz, a melyből máris a kérdésnek kedvező megoldására lehet következtetni. Képtelenség volt részünkről eddig is tűrni azt a helyzetet, hogy szinte kötelezték a bírákat arra, hogy szerezzék meg a törvények és rendeletek gyűjteményét, a mikor a hivatalos gyűjtemény fűzve 179 K 22 fillér, kötve 240 K 02 fillér, rendeletek tára fűzve 606 K 42 fillér, kötve 707 K 42 fillér. Az állami nyomda igénybevételével, egyszerű papírra nyomtatva, azt hiszem, oly elenyésző csekély összegbe kerülne ezeknek a kinyornatása, a mi bőven megtérülne azzal az erkölcsi haszonnal, a mely abból áll elő, hogy a bíróságok a törvények és rendeletek tárával kellően el vannak látva és azokat könnyebben kezelhetik. Még egy panaszunk van a törvények kinyomatása tekintetében és ez az, hogy későn nyomtatják ki a törvényeket. (Helyeslés a baloldalon.) A mire ugyanis az egyik törvény megjelenik, addigra közben 10-15 t.-czikket is letárgyaltunk. Bakonyi Samu: Ezt lépten-nyomon tapasztaljuk. Ráth Endre: A gyakorlati emberek, a kik törvényekkel állandóan foglalkoznak, szükségét érzik a törvények gyors megjelenésének ; azt hiszem, hogy méltánylást érdemel ez az ügy és hogy a t. igazságügyminiszter úr, ha a belügyminiszter úrral együtt, jóakarattal tárgyalja ezt a kérdést, könnyen megoldhatja és segíthet e bajon T. képviselőház! A hivatalos lap drágasága ellen is van panaszunk. Kérjük ennek orvoslását. Áttérve egy más témára, azt hiszem, nincs egyetlen ember a 1, házban, a ki díjtalan joggyaruokok intézményének további fennállása mellett állást foglalna. Képtelenség a mai életben, hogy egy jogi képzettséggel biró ember díjtalan munkát végezzen az állani számára. Itt mindjárt én is leszegezhetem azt az álláspontomat, hogy magunk sem kívánjuk azt, hogy a ki egyszer joggyakornoki állásba jutott, azzal már feltétlenül engedélyokiratot nyerjen arra, hogy állandóan a bírói pályát választhassa életczélul. A ki a joggyakornok képzésideje alatt nem tudja megállni ott a helyét és nem tud oly képességet kimutatni, a mely a bíráskodás szempontjából kellő garancziát nyújt, annak eltávolítását magam részéről is helyesnek tartom és ebben a tekintetben a budapesti királyi tábla elnökének körrendeletét is helyeslem, a mely a bíróságokhoz kérdést intéz, hogy e szempontból a joggyakornokokról jelentést tegyenek. De a megnyugtatás kedvéért azt a kérelmet vagyok bátor előterjeszteni, hogy a joggyakornokra vonatkozó e referátum tekintetében necsak egyetlen bírótól szereztessék be jelenlés, mert hiszen személyi dilíerencziák is lehetnek joggyakornokok és bírók közt, hanem tartassák meg a szabályzat, a mely szerint a joggyakornokok időrőlidőre más és más szakba télessenek át. Esetleg a büntető bírónak más felfogása van a fiafal joggyakornok tekintetében mint a polgári bírónak, vagy váltó- és kereskedelmi törvényszéki bírónak. A t. előadó úr igen érdekesen és hogy úgy mondjam, nagy szeretetlel foglalkozott a jegyzői kar kérdésével. A konklúziójával természetesen nem érlek egyet, mert én e kérdést sürgősen és