Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 12. szám - A bírósági és ügyészségi szervezet reformja

101 nyel is járna, hogy a birói és az ügyészi kar jogos érdekeinek minden sérelme nélkül válnék lehetővé ügyvédeknek bírákká és ügyészekké kinevezése, a mi kétségtelenül igen üdvös hálással lenne a birói és ügyészi karra, mert új szempontokat hozna be a joggyakorlatba, olyanok révén, a kik az összes életviszonyokat a legkülönbözőbb oldalról a legnagyobb kö/.vctellenséggel ismerik és a kiknek sokoldalú élettapasztalata csakis kedvezően halhat a jog alkalmazására és kiszolgáltatására. Mivel azonban a birói és ügyészi hivatásra rátermett ügyvédekel a javadalmazás csekélysége, még inkább azonban a nyngdíjlönénynek reájuk nézve sérelmes szab lyai tartják vissza attól, hogy az állam szolgálalába lépjenek: a nyugdíjtörvénynek a közel jövőben várhaló és részünkről is külön előterjesztéssel megsürgetett módosítása kapcsán azt a rendelkezési kellene törvénybe iktatni, hogy az ügyvédi gyakorlatnak éveit beszámítják az állami szolgálatban töltött időbe, föltéve, hogy ez utóbbi tiz ével mégha hal. Ezt a korlátozási azért tartjuk szükségesnek, nehogy megtörténhessék, hogy valaki 25 — 30 éves ügyvédi gyakorlat után épen csak a nyugdíj biztosítása végett vállalna állami hivatalt, 2—3 esztendő elteltével pedig, mint rokkant, nyugalomba vonuljon. A nyugdíjtörvény módosításáról lévén szó, egyben kérjük annak olyan értelemben is megváltoztatását, kogy minden biró vagy ügyész, a ki a törvényes szolgálati idéít kitöltölte avagy az V. és ennél magasabb fizetési osztályba, tartozók közül, a kik 70. életévüket betöltötték, a törvénynél fogva, nyugalomba menni, hotelesek. Első pillantásra a mai törvényes állapot fönntartásának látszik ez a szabály, valósággal azonban lényegesen más, de nézetünk szerint föl téllen ül szükséges. A nyugdíjtörvény ugyanis akkor, a mikor azt a törvén)es szolgálati idői megállapítja, számba veszi mindazokat a szempontokat, a melyek itt döntően figyelembe jöhetnek. Magától értődőén azonban abból a tapasztalaiból indul ki, hogy 35—40 éves közszolgálat anynyira megőrli az illető köztisztviselő egészségéi és szellemi frissességét, hogy nem egész ember többé és nem képes a köznek olyan módon és olyan buzgalommal szolgálni, a mint azt tőle, mint aktiv alkalmazottól joggal meg lehet követelni. Félember, íélmunkaerő tehát csak mindnyájunkat érhető muló természetű akadály esetében tűrhető meg közszolgálatban, állandóan nem, meri ez megsértése annak a kötelességnek, a mellyel az illető a köznek tartozik. Igaz, vannak kivételes emberek, a kik 70. életévükön túl is olyan testi és szellemi erővel áldvák meg. hogy díszei és erősségei maradnak annak a testületnek, a mely szerencsés őket körében tisztelni és jelenleg is van néhány ilyen kiváló főbiránk, a kiről óhajtandó, hogy mennél tovább legyenek a közszolgálatnak megtarthatók. Az ilyen kivételes emberek kivételes bánásmódot teljes joggal igényel hetvén: ezekre azt a rendelkezést javasoljuk, hogy királyi elhatározással legyenek a szolgálatban továbbra is megtarthatok, de azután csakis az 1871 : IX. t.-cz. előírta eljárással a fegyelmi bíróság határozhasson az illető nyugdíjazásáról, ha ezt maga-maga nem kérte. Ezt a módosítást azért javasoljuk, mert a mai törvényes szabály mellett az igazságügyminiszter érthető délicalessebői — csak ritkán tagadja meg annak a főbírónak a kérését, a ki kellő meg okolással kéri szolgálatának folylaihatásál 70. életévén lúlis, hololt az a köz érdekében többé már nem kívánatos. Ennek a kérésnek a megnehezítése léhát a miniszter helyzetét is megkönnyíti, meri föltehető, hogy csak valóban kivételes és megokolt esetben fog a minisztertanács útján Ő Felségének előterjesztési tenni a szóban forgó biró kérelmének teljesítésére. Viszont az 4874 : IX. t.-cz. alkalmazása azért megokolt, mert a miniszter engedélyével tovább szolgáló biró a miniszter óhajtására bármikor nyugdíjazható lévén: ez a birói íüiígellenségnek nagy sérelme, a mely a legfőbb állásokban legkevésbé tűrhető meg. V. Nag) méltóságod a polgári perrendtartásnak a képviselőházban tárgyalásakor 1910. évi no\ember' 21. napján megtartott beszédében kiterjeszkedni méltóztatott a perrendtartás kapcsán hatályba lépő bírósági szervezeti reformokra is. Ezeket, különösen a selectióról, a kir. törvényszéki tanácselnökök kinevezéséről és a kir. járásbíróságok megerősítéséről mondottakat mi is a legnagyobb örömmel üdvözöljük. De bátorkodunk Nagyméltóságod szíves ügyeimét mindezek kapcsán fölhívni arra is, hogy a föntiekben kifejteit reformjavaslatokon fölül még a következő szervezeti reformokat is méltóztassék létesíteni: Az elsőfokú bíróságok vezetői, a mint azt már korábbi előerjesztésekben szintén kifejtettük, az elsőfokú bíróságok munkaterhéiiek folytonos növelésével napról-napra bővülő hatáskört kapnak, a mi nemcsak tennivalóikat, hanem felelősségüket is nagymértékben fokozza. Az is kívánatos, hogy a föladatának magaslatán álló vezető ebben az állásban mennél tovább megmaradjon. Mindezek a szempontok, nemkülönben a vezető állással szükségkép járó, kisebb-nagyobb reprásentativ költség, végül az a körülmény, hogy a kir. járásbiró Ságokhoz a jövőben, igen bölcsen, csaknem kivétel nélkül a VII. fizetési osztályban levő bírák lesznek kinevezve, csaknem természetszerűén maga után vonja annak törvény beiktatását, hogy a perrendtartás hatálybalépésétől fogva a kir. járásbíróságok vezetőit a VI. fizetési osztályba sorozzák, a kir. ügyészségek vezetői legalább felerészben szintén ebbe a íizelési osztályba juthassanak, hogy gyakori változások itt is kikerülhetők legyenek. Ez a reform véget fog vetni a járásbíróságok tagjai részéről joggal panaszolt sérelmeknek a VI fizetési osztályba julhalás körül. Hasonlóképen javítandó a vidéki kir. /örvényszékek elnökeinek helyzete is, még pedig olyképen, hogy ezeknek felerészéi a/. V. fizetési osztályba kell sorozni. Ezzel egyfelől jutalmazható lesz az érdem és a sokoldalú tevékenység, a nélkül, hogy az elnöki állásban gyakori változásnak kellene beállania, másfelől pedig végükei érnék a nevezeti elnökök előlépési viszonyai körül jelenleg fönforgó valóban igen nagy sérelmek, a melyeket az összlétszám vonatkozó adatainak megtekintése szembeötlően megvilágít. A felügyelő munkakörrel járó sokféle elfoglaltságot és igen nagy felelőssége! lehetetlen lovábbra is megkülönböztetés nélkül, egyenlően díjazni a VI. fizetési osztályban működő ama bírák tevékenységével, a kiknek ebből a felelősségből semmi sem jut és mi úgy gondoljuk, hogy elemi méltányosság követelése a vidéki törvényszéki elnököknek előlépési viszonyai! a fönn jelzett módon javítani. Mivel azonban a jogszolgáltatásnak elsőrendű érdeke, hogy a törvényszékek elnökei, a kik mindig a kiváló erőkből kell, hogy kikerüljenek, a jövőben, mikor a törvén)székek, mini felehbezési bíróságok, a maihoz képest aránytalanul nagyobb jelentőséget lógnak kapni, több időt szentelhessenek a bíráskodásnak, a mint ez ma általában lehetséges; mivel ugyancsak elsőrendű igazságügyi érdek, hogy a törvényszék elnöke mint jogász is az első helyet foglalja el birólársai közt és hogy jogászi kiválósága is irányílóan és lelkesítőén hasson a vezetése alatt álló bíróság működésére: végre-valahára föl kell menteni az elnököket mindamaz igazgatási munkálatok alól, a melyek ma tevékenységükei oly nagy mértékben veszik igénybe. Finnek módja pedig egylelől a számvevőség megfelelő megosztása és az, hogy az igazgatási tennivalók (számadás, pénzkezelés, slalisztika stb.) kizáróan a törvényszék irodaigazgatójának tartozzék a hatáskörébe, másfelől pedig a járásbíróságok vezetőinek is nagyobb önállósítása e bíróságok belső és gazdasági ügyvitele körül, az egyéni felelősségnek minden téren és állásban természetes fokozásával. Csakis így és az ügyvitelnek lehető legnagyobb egyszerűsítésével, rég elmúlt idők elavult maradiságának az ügyvitelből gyökeres kiirtásával, válik majd lehetővé, hogy a törvényszékek elnökei a.jövőben inkább legyenek bírák, mint adminisztrátorok, a mit ma csak önfeláldozással, de néha még ezzel sem lehet elérni. De még más szempontból is nagy jelentőségű lenne ez a reform. Abból t. i., hogy az elnökök a járásbíróságok vizsgálatánál is nagyobb súlyt helyezhetnének az igazi birói tevékenység megfigyelésére, a mire a változandó viszonyok és a járásbirósági birói létszám fölemelése mellett különösen szükség leend. Mindaz, 'a mit most a törvényszéki elnökök hatáskörének átalakításáról és a melléjük osztandó számvevőségi és kezelő személyzetről mondottunk, megfelelően áll a kir. Ítélőtáblák elnökeire is, a kiknek felügyelő jogköre az elsőfokú bíróságok fokozódó jelentőségével természetszerűen amúgy is bővülni fog. Ennek következése lesz az is, hogy a kir. ítélőtáblák mai, meglehetősen aránytalan területeit lehetőleg egyenlősíteni kell, mert különben a lábiák elnökeit zárjuk el a bíráskodásban való tevékeny részvételtől, a minek — ezt alig kell bőven megokolnunk — a jogszolgáltatás válla na óriás kárát. Viszont ki kell'bővíteni a táblai elnökök hatáskörét a kir. főügyészek évtizedes hatáskörének mintájára — olyképen, hogy az utalványozás és a kezelő személyzet kinevezése körül önálló jogkört kapnak, a mi a felügyelet és a munkaerő arányos megoszlása szempontjából is rendkívül előnyös lenne. Igaz, hogy ezzel az igazságügym-niszter kinevező jogköre csökken, de úgy gondoljuk, hogy ezenfelül még oly óriás munkakör jut az igazságügyminiszlerium vezetőjének, hogy alig sajnálkoznék e terhes munkakör elvesztésén. De különben is, ha a miniszter a bírák nagy részéi is alig ismerheti, még kevésbé ismerheti közvelellcnül a kezelő személyzet tagjait, a kiknek kinevezésénél tehát az esetek lúlnyomó részében ma amúgy is a felügyelő hatóságok javaslala az irányadó, a jelenlegi helyzet tehát csak alakilag változnék, lényegében alig, de azért a táblai elnökök munkaköre ezzel a változtatással mégis inkább csökkenne, mint bővülne, mert a jelölés sokszor nagyobb munka, mint a kinevezés. A felügyelő hatóságok kapcsán akarunk megemlékezni két nagyjelentőségű mozzanatról is, a mely a bíróságok belső éleiére vonatkozik. Az egyik az, hogy ma a birói munkaerő nincsen arányosan, elosztva a bíróságok munkatérbe szerint. Sok bíróságnak löbb a bírája, mint a mennyire az ellátandó birói munka mellett, a leg-