Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 12. szám - A bírósági és ügyészségi szervezet reformja

100 tesen az illető bíróságnak mindenkori vezetője. Ez a jelölés azonban, a-mely lehet .többszörös is, mint a most szokásos hármas jelölés, az igazságügyminiszterre kötelező legyen oly képen, hogy csakis a jelöllek valamelyikét ajánlhassa kinevezésre Ő Felségének. Ez a rendszer elég tág jogkört biztosít a miniszternek a kiválasztásra, megnyugtathatja őt is, a közvéleményt is arról, hogy az illető állásra csakis alkalmas munkaerőt hoz majd javaslatba — hiszen a miniszter a jelöllek túlnyomó részét és azoknak igazi értékét a dolog természeténél fogva nem is ismerheti közvetellenül, — de a mellett kizárja a protekcziónak azt az ezerféle módját, a melyet, sajnos, némely, a függetlenségükre és önérzetükre annyira büszke birák is igénybe vesznek és a mely, jól tudjuk, minden miniszternek valósággal megkeseríti hivataloskodását. S ha egyetlen érvünk sem nyerné el Nagyméltóságod tetszését azok közül, a melyeket a kinevezés mai rendszere ellenében korábbi kérvényünkben fölhoztuk, ez az érv bizonyára olyan, a mely megnyeri helyeslését Nagyméltóságod puritán gondolkodásának. A közérdekel annyira károsító, a közerkölcsöt, de a magánerkölcsöl is annyira megmételyező protekczió ellenében az egyedül biztos óvóeszköz, ha a törvényhozás olyképen szabja meg a kinevezés rendszerét, hogy a miniszter szabad keze bizonyos fokig meg van kötve és hogy a protekcziónak útját ilyen módon vágják el, mert hiszen Nagyméllóságod legjobban tudja, hogy pl. az összeférhetlenségről szóló 1901: XXIV. t.-czikkben (13., 14. §§.) a minisztereknél való közbenjárásra vonatkozóan foglalt tilalmat nálunk, fájdalom, senki sem veszi komolyan. Ugyanannak a kijelölő bizottságnak, a melyet a bíróságok teljes ülése évenként választ, legyen azután jogköre a minősítés is, a melyei a kii*, járásbíróságok vezetőitől egészen meg kell vonni — a vezető járásbirák, mint a kijelölő bizottság tagjai, érvényesíthetik esetleges hozzászólásukat. Ezt a m nősítést pedig az érdekellnek, kívánságára, teljes egészében tudomására kell hozni, lehetővé léve, neki ellene a jogorvoslatot a reá nézve másodfokon illetékes fegyelmi bírósághoz. A minősítésnek ilyen módja, a mint azt szintén volt már alkalmunk bőven kifejteni, elejét venné annak a sok súrlódásnak és gyanúsításnak, a mi a mai litkos minősítéssel kapcsolatos. Mi úgy gondoljuk, hogy a jogszolgáltatás érdeke, hogy a hivatali együttműködésre is oly károsan ható indító okok megszűnjenek, de érdekük a bíróságok főnökeinek is, hogy meneküljenek attól a sok bosszantástól és attól a nagy felelősségtől, a mely a mai rendszerrel jár. Viszont úgy találjuk, hogy ha valakinek joga és kötelessége birótársáról véleményt mondani, a mely annak egész életére döntő hatással lehet, úgy legyen meg benne a bátorság is arra, hogy azért bárhol és bárkivel szemben helyt álljon, mert igazunkat mindenkivel szemben megvédhetjük, azt pedig amúgy sem szabad eltűrnünk, hogy épen vezető állásban levő bírákat gyanúsítsanak a minősítésnél elkövetett szabálytalansággal, jogosulatlan kcdvezéssel vagy részrehajlással. Ellenben nem szabad szemet hunyni az előtt sem, hogy az egyes ember a legjobb hiszemmel is tévedhet bírótársának bizonyos képességei dolgában, valamint az előtt sem, hogy kisebb helyeken, egyéni, családi és társadalmi körülmények íiéha öntudatlanul befolyásolják a bíróság főnökéi kartársa egyéniségének megítélése körül. Ezért kellem; teljesen kizárni annak lehetőségét, hogy a minősítés egy embertől függjön, és azcrl javasoljuk, hogy az bizottságnak jusson hatáskörébe. Ennek tagjait a birák maguk szabadon választják, ha szükségesnek látják, évenként egészben vagy részben új tagokkal és ha ez a rendszer nem is íog megszüntetni minden panaszt — a bármily joggal kedvezőtlenül minősített sohasem fogja ezt a minősítési igazságosnak találni — és nem is fogja elejéi venni minden tévedésnek, bizonyos, hogy a mai állapotnál aránytalanul jobbal, megbízhatóbbat és az összes érdekeltekre megnyugtatóimat íog teremteni és azért ismétellen kérjük e rendszernek mihamarabb meghonosítását. A kinevezés és a minősítés rendszerének a javasolt értelemben megváltoztatása a bírósági szervezet legkényesebb kérdésében egy bizonyos önkormányzatot teremtvén meg a bíróság kebelében: a mindenkori miniszter is kevesebb személyi panaszszal fog találkozni, de viszont annál erélyesebben gyakorolhatja majd főfelügyelő jogát az ilyen módon kialakult bírói testületek fölött. A kinevezéssel és az ügyvitel egyszerűsítésével kapcsolatosan a pályázatok kiírása körül is bátorkodunk egy, nézetünk szerint, gyakorlati szempontból is előnyös újítást javasolni. Ez pedig az, hogy a pályázatokat a pályázat útján betöltendő összes üres állásokra az igazságügy-minisztérium hirdesse, persze úgy, hogy a pályázati kérvényeket az illető biióság főnökéhez kell beadni, de lehetővé téve azt is, hogy valaki egyszer s mindenkorra általános kérvényben pályázzon akár bármilyen, általa megjelölt állásra, akár. egy bizonyos területre vagy kerületre korlátozott állásra. Az igazságügyminiszlei az esetleg hozzá érkező ilyen pályázatokat küldje meg ovábbi ellátás végeit ama biróság kijelölő bizottságának, a melynek erülelén az illető pályázó részére alkalmas állás üresedett meg. Az igazságügyminiszter azonban a pályázat hirdetésekor egyben a betöltés útján esetleg megüresedő állásra is hirdessen mindig pályázatot, a mi azután lehelővé lenné a valamely felsőbb bírói állás betöltésével járó összes üresedéseknek egyszerre betöltését, a mint az pl. Francziaországban történik. Ezzel az az óriás előny is jár — arról nem is szólva, hogy így a legfelsőbb helyre kisebb számú fölterjesztés kerül — hogy az időközi üresedések ritkábbak lesznek, a munkanapok ezrei ennek következtében nem fognak kárba veszni, a hátralékok aránytalan mértékbén csökkennek és az újonnan kinevezett biró sem kezdi majd meg működését azokkal a hátralékokkal, a melyek a nem szünetelő kiosztás utján az ő rovására keletkeztek akkor, a mikor még nem is tudhatta, hogy ő lesz hivatva azoknak elintézésére. A melleit az előléptetésre várók türelme sem lesz annyira próbára léve, a mint az a mai rendszer mellett néha el sem kerülhető módon és mértékben történik, úgy, hogy minden egyéb előnye mellett ez a rendszer még a megelégedettség érzését is fokozná a bírói karban, a mi bizonyára nem válnék hátrányára a munkakedvnek sem, a melyet — emberileg nagyon is érthetően — nem egyszer lohaszt le a megérdemelt elismerésnek késése, bárha az sokszor nem is az igazságügyi kormányra, hanem ezen kívül álló körülményekre vezethető vissza. Ugyanennek nagyfokú ösztönzője lenne, tehát egyben szintén elejéi venné mind az elegedellenségnek, mind a prolekczió burjánzásának, ha a Német birodalom tizenhal államának mintájára, nálunk is meghonosítaná Nagyméllóságod az első fokon és kizáróan csakis az első fokon az automatikus előlépés rendszeréi, a melylyel egy korábbi előterjesztésünk szintén behatóan foglalkozott már. Azokat az esetleges hátrányokat, a melyekkel ez a rendszer kétségtelenül szintén járhat — hiszen tökéletes emberi intézmény nem létezik — a biróképzésnek fönn vázolt tökéletesítése, a joggyakornokok és jegyzők körében gyakorolt gondos és szigorú kiválasztás, valamint a kinevezésnek javasoltuk reformja a lehető legkisebb mértékre fogja csökkenteni. Mert mennél kiválóbb és mennél inkább rátermett elemek kerülnek a bírói karba, annál inkább lesz kizárva annak lehetősége, hogy az előlépésnek az első fokon bizonyossága csökkenti majd az ügybuzgalm;it és fölöslegessé teszi a versengést. Mert hiszen az automatikus előlépés rendszere nem zárja ki, hogy a tehetség és szorgalom dolgában kiválóbbak bármikor soron kívül léphessenek elő a felsőbb bírósághoz, már pedig ez magában véve eléggé stimuláló hatással lesz mindazokra, a kik nem akarnak éltük fogytáig, bár fokozódó javadalmazással, elsőfokú birák maradni. Viszont az automatikus előlépés intézménye biztosítja a bírónak (és természetesen az ügyésznek is), hogy az elsőfokon három-négy évenként fokozódó javadalmazásban részesül, a mely egyfelől lehetővé leszi, hogy családjának természetszerűen fokozódó igényeit kielégíthesse és a mely másfelől kizárja annak lehelőségét, hogy bármely okból, de hibáján kívül hosszú éveken keresztül ugyanabban a fizetési fokozatban (ma : osztályban) maradjon és hogy nála kevésbé érdemesek jussanak, őt megelőzve, a magasabb javadalmazású osztályba. Az anyagi, az erkölcsi, a szolgálali érdek mindenképen méltányos kielégítését találja ebben a rendszerben, a melyet bizonyára nem alkalmazón és fejlesztelt volna a többiek között a hivatalnokállam példaképe: Poroszország, ha nem győződött volna meg annak előnyeiről az egyesre és a közre egyaránt. A gyakorlati megvalósítást úgy képzeljük magunknak, hogy a megalkotandó külön bírói és ügyészi státusban, a melyre azonnal rátérünk, az elsőfokú birák és ügyészek egyetlenegy fizetési osztályt alkotnak és ezen belül mennek előre 3—4 évenként a mai VIII., VII. és VI. fizetési osztálynak megfelelő fizetési fokozatokba (tehát 27 év alatt a a mai VI. fizetési osztály első fokozatába), de mindig az elsőfokú bíróságnál, illetve ügyészségnél maradva, mert, ismételjük, a kir. Ítélőtáblához (főügyészséghez) és a kir. Curiához (koronaügyészséghez) való kinevezésnél az automatikus előlépést a leghatározottabban perhorrcskáljuk, mivel ide — épen úgy, mint a bíróságok és ügyészségek élére — csakis a kiválóknak, sőt csakis a legkiválóbbaknak szabad julniok, a képzelhető legszigorúbb és legtöbb szempontból történő kiválasztás útján. Az automatikus előlépés tehát egyfelől lehelővé leszi az anciennilás jutalmazását ott, a hol az illető átlagos képességei és szorgalommal (és magától érlődően legyeimi \élség híján) működve, érdemessé válik a helyben, a mai VI. fizetési osztályig bezáróan való előlépésre, javadalmazásának időnkénti javulásával, másfelől kizárja azt. hogy az anciennilás, egyéb kiváló érdem híján, egymagában adjon jogezímet akár vezető állás, akár felsőbb fokú birói vagy ügyészi állás elnyerésére. Igy azután a hivatali hierarchia összes szempontjai érvényesülhetnek, a nélkül, hogy a jogos és megokolt panaszok a legtávolabbról is oly gyakoriak lennének, mint a mai rendszer mellett, a mely sokszor még a legfőbb birói állások betöltésénél is az anciennitást tekinti döntően irányadónak, a jogszolgáltatás legnagyobb hátrányára és a nemes becsvágygyal dolgozóknak legfájdalmasabb sérelmére. Az automatikus előlépésnek törvénybe iktatása azzal az előny-