Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 12. szám - A bírósági és ügyészségi szervezet reformja

99 halmozva olyan (különösen perenkívülí) lenni valókkal, a melyek nem tartoznak a bíráskodás körébe és épen azért olcsóbban, czélszerííbben, gyorsabban más közegek által lennének elláilialók (jegyzők, kir. közjegyzők, telekkönyvvezetők, megfelelő kezelő-tisztviselők), addig másfelől a bírói tiszt vagy az ügyvédség önálló gyakorlására képesített bírósági jegyzőre sokszor olyan munkakört rónak, a mely nem méjtó képzettségéhez, egyéniségéhez és állásához és a mely nem alkalmas arra, hogy kiképzését kedvezően előmozdítsa. Nagyon természetes azonban, hogy a jegyző ilyen quasi-biróí lennivalóit a törvénynek szabatosan körül kell írnia, nehogy az ügymenetet károsan befolyásoló zavarok és félreértések támadjanak a törvény homályos rendelkezéséből. A jegyzőknek ilyen hatáskörrel felruházása szükségképen maga után vonja azt a reformot, hogy legalább felerészük a IX fizetési osztályba kerüljön, a mi a bírói (ügyészi) állás méltóságával és jelentőségével össze nem férő albirói (alilgyészi) állásnak rég óhajtolt ; az igazságügyi kormány által régóta (utoljára az 1908: VI. l-czikk megokolásában) ígért megszüntetését is jelenlené. De sürgősen szükséges lenne az a megszüntetés azért is, mert a jegyzők előléptetésének mai lehetősége olyannyira kedvezőtlen, jogos anibieziót és érdeket olyan mélyen sértő, a jogszolgáltatás körében működök lelkiállapotára oly nagy mértékben bántó és elkedvetlenítő; hogy ezzel a reformmal pillanatig sem lenne szabad késlekedni. Épen ezért arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy a bírósági jegyzők tarthatatlan helyzetének javítását czélzó ezt az álrendszeresítést már az 191 í-iki költségvetés tárgyalásánál figyelembe venni méltóztassék. Az a közel 000.000 koronás költség, a melylyel ez az átszervezés jár, nézetünk szerint megtérül, ha az eljárásokat és ügyvilelt czélszerfien egyszerűsítjük és ha a perenkívüli eljárásokból mennél többet kir közjegyzőkre bízunk, a mi azután az elsőfokú bírói létszám arányos csökkenéséi vonná maga után .Fönntartjuk azonban azt a természetes álláspontunkat:, hogy a IX. fizetési osztályba történt kinevezés sem ad a jegyzőnek virtuális jogot a bjróvá (ügyészszé) kinevezéshez. Ez a kinevezés újabb, szigorú kiválasztással történjék, annak figyelembe vételével, hogy ez a kinevezés rakja le a bírói (ügyészi) létszám alapjait és hogy az el nem mozdítható alkalmatlan bíró olyan átka a jogszolgáltatásnak, a melytől é\tizedeken át lehelellen szabadulni és hogy az ilyen bíró az óriás-károsításon felül, valósággal mételyként hat, a nélkül, hogy azt kiirtani lehetne. Tévedések és esalódások természetesen minden rendszer mellett lehetségesek. Bizonyos azonban, hogy a mai rendszer, a mely mellett a birói vagy ügyvédi vizsgálatot igazoló jegyző korábban vagy későbben okvetlenül biróvá vagy ügyészszé lesz, a nélkül, hogy erre az állásra a legkisebb hivatása és rátermellsége volna, továbbra fönn nem tartható, különösen akkor nem, a mikor az elsőlbkra a mainál aránylalanúl nagyobb föladat és súlyosabb felelősség fog hárulni. Ez a kiválasztás azonban az egységes gyakoriali vizsgálat behozatala esetén könnyebb is lesz azért, mert a bíróságnál (ügyészségnél) meg nem maradható jegyző nehézség nélkül átmehet az ügyvédi, sőt esetleg a közigazgatási pályára, a mi a mostani eltérő minősítés melleit sokszor lehetetlen és a mi, emberies szempontból, érthetővé, de azért nem helyeselhetővé leszi azt az elnézést, a melyet az igazságügyi kormány a birói (ügyészi) hivatalra alkalmatlan személyekkel szemben is gyakorol. Ezzel kapcsolatban akarunk ismétellen szóvá tenni azt az anomáliát is, hogy ma hatályos törvényeink a bármily hosszú idejű birói vagy ügyészi gyakorlatot sem fogadják el olyannak, a mely külön ügyvédi vizsgálat nélkül — az ügyvédség gyakorlatára képesítene. Nézetünk szeriül ez nemcsak a bírói és ügyészi hivatás lekicsinylése, t hanem a legnagyobb mértékben megokolatlan és méltánytalan, ügy gondoljuk, hogy legalább ötéves önálló birói és •ügyészi gyakorlat, a melyet a gyakornoki és jegyzői állásban töltött évek amúgy is tetemesen megtoldanak, föltétlenül pótolja az ügyvédnek mai törvényesen nagyobi) elméleti képzettségét és azért kérjük, hogy a képesítés törvényes egységesítéséig is, méltóztassék már a tervbe vett álmeneli szervezeti törvénybe a fönn kifejletteknek megfelelő rendelkezést fölvenni. A biróképzés másik része a továbbképzés, a melynek állandónak kell lennie és a melynek eszközei is többfélék. Ezek közé tartozik mindenekelőtt, hogy az összes bíróságok, tehát a kir. járásbíróságok is, megfelelő könyvtárakkal legyenek ellátva, a melyekben a bíró (ügyész) mindent megtalálhasson, a mi szünet nélkül való továbbképzéséhez szükséges, beleértve természetesen a belföldi szaklapokat és a külföldi szaklapokból annyit és olyanokat, a mennyi és a melyek a legalkalmasabbak annak a czélnak az elérésére, hogy a bíró és ügyész a jogélet minden mozzanatáról azonnal, alaposan és megbízhatóan értesüljön és hogy állandó ösztönzést kapjon tudása körének kibővítésére. Mennél képzeltebb és műveltebb a biró és az ügyész, mennél bővebb a látóköre, annál jobb és megbízhatóbb lesz hivatali tevékenysége, annál kevesebb lesz a felebbvilcl, annál ritkább lesz az ellentéles, az ingadozó joggyakorlat Epen azért a bírósági könyvtárak lehelő fejlesztése a jogszolgáltatás terén — ama meg nem becsülhető előnyön felül, a melyet az államnak és társadalomnak egy nagyműveltségű birói és ügyészi kar nyújt, mert ez szociális kihatásában is rendkívüli jelentőségű isinél nemcsak egyoldalú birói érdek, hanem az igazságszolgáltatásnak legnagyobb" előnye, a melyet áldozatok árán is elő kell mozdíani. Ezzel kapcsolatosan ismételjük azt a kérésünket, hogy minden biró és ügyész, a jövőben pedig a IX. fizetési osztályba sorozott minden jegyző is ingyen kapja meg az összes törvényeke/ és rendéleteket. Ezeket neki ismernie kötelessége és már csak ezért sem szabad tetszésétől tenni függővé azoknak a megszerzését. Sehol a világon nem történik, hogy a birói és az ügyészt hivatalból ne lássák el hivatali működésének e legelemibb eszközeivel, csak nálunk, a hol a törvények és rendeletek hivatalos kiadásai aránytalanul drágábbak, mint bárhol a világon és a hol a javadalmazás, a megélhetés drágaságához viszonyítva, kisebb, mint a legtöbb kultúrállam ban, úgy, hogy méltányosan nem is szabad, valósággal nem is lehel megkövetelni a bírótól és ügyésztől e kiadásoknak saját köllségén megszerzését. A mai állapot igazságtalansága oly szembeötlő, hogy nem is kell azt bővebben kifejtenünk és azért biztosan reméljük, hogy Nágyméllóságod e tart hálátlan helyzetet mihamarabb meg fogja szüntetni. A költség fedezésének kérdésénél pedig szem előtt kell tartani, hogy a törvényeket és rendeleteket a kir. belügyminisztérium, tehát az állam adja ki, nincs tehát semmi nehézség, hogy a korábbi évfolyamok megszerzésének nagy költsége — a mely természetesen nem haladhatja meg az önköltséget — több évre fölosztva terhelje az igazságügyi tárczál. A továbbképzésnek egy másik módja az, hogy külön intézményes szervezet gondoskodjék a bírák és ügyészek ismereteinek állandó kibővítéséről. A-biró hivatása olyan, hogy az életviszonyok el sem képzelhető változatosságáról kell napról-napra döntenie. Mi sem természetesebb tehát, hogy továbbképzése épen oly kevéssé lehet egyoldalúan jogászi, a mint kiképzésének sem szabad csakis a jogszabályok belűire szorítkoznia. Az a lelkiismeretes biró és ügyész, a kinek megvan a kellő alkalma és anyagi eszköze, bizonyára önmaga pótolja ismére!körének hiányait és sajátítja el fokozatosan mindazt, a mi hivatásának ideális teljesítéséhez szükséges, arra törekedve, hogy loladalának legnagyobb magaslatát érje el. Fájdalom azonban, a mai javadalmazás és a mai munkabeosztás csak igen kevés bírónak és ügyésznek leszi lehetővé az állandó önképzésnek ezl a módját, pedig az egyesületünk körében már is alakult továbbképző csoportok örvendetesen bizonyítják, hogy a hajlani erre nagy mértékben megvan. A külföld, különösen a Németbirödalom példájára kellene tehát nálunk is olyan állandó továbbképző tanfolyamokat szervezni, a melyek 3 -0 hónapos cziklusokban mcgismerlelik hallgatóikkal közvetlen szemlélet kapcsán —- "az újításokat és az előrehaladást nemcsak a jog, hanem a társadalmi, gazdasági és kulturális élet terén. E tanfolyamok előadóinak a legkiválóbb szakemberekből kell kikerülniük. Hallgatásukat megfelelő beosztással és fölváltással köteleződ kell tenni és mivel ez a rendes hivatali tennivaló ellátása mellett lehetetlen, arra kellő szabadságidőt, sőt anyagi támogatást is kell adni. Kezdeményezésünkre a Magyer Jogászegylet is felkarolta ezt az eszmét és annak megvalósítása érdekében rövid időn belül egyesülelünk a Magyar Jogászegylettel együtt bátorkodik majd konkrét javaslatokkal Nagyméltóságod elé lépni. Bizton reméljük, hogy Nagyméltóságod, átérezve az eszme óriás horderejél és kiváló előnyeit, nem fog elzárkózni annak hatásos támogatása elől. IV. A biróképzésnek az eddigiekben vázolt rendszere azonban csak akkor jár majd az óhajtott sikerrel, ha a kinevezésnek mai rendszere is gyökeresen átalakul. Azokat, a miket erre vonatkozóan korábbi előterjesztésünkben bőven kifejteltünk, természetesen nem akarjuk ismételni, de kérjük Nagyméltóságodat, hogy az ottan elmondottakat kegyes figyelmére méltatni szíveskedjék. Fejtegetéseink mindig csak a jogszolgáltatás igaz, objektív érdekeit tartják szem előtt, S mivel úgy vagyunk meggyőződve, hogy Nagyméltóságodat sem vezeti más szempont hivatali működésében: talán szabad remélnünk, hogy az ott fölvetett eszmék nem jutnak a pusztában visszhang nélkül elhangzó kiáltó szavak szomorú sorsára. Ama fejtegetéseink vezető gondolata az, hogy a kinevezésre érdemes birak jelölése ama kir. lársasbiróságok teljes üléséből évenként titkos szavazással kiküldölt bizottságoknak hatáskörébe tartozzék (a kir. járásbíróságokra — ezeknek bevonásával — a kir. törvényszékek teljes ülése), a melyhez vagy a melynek területére a kinevezésnek történnie kell és a mely bizottságnak elnöke lermésze-